hej proletár---

 ez én voltam (az ajtóban elhangzó hej burzsoá után.

a "versvándor" megérintette hátulról a vállam...:

hát igen, már régi ismerősök vagyunk

élvezet újra hallgatni, látni, ahogy lehozza a költőket... hozzánk

most különösen feltűnt, hogy annak idején én a József Attila műsoromban hason ötletekkel bántam a versekkel (pl a nincsen apám... többszöri és eltérő interpretálásaival, vagy a versválasztások, a Szabad ötletek felhasználása,,, hiszen én is közel akartam hozni a költőt..a hallgatósághoz 

történt egy malőr a vége felé

a mellettem levő székről megszólalt a telefonom, fel se fogtam, hogy az enyém, gyorsan felálltam kikapcsoltam de fordultam is vissza, bocsánatot kérve, ilyen még nem történt velem...

megnyugtatott utána is, hogy nem történt semmi (dehogynem) nem olyan résznél szólt, nem? minden rész fontos, épp azt latolgatta - hogy Garamvölgyi kutatásai révén is _ talán nem is öngyilkos lett, hanem baleset áldozata a költő...

beszéltünk másról is...

mondta, megy Auschwitzba, meghívták Radnótit mondani (kicsit fél...)

mondtam, én nem is mernék, Borba akartam...de csak Újvidékig jutottam...

a napokban jutott eszembe, hogy  elmúltam 80 is, már kétszer is több mint 37 évesen megölt apám,

hogy tán helyette is élek.... már ---

helyeselt...

***

közben látom már vissza is  tért Auschwitzból, helyt állt ott is...félelmei ellenére (mik közösek)

"Auschwitzba mentem szembenézni a gyermekkorom óta kísérő félelemmel. Auschwitz volt a félelem.

Tudtam, hogy el kell ide jönnöm. De soha nem mertem.

A versek segítettek, hogy elinduljak.

Erősebb, és hálásabb emberként értem haza a családomhoz. "

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ..... a Tizennyolcas számú magyar baraknál mondhattam Radnóti Miklós verseit. Köszönöm.

A többezer diák, és az őket kísérő pedagógusok a világ minden tájáról érkeztek, és hitet tettek az élet mellett.

Európa negyvenkét országából több mint 8000 diákkal emlékeztünk.