a napokban lefotózott (fülön/szirmon csípett) virágok szinte eltüntek az ágakról, a földön tapossuk lehullott szirmaikat, a levelek viszont egyre nagyobbak és zöldebbek, és a lehullott virágok helyett látok más, új virágokat, lám:
a természetben mindig zajlik valami
persze bennünk is (csak az nem ilyen látványosan és szinesen - és nem ilyen szépen. és talán nem is ennyire gyorsan és radikálisan változón.
Talán azért, mert mi nem felejtünk, és magunkban-magunkon hordozzuk az elmúltakat is.
Talán ezért is nem tudunk sose tabula rasaként évről évre teljesen megújulni. )
Szeretem a nyíló virágokat. ha egy napig nyilnak is. beteljesitik magukat.
tétovázás nélkül. mindig azt "csinálják", amit kell.
aliz2. :: 2011. ápr. 9. 18:54 :: 3 komment
Kategóriák: fotó :: Címkék: elmelkedes, ido, termeszet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése