később látom a lány viszi fel a székpárnákat, itt dolgozhat ő is, aztán meg, jön egy fiú hozzá, biciklin tolva egy kisgyereket - nincs kétség. egy család,
magának gyereke van már ? ra- bólogat
őrület!
és mindenkin azt látom, hogy milyen magasra nőtt, pedig én mentem össze!
még a Tanitónő előadása után feltűnt, hogy tolonganak a Hagymaház pénztáránál
odaléptem, megkérdeztem, mire föl
kiderült, hogy egy hét múlva lesz ugyanennek a Déryné szinháznak egy krimi előadása itt..és arra foglaltatnak jegyeket előre... nos, annyira még a Tanitónő hatása alatt voltam, hogy gondoltam, én is rendelek, minden krimi iránti averzióm ellenére, .. hiszen ugyanaz a rendező is (aki már meggyőzött)
igy is lett, egy hét múlva ott voltam az előadáson
és tulajdonképpen nem is bántam meg
(bár visszaköszöntek a rendezői "fogások", meg túl didaktikus volt a darab, meg sötét (a darab tónusának megfelelően) a szinpad stb stb.. de nem finnyáskodok, alapjában véve jó volt az előadás, tetszett, elgondolkodtató volt... és tanulságos...
örülök, hogy elmentem, legyőzve averzióm
(bár tulajdonképpen krimit filmként szoktam nézni, s emlékszem annak idején hogy szerette,még anyám is a még klasszikus krimiket neves nyomozóikkal)
"A Magvető Napokat Esterházy Péterről szóló irodalomóra zárta. Turi Tímea, Szegő János és Fehér Renátó A szavak csodálatos élete című előadásszöveg alapján beszélgettek Esterházy Péter műveiről. Köszönjük a Radnóti Miklós Gimnázium és a Vörösmarty Gimnázium diákjainak a lelkes részvételt, a közös munkát, tanáraiknak: Schiller Mariannak, Martzy Rékának és Deutsch Zoltánnak pedig a támogatást és segítséget.
ahogy elnézem ezeket a "tanitós" képeket, meg kell állapitanom, hogy igenis jó tanár (is) lehetett volna a lányomból...
úgy is kezdte, demonstrátorként az egyetemen, (bent is maradhatott volna, ha...akar), még külföldi egyetemistákat is tanitott magyar nyelvre az orvosi egyetemen - emlékszem...arra is milyen kipirulva ,lelkesen jött le egy egy órájáról a bölcsészkaron (már Pestről lejárva, s én vártam lent pár percre igy találkozhattunk), valami országos tanitási versenyen is dijat nyert Pápán..- (van egy barátságos felvétel alkalmi tanitványai körében, amin megszólalásig hasonlit különben az én egykori fiatal tanári képeimre...)egyébként én nem (sem?) akartam tanár lenni, vagy nem csak az...de a sors igy hozta és bele is jöhettem...rajtam maradt, ma is hányan szólitanaka "tanárnőnek"....pedig ténnlegesen már mióta nem vagyok az....
emlékszem arra is, lányom milyen türelmesen tanitott engfem is a számitógép kezelésére....meg szerintem a szerzőivel is tanárként foglalkozhat a szó igazi, nemesebb értelmében----
itt meg ezeket a pesti középiskolásokat, Esterházyról... kivel épp egy középskolai kiránduláson ismerkedett meg épp - bulizás helyett is a Fancsikót olvasva....
meglepően sokan jöttek el ápr 16-án,az igazi holokauszt emléknapon, az ortodox zsinagógába a Szirbik Miklós egyesület felhivására a makói "elfeledett" zsidó temetőket felkutató biciklitúrára---több mint 100-an, alig fértünk a zsinagógaába...ahol is még körülnézhettek a látogatók
tartottam tőle, hogy a kiváncsiság hajtja ide az embereket, nagyrészt igy is volt
meghökkentem a mártirok emléktáblája előtt, mikor valaki azon méltatlankodott , hogy miért nem tüntették fel a halálozás ideját (akkor jobban tudnának tájékozódni
nem birtam, ki, odaszóltam, hogy mind a második világháború mártrirja...
nomeg a névmagyarositásokkal is bajlódtak)
arra gondoltam, nem baj(?) valami majd csak rájuk ragad a túravezető U. Zsolttól...s nem lesznek ennyire tájékozatlanok...mertamit nem ismerünk, attól idegenkedünk
az időjárás nem kedvezet, esegetett, de nem bántuk
egyébként még én s tanulhattam újat: a Sirkert utcai temetőben...ami meglepett a tulipán és gyümölcsfavirágzásával, a romos sirkövek előtt: (az Élet...az Élet házában, mert héberül a temető Bet hahajim azaz az Élet háza!)
hogy miért is maradtak "elfeledett"ek, elhagyottak ezek a temetők:
volt egy olyan rendelet, hogy ha a város épületei 50 könyöknyi közelre kerülnek a temetőhöz, akkor azt le kell zárni...
Makó viszont gyorsan épült (méghozzá szétterülően)
tán ezért is került később 6 km távra később a ma is működő Jángor-i temető!
(
a sirhelyek viszont örökösek , nem bolygathatók!)
Makó legrégebbi temetőjében a cádinak emelt ohél mögött (akinek tragikus sorsa nagyon emlékeztet az én Bárány és Bak öseim áldozatiságára, hány ilyen eset lehetett)
rátaláltunk Strausz Árpi siremlékére! meginditott...már 15 éve meghalt, igaz 96 évesen... kedves, jó ismerősőm volt
annak idején az áldatlan időjárási viszonyok miatt került ebbe a legrégebbi temetőbe, az utolsó igazi zsidónak nevezett (még héberül imádkozó) makói ember (most hallom, hogy édesapja kántor volt)
a másik régi (Hársfa utcai) temetőben meglepődtem... vadonatúj egyen műköveket látva, magasodva, a régi elpusztitottak fölött
kiderült, hogy múszerekkel kimutatták hol vannak a földben a sirok és effölé emeltettek ezek az új egyen emlékkövek (a régi sirköveket el-ellopkodták, mivel sokáig nem volt bekeritve a temető!
figyelemreméltó az is, hogy a köves járdát úgy készítették el, hogy megemelték, nehogy akaratlanul is sirokra lépjünk, mert az is megengedhetetlen!
azzal búcsúztunk el, hogy legközelebb Jángorba is kibiciklizünk!
(várom oda temetett hozzátartozóim miatt is a "találkozást" - de be kell vallanom, hogy kicsit zavar , hogy az én legbensőbb terem turisztikai látványosság :( de inkább az legyen, mint "elfeledett"...
remélem irásban-olvasásban még jelen lehetek "könyves" eseményeken , amik lányommal némi kapcsolatban vannak, mert a valóságban ki lettem tiltva :( tegnap épp lányom , ki is fejtette , miért (egyébként most lesz saját kötetbemutatója, s fiát se engedi oda...) Nem tudom megérteni! de szerinte ez igy helyes, mert ő teljesen külön választja a közéletet (a közszereplést, a "munkát" )a magánéletétől , oda és vissza is...csakhogy arra nem gondol, hogy ez önzés, mert pl a családja is örülhetne közéleti szereplésének , pl saját könyvbemutatóján(?) s igy ettől meg van vonva)
node most két költőrl van szó , akiknek ő szerkesztette köteteit és bábáskodik fölöttük
még jó hogy vannak netes hiradások , ha pár nap eltolódással is....
pl ez, a Praeben
"Felolvasni a felolvashatatlant" - a Magvető Caféban
Kellerwessel Klaus és Pál Sándor Attila könyvbemutatója a Magvető Caféban.
Még
Április 11-én, a magyar költészet napján mutatták be Kellerwessel Klaus Hátam mögött a hulló porcelán és Pál Sándor Attila Daloskönyv című kötetét a Magvető Caféban. A Magvető Időmérték sorozatához tartozó két verseskötetet Dávid Anna, a Magvető igazgatója konferálta fel, a szerzőkkel pedig Turi Tímea, a könyvek szerkesztője beszélgetett.
Pál Sándor Attila verseskönyve egy énekes-dalszerző szólólemezéhez hasonlít: különböző stílusokat és hangnemeket próbálva szólalnak meg a hol melankolikus, hol fanyar dalok, vagy éppen a monumentális hosszúversek. A Balladáskönyvhöz hasonlóan az újabb kötet a dal mint műfaj megszólalási lehetőségeit keresi egy jellegzetesen középeurópai térben, ahol az irodalmi hagyományok olyanok, mint a ritkán látott rokonok: akikre nem tudunk nem hasonlítani, és akiktől nem tudunk nem különbözni.
Kellerwessel Klaus: Hátam mögött a hulló porcelán
A fiatal költőnemzedék egyik legtehetségesebb képviselője Kellerwessel Klaus, aki egyaránt otthonosan mozog a klasszikus verselésben, a rendhagyó kísérletekben és a slam poetryben is. Mégis szuverén: minden hatást sajátjává csiszol. A Magvető Időmérték sorozatában debütáló kötete lendületes tempót diktál, miközben hol humoros, hol megejtő módon mutatja be azt a torokszorítóan várakozásteli érzést, hogy milyen ma huszonévesnek lenni.
a holokauszt megemlékezés után beestem egy fotókiállitásra, ami stilszerűen az angyalokról szólt (Dömötör Mihályé)
sajnos mivel még ma nem ettem (mindig el vagyok tolódva), rögtön nekiestem égi helyett földi táplákékoknak is, szabadkozva, - a pogácsáknak...
finom is volt, ki sütötte? - kérdeztem, mondta a művész, nem tudja, de az biztos , hogy nem ő
nem is az a dolga, hanem a csodás fotói.. (nem első izben csodálhatjuk szakrális jellegű, tematizált képeit!)
itt volt lánya is, az én lányom egykori kis barátnője, sokat játszottak együtt... akár két kis angyal....
de a falakon inkább szoborangyalokat láttam...
méltó volt a megnyitó is... több beszéddel, verses-zenész fellépéssel (Pilinyszky és Weöres szövegei figyelemreméltók voltak, s előadásuk is)
polgármesterasszony (kinek amúgy is kedvenc témája az angyalok, l angyalsóhaj alapitvány) . meg a görögkeleti pap is beszélt... a művész csak a földi táplálékokra hivta fel a figyelmet (!)
sokat bolyongtam a képek közt...
nagyon tetszettek
egy fotelban láttam kirakva rendezetlenül képeslapokat róluk
a művész lánya észrevehette, mert boritékba rakva egyet-egyet. megajándékozott velük, zavarba hozva, , mivel is viszonozhatnám ezt az értéket, eszembe jutott, hogy majd eljuttatom hozzájuk lányom m nemsoká megjelemő verseskötetét...
A normál betegellátás újraindítása: „A járvány kapcsán a normál egészségügyi ellátások hiánya miatt bekövetkező esetleges egészségkárosodások és halálozások ismeretlen mértékűek” - olvasható a levélben.
a magyarországi holokauszt emléknapja április 16-én van (lenne) pár éve
de mivel idén sőt tavaly is 16 vasárnapra esett, ezért átrakták a megemlékezést a nagyokos szervezők péntekre (mintha minket zavarna a vasárnap?)
egész nap zuhogott, végül elindultam (bár egész nap nyitva a zsina) délután 3 körül az esőben, a 4 kor kezdődő kismenetünkre
és lássatok csodát, teljesen kisütött a nap, ragyogó idő lett ekkorra, végszóra
csakhogy alig voltunk! várhatóan...
hogy megszűnt a Kecskeméti Társaságunk, délután U. Zsolt se jött el, egykori vezetőnk...(haragtartó?)
zsidók vagyunk vagy hatan....
de vagyunk, ha nem is főszereplőkként ezúttal (án ugyan soha, elég nekem elviselni az elviselendőket, családfa bővülésem óta egyre többet....)
a Kecskeméti emléktáblánál Halmágyi v. múzeumigazgató beszélt szigorúan történelmi szempontból és merev keretek közt (ahogy szokott)
koszorúzás...
az emlékjelnél leültünk egy padra két megfáradt holokauszttúlélő
a polgármesterasszony vont párhuzamot múltunk és a mostani ujrajnai háború között...
itt is koszorúzás
kaptunk a hagymaháztól kosárban levő mécsest és emlékez(tet)ő köveket.. leraktuk
több kimaradt, a koszorún kivül csak 5-t láttam az emlékjel előtt
mindenesetre megköszöntem a hagymaház ignőjének a kellékeket, mondta más években is igy volt, de én csak most köszöntem meg...
meghatódva hallgattuk a gépzenei a himnuszt
miközben a műszakiak már pakolgattak
kihúzhatják... s meg se áztak---"megúszták")
a polgármesterasszony búcsúzóul kezet fogott, minden jót kivánt (én is) de nagyon siethetett - mert már SZ Gizit nézi mig a keze még az enyémben... - hát igen, sok dolga van, 5. től már egy fotókiállitást nyitott meg a könyvtárban- bár ott is találkoztunk)
