"Vágy nélkül még nem volt szerelmes senki,
Vágy nélkül csak az Isten tud szeretni"
Ez egy Faludy vers két utolsó sora, ha úgy tetszik poénja...
És elgondolkodtatott
Eszembe juttatta azt a régi kérdést és a ráadott válaszom:
Meddig akarsz élni? Örökké?
Csak amig lesznek vágyaim...
És akkor én,. balga azt hittem, hogy örökké, hiszen mindig lesznek vágyaim
El se tudtam képzelni egy vágytalan időszakot....
Hát tulajdonképpen eljött(?), ami a szerelmet illeti...
Tulajdonképpen, eszerint, jogtalanul élek? önmagam meghazudtolva?
Ja, igen, mert én ugye azt hittem, hogy vágy nélkül nem lehet élni!
Mert az élet egyenló a szerelemmel...
Isten meg nem vagyok...
De hiszen valóban csak ő az ÖRÖKkévaló!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése