in memoriam dr Berend György

berend gyuri bácsitól hallottam először, meg is lepett vele....hogy egy Rejtő Jenő ilyet (is) , ilyen komolyat-szomorút is irt!
most már az övé is...(bár nem volt író)

de egy művészlelkü  csupasziv csupaszomorú és mégis vidámnak mutatkozó ügyvéd,,,
(akinek viszont mindig könnyes volt a szeme.... titkok tudója, azt is tudom már milyeneké...)

még a rendszerváltás elején ment el, méltatlan körülmények közt (egykori népbirói mivolta miatt azt hiszem...

az Auschwitzi naplót ő juttatta el Horthyhoz, úgy tűnik hiába és ennek minden tragikus járulékával.... feltehetően)

apai barátom volt (valójában apu  barátja), szerettem őt


SÍR (A) FELIRAT

Ki itt nyugtalankodik csendesen,
Író volt és elköltözött az élők sorába.
Halt harminchat évig, élt néhány napot,
S ha gondolkozott, csak álmodott
Néhány lapot. S mikor kinevették:
Azt hitte, hogy kacagtatott.
Most itt fekszik e nehéz
Temetői hant alatt,
Zöld koponyáján kiüt a csira
És azt álmodja, hogy él.
Szegény. Béke hangjaira!
Ámen.