félve megyek az étterembe, miután múlt héten beletüsszentettek az ételembe a szomszédos asztaltól
lehetőleg oda ülök, ahol nincs is szomszédos asztal
srégen a sarokban van ugyan egy veszélyzóna egy pici kislány képében, mert tapasztalatból tudom, hogy ő nem marad egy helyben, a múltkor minden asztalról lerámolta a teritéket
biztonság kedvéért nem is nézek rá, ne legyen semmi szemkontaktus, most még az asztalnál is ül
de hamarosan lemászik és a radiátorról levesz egy labdaszerű léggömböt, azt dobálja, na remélem, nem az ételembe,
de érzem, hogy figyel... el is takarom a szemem, még véletenül se legyen szemkontaktus, (az állatok is olyankor támadhatnak)
sétálni viszi az apját
egyenesen az asztalomhoz, itt megállnak, na hova menjünk kérdi az apa, de úgy látszik én voltam az uti cél
azért se reagálok
de mikor elmegyek, nem birom ki, hogy ne integessek oda neki az asztalukhoz(merthogy most is figyel)
a pénztárhoz utánam jönnek... ők is fizetni
mosolyog rám
s elmenőben érzem a hátamban is hogy figyel, kérdez?
mert a nagyanyja azt mondja: NÉNI
(hát úgy látszik még nem vesztettem el a gyerekek érdeklődését, irányomban, ami mindig is megvolt.. ki tudja miért...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése