tétovázva állok a bolt előtt, bemenjek, ne menjek, nincs kedvem, előráncigálni a maszkom a zsebemből
jön ki a boltból régi ismerősöm, öccse évfolyamtársam volt, bátyja egyetemen járt fölöttem, udvarolt is egy szobatársamnak, ő a z egyik ált iskolának igazgatóhelyettese volt... már persze ő is nyugdijas
köszön, nem ismertem fel rögtön, egy pillanat eltolódásvolt, meg lassultak is a reflexeim...
meg is kérdi, nem ismersz meg?
dehogyisnem!
hogy vagyok?
nehezem viselem ezt a maszkos világot
örüljünk. hogy megértük, hánynak nem sikerült!
bizony, sajnos (az ő testvéreinek sem :(
ne szóljunk egy szót se
elő is vettem a maszkom, s beléptem a boltba----
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése