épp koradélután megszólalt a rádióban hirtelen imádott Schubert fantáziám (amit ismertem már Szabó filmjéből, meg Markó balettjéből is),, és aminek van egy olyan gyönyörű, makacsul visszatérő beszédes megindító része amiről szavakkal nem is lehet méltón beszélni....
nade közben milyen kemény kalapácsütéseket hallottam,alig várva a visszatérést, ,biztos férfi a zongorista állapítottam meg, ennyire keményen nem szabadna játszani egy Schubertet, (az volt persze)
el is gondolkodtam azon, hogy ugyanaz a darab milyen különbözői felfogásokban tud megszólalni (s nem mindegyik tetszik)
később délután mintha parancsszóra, egy olyan beszélgetős műsor kezdődött, amiben Mácsai és Katona Márta aktuálisan Csajkovszkij Diótörő szvitjének különböző zenei feldolgozásairól beszéltek, példákkal illusztrálva
merje valaki mondani, hogy a karmester elhanyagolható személyiség egy-egy mű interpretlásakor
(Cabbado, Karaján, Bernstein,, ég és föld, tempóban, tempóváltásban, mely hangszereket tartják dominánsabbnak stb...) Persze aztán ízlés ís dönti el, kit választunk
Mácsai Bernsteint egy 1972es felvételét választotta, szabálytalanságai ellenére is, egészben, mert számára ő volt a legmagávalragadóbb
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése