hármasban vagyunk,lányom és unokámmal, társasozunk, közben beszélgetünk, valahogy a csalódásokra fordulhatott a szó, mert belólem kijön ez a slégermondat (de igaz)
-én mindenkiben csalódtam
Unokám meg is van döbbenve
-bennem is?-venné magára
-dehogyis,benned nem (nem akarom hozzátenni hogy még, hiszen olyan jólesően megkönnyebbült)
-és anyuban?
ránézek az anyjára ... benne? egy kicsit... jön ki a számon akaratlanul is
-hát apuban?
most már mindegy....mondom:, benne nagyon
-miért? kérdi unokám sajnálkozva - ő olyan kedves, majdnem olyan kedves, mint te vagy.....
Paloczi Gabi
VálaszTörlésEz valoban megtortent szorol szora?
Gonda Julia
igen,de miért csodálkozol? (tán nem kéne leírnom:)