Üres az ég
de a föld túlzsúfolt
már vagy még
***
Valami nagy csönd
talált fészket bennem
hogy üres lettem
***
Istent kiáltom
pedig suttogni kéne
vagy ki se ejteni nevét
úgyis megért
***
Terhes a csend
valamit érlel
mocorog
hallom
nem vagyok süket
***
Szenvedtem eleget
nevetni akarok már
mindenen
***
Várjatok türelemmel
a dolgok nem mozdulatlanok
lesz belőlük valami más
ez nem vitás
***
Én hallgatok
csönd az otthonom
de egyszer elkiálthatom
még magam
ezért inkább hagyjatok
***
Hajszál híján elestem
de visszabillentem
meddig lehet
***
Egyszer úgyis elesek
megütöm magam
jaj lesz nekem, jaj
***
Majd üt az óra
újabb rabságra
vagy szabaduásra
***
A tengert akartam látni
s mióta megtörtént, igen
már nem érdekel
***
Mindent meg lehet únni
még az életet is
ha nem volna halál
de így kár érte
nagy kár
***
Nem értékeljük úgy
ahogy kellene
szeresd minden percedet
ki van szabva mindened
s egyszer úgyis vége lesz
***
VÉGE
T.L. Fantasztikus! Ez KOLTESZET. Nem tudok gondolni egyetlen kiadott verskotetre az utobbi evek folyaman amiben ehhez foghato suritett mely gondolatok, raadasul ilyen poetikus formaba ontve, meg elenyeszo mennyisegben is jelen lettek volna. Te vagy a kolto.
VálaszTörlésköszönöm (ha elfogult is vagy) már épp lemondtam a "költészetről" pedig, eloltottam a villanyt, alvás előtt, s egyszercsak jöttek elő ezek....(mintha nem is én irtam volna)
TörlésTomi Ladanyi
TörlésLeellenoriztem. Valoban te irtad.....
Tomi Ladanyi
Most ujraolvastam. Meg kell csipjem magam hogy elhigyjem...
Gonda Julia
Tomi Ladanyi hogy "ellenőrizted"? ne evilgba keresd, ki "diktálta"? 🙂
Tomi Ladanyi
Nyilvan vicc a 'leellenorzesem'....