aztán ki is maradt a koleszból (önérzete nem tudott elviselni egy valóban durva tréfát egy meggondolatlan szobatársunktól)
de addig ?
emlékszem a kék fehér csikós fürdőköpenyére, kissé lapos, unott járására, rövid haját simító mozdulatára, álmos tekintetére...
emlékszem egyszer, egy őszi nap, költői versenyt rendeztünk a 6.os teremben, az ő emeletes ágya tetején. Mi nem leszünk habetlerek jelszó alatt, S Rilke volt az ihlető forrásunk. Az őszi napja...Ennek a versnek alapján írtuk meg persziflázsként a mi őszi napunkat.-Ani "szürke pulóverbe csomagolva vitte a lelkét" (nekem tetszett amit irt... bár utólag kissé szenvelgőnek érzem)
emlékszem, egyszer odaadtam neki készülő regényem első 30 oldalát, emeletes ágyán hasalva , meg se mozdulva végigolvasta...., s utána azt mondta, azt hitte, az épp olvasott Simonde de Beauvoirt olvassa tovább. mintegy...(Csak sehogy se tetszett neki saját figurája megrajzolása, mit szerinte leegyszerűsítettem)
biztos. hiszen bonyolult volt. s vád volt a részemről, hogy egyetlen problémája az, hogy nincs problémája...
sőt, egyszer igazán meg is sértettem, mikot sznobnak neveztem
volt nálunk, Makón is egy párszor, ott is aludt. vizsgaidőszakban. tanulni. Én lusta voltam, aludtam,lazítottam, semmiképp se tudtam (tán nem is akartam) az ő fantasztikus tempóját követni. Engem hiába is próbált hajszolni.A z ő munkabirása és alapossága, amúgy is követhetetlen volt).(A koleszban is láncban aludtunk volna, költve egymást éjszakánként, de én mindig visszaaludtam...)
végül is Sz Zsuzsi barátnénkhoz ment ki albérletbe , attól kezdve tán még lazább lett a barátságunk,..
de egyetemi kirándulásokon a fotók tanúsága szerint is mindig egymás mellett voltunk.... hárman- összetartottunk
itt pl. Fertődön, egy kastély ablakban
P.G. Nagyon erdekesnek talalom amit mondasz. A szurke puliverben vitte a lelket, nagyon ismeros, azt hiszem ezt sokat hasznalta, a szenvelgessel is egyet ertek. Sikamlos volt mindenbe belerantott gyerekeket, es amikor problemakba futottak, o mar nem volt ott.
VálaszTörlésA munkabirasrol es alapossagarol en 14-18 ev alatt nem tudtam semmit. Akkor foleg a gimiben, mindig szerepet jatszott. Mindig valami klikkbe tartozott. Vegulis nem mondhatom hogy kivalt kozulunk, barmilyen szempontbol. De valami nagyon motoszkal a fejemben mar hetek ota. Valami a szinjatszasrol, a poenok halmozasarol. Par nap mulva hivom a baranomet pesten. Szuletesnapi jokinsagokkal. Majd beszelek vele ezekrol. A hebehurgya sag mindig a felszinen marad