gravitáció

vonz a föld

minden mellékgondolat nélkül

rajta szétterülni volna jó

álom egy régi kollegával

CS, I. régi kollégám irodalmi előadását hallgatom, érdekes , érdekel, de közben valahogy többször is beleütközök a fejébe, mintha feküdne, s eszembe jut , neki ez meg is árthat. , s valóban, már hányingere is lett.

mosdót keres, meg szappant, (mielőtt mondanám, hogy már folyékony szappant használunk) a szekrény tetején talál is, de az poros, veszi le a papírt a szappanról, régi kék vörös

a mosdóba megy,a mosdókagyló tele van mindenfélével, aminek egy részét lepakolja a konyhában, mosnám ki a mosdót, de kicsit piszkos marad. Szégyellem....

****

Cs. I. férfi kollegám volt, irodalmat tanított, jól. szerették a tanítványai, nagyon szabatos volt, gy beszélt, velem kicsit faramuci módon ironizálva, nagyon fiatal voltam (bár ő se öreg, Ratkó költő évfolyamtársa, sokat mesélt róla) mindig cukkolt, emlékszem egyszer a térd zoknim miatt, hogy szerinte azt nem való egy komoly tanárnak hordani. Nem reagáltam rá...

nagyon beteg lett, valami komoly betegséggel feküdt klinikán, korán elveszítettük...sajnálom

van egy fotóm róla, amin focizik...majd megkeresem....

búfelejtő

gyönyörűen süt a nap
de nincs semmi ereje
fázom a biciklin
a szél csípi arcom
de ha nem sütne
még rosszabb lenne

nagyon év vége van
az étterem tele
víg emberekkel
az asztalokon borok
tán csak nem leszek
egyedül én boldog-
talan

valami búfelejtő
kéne nekem is
bár tegnap a telefonba
a gyors viszlát előtt
azt is mondta unokám
Juli mama szeretlek
ez most már elég lesz
jövőig...

Germont csodája

már elfelejtettem a hangját

valami csodálatos, salaktalan , gyönyörű Germont áriája hallatszik be a szobába (de még éjszakáról le van halkitva a konyhában a rádió,kimegyek felerősiteni és gyönyöröködöm....csak tartson minél tovább, bár kiváncsian várom kié lehet ez a gyönyörú hangzás

csak úgy árad...szinte lélegzetvétel nélkül, salaktalanul, arra kell gondolnom, hogy az opera tartalma szerint nem lehet véletlen hogy ennek a dalnak a hatására a fia mégis elhagyja Margarétét, és apja mellé áll...fenséges, magasztos, igazi zene, érzésekre hat közvetlenül

s a végén bemondják: Dmitrij Hvororvszkij...

hát igen, ugyan ki más is leehetne?, de aki igy énekel , annak hogy is felejthettem el a hangját?!

beboritva

be vagyunk borítva
elég jó csomagolással

milyen tapintatos
és elővigyázatos
a természet
(vagy a teremtő)

nekem például
forogna a gyomrom
látván hogy működik

de így
el vagyok
fedve

s gyorsan
szoktam
lehúzni

a végterméket

elesés

tegnap a sötét lépcsőházban valamimért visszarohantam, ami otthn maradt, és nem illhet már nekem jól a rohanás, hát el is estem, két térdre a lépcsön, zutty, egy pár pillanatig gy is maradtam, mig elgondokozhattam, lesz-e valami következménye, de szerencsére semmi nem volt....

azért kicsit óvatosabban mentem tovább....

-

egyre nehezebb
de ne mondd el senkinek

mert megvetnek

álom

egy pszichológusnál vagyok, egy aránylag fiatal férfi, ki fehér köpenyben  ül előttem, és hallgat, amíg nem tetsző dolgokat mondok neki,,,akkor (idegességében?) fel is áll...hátrébb megy...

azt a régi esetet mesélném el neki, mikor, anyám halálát követően, különös események kezdődtek velem, mikre  magyarázatot mai napig nem kaptam..

mesélem, hogy az ablakon egy fénycsóva,mely felém szélesedett, világított be

de már itt nem hagyja tovább mondani, azt mondja biztos valaki az udvaron felgyújtott egy villanyt

mondom  nem volt az udvaron villany, ez egy elszigetelt udvar  volt...

de továbbra is erősen szkeptikus, s csak a reális, röghöz kötött  magyarázatok felé hajlik

végül én adom fel: nem vagyunk egymás emberei mondom - hagyjuk, s már szedelőzködöm is el

közben megjelenik valaki, egy nő, aki ajánl más "pszichológust",egy nőt, kételkedem benne, (ismerem)..mire bizonygatja, de meg is változhatott, fogékony lehet ilyen dolgokra, hiszen most jött haza Izraelből....

csodálkozom....

"csodálkozom hogy élek"


béke van és mégis itt van
enyémként ez a Radnóti sor
neki ekkor még négy éve volt

mit tudom én van e annyim
mit tudom én mi les rám
orvul most is....

béke van és mégis...

s itt van hátamban
az egész élet
és apámé is
a derékbatört

a halálával élek
mióta élek

és emlékezem
mire nem is lehet

mert én is

soha még semmit 
sem feledtem.

emlékforgácsok Aniról . 3. rész (kollégista évek)

én úgy vettem észre, hogy  Ani felosztotta magát az emberek között, kinek melyik aspektusát juttatta, gazdag személyiségéből... nekem a hézköznapi, mindennapi, gyakorlati énjéből elég kevésre futotta...

aztán ki is maradt a koleszból (önérzete nem tudott elviselni egy valóban durva tréfát egy meggondolatlan szobatársunktól)

de addig ?

emlékszem a kék fehér csikós fürdőköpenyére, kissé lapos, unott járására,  rövid haját simító mozdulatára, álmos tekintetére...

emlékszem egyszer, egy őszi nap, költői versenyt rendeztünk a 6.os teremben, az ő emeletes ágya tetején. Mi nem leszünk habetlerek jelszó alatt, S Rilke volt az ihlető forrásunk. Az őszi napja...Ennek a versnek alapján írtuk meg persziflázsként a mi őszi napunkat.-Ani "szürke pulóverbe csomagolva vitte a lelkét" (nekem tetszett amit irt... bár utólag kissé szenvelgőnek érzem)

emlékszem, egyszer odaadtam neki készülő regényem első  30 oldalát, emeletes ágyán hasalva , meg se mozdulva végigolvasta...., s utána azt mondta, azt hitte, az épp olvasott Simonde de Beauvoirt olvassa tovább. mintegy...(Csak sehogy se tetszett neki saját figurája megrajzolása, mit szerinte leegyszerűsítettem)

biztos. hiszen bonyolult volt. s vád volt a részemről, hogy egyetlen problémája az, hogy nincs problémája... 

sőt, egyszer igazán meg is sértettem, mikot sznobnak neveztem

volt nálunk, Makón is egy párszor, ott is aludt. vizsgaidőszakban.  tanulni.  Én lusta voltam, aludtam,lazítottam, semmiképp se tudtam (tán nem is akartam) az ő fantasztikus tempóját követni. Engem hiába is próbált hajszolni.A z ő munkabirása és alapossága, amúgy is követhetetlen volt).(A koleszban is  láncban aludtunk volna, költve egymást éjszakánként, de én mindig visszaaludtam...)

végül is Sz Zsuzsi barátnénkhoz  ment ki albérletbe , attól kezdve tán még lazább lett a barátságunk,..

de egyetemi kirándulásokon a fotók tanúsága szerint is mindig egymás mellett voltunk.... hárman- összetartottunk

itt pl. Fertődön, egy kastély ablakban

duma

mennyi feleslesges beszéd
duma - vagy nem is az ?
annak, akit épp érdekel
de tán ott a különbség
egyet vagy sokat-e


dec 29

különböző zenei felfogások

épp koradélután megszólalt a rádióban hirtelen imádott Schubert fantáziám (amit ismertem már Szabó filmjéből,  meg Markó balettjéből is),, és aminek van egy olyan gyönyörű, makacsul visszatérő  beszédes megindító része amiről szavakkal nem is lehet méltón beszélni....

 nade közben milyen kemény kalapácsütéseket hallottam,alig várva a visszatérést, ,biztos férfi a zongorista állapítottam meg, ennyire keményen nem szabadna játszani egy Schubertet, (az volt persze)

el is gondolkodtam azon, hogy ugyanaz a darab milyen különbözői felfogásokban tud megszólalni (s nem mindegyik tetszik)

később délután mintha parancsszóra, egy olyan beszélgetős műsor kezdődött, amiben Mácsai  és   Katona Márta aktuálisan  Csajkovszkij Diótörő szvitjének különböző zenei feldolgozásairól beszéltek, példákkal illusztrálva

merje valaki mondani, hogy a karmester elhanyagolható  személyiség egy-egy mű interpretlásakor

 (Cabbado, Karaján, Bernstein,, ég és föld, tempóban, tempóváltásban, mely hangszereket tartják dominánsabbnak  stb...) Persze aztán ízlés ís dönti el, kit választunk

Mácsai Bernsteint egy 1972es felvételét választotta, szabálytalanságai ellenére is, egészben, mert számára ő volt a legmagávalragadóbb

évszakok

január, február...
bírd ki

egyszer vége lesz

s eljön a tavasz

aztán meg a nyár...

talán

éttermi zajok

van egy hanghordozás, amit nehezen viselek el

gegőzős, affektálós, röhincselős -- hamis

mögöttem ül a gazdája, előtte egy fiú, a nő, épp mikor egy pillanatra hátranézek, épp a fiú tányérjában kalamol.

a fiú hangját se hallani

de ha a nőt még sokáig kell, én elülök innen

senkinek

rádöbbentem

nincs kiknek
elmondani
amit akarok

akik igazán
értenék
örülnék

mert eltűntek
az idővel

kiket igazán
érdekelne
mit gondolok

ők óvtak,
tanitgattak
hogy jussak
valamire

(nem az ő hibájuk
ha nem jutottam
semmire)

ha meg is
csinálnám
a leckét

nem kapok rá
osztályzatot
semmilyet

nincs ki
számonkérne

nincs ki
megnézze

nincs
odalett

irhatok a
levegőbe

senkinek

seveled

ennyien nem hiszem hogy voltunk a makói moziban az utóbbi időben ) ki is lettem túrva magányos jó kis szélső hátsó helyemről)

magyar vigjátékra csődült a nép, Orosz Dénes rendezésére(nekem nem mondott semmit ez a név, (lányomnak igen, s biztatót) Tenki Réka, a főleg Básti Juli érdekelt, mert az a tapasztalatom, hogy jó színészekkel nem lehet eltolni egy filmet se, mert ők mégis csak jók....

így is lett, sőt nem is volt annyira rossz a film, mint ahogy a kritikák, - na jó, középszerűnek bélyegezve, de mégis csak lehúzzák

én nevettem rajta jópárszor, s nem is annyira felszínesen...

na jó , mindenesetre ezt a pár sort most frissiben megírtam róla, mert az egyik kritika szerint egy hét múlva elfelejtjük, mintha meg se történt volna

(kíváncsi vagyok)

(érdekesség, Tenki a filmbemutatón igen nagy igazi hassal jelent meg, (azóta meg is szült), ezek szerint  a forgatás alatt is már valóban is terhes lehetett, nem hiába nézegettem én, hogy milyen tökéletes munka volt a terhes hasa, hát mert nem munka volt, hanem valóság----meglehet)

Máté naplója olvasása közben

Máté Gábor szinházi naplóját olvasom, majdnem úgy rágva meg, mint ő a napjait...

***

...vége felé járva kezdem egészen megszeretni....rossz lesz elbúcsúzni tőle a végén

olyan (nem is színészi) emberi

az örökös fejfájásai, a szorongásai, gyötrődései,  fogyni akarása,, hipochondersége, kishitűsége....

a megfelelni akarása....


nekem így is megfelel


***

....az jár az eszembe, hogy 250. oldal őszinteség után vajon mindenkit megkedvelnék? :)....

telefon

ma telefonon beszélt velem az unokám
de nem mondott semmi kedveset
mit csinálsz? játszom. (ez a dolga)
de egyből viszlát - harsogta
hát jó, látom majd, mikor is?
már csak jövőre...

mi volt ez a barátságtalan hang
kérdem anyját -
már nem szeret
az unokám?
dehogynem
csak telefonálni nem

emlékforgácsok Aniról II .... két levélből (1964)

(Emlékforgácsok Aniról, folyt 2. rész)

Ani később úgy vélte, hogy mindezt a szekrényteteji bölcsességünket, később felcseréltük fiukról szóló sekélyességre (de hát 20 évesen...az is kellett)

(...felhagytunk a fejgörcsöt okozó fél 3 -ig tartó beszélgetésekkel, és választottuk a másodikat, G, és Sz  ügyeket, s ezzel egyben  észrevétlenül felégettük  ami barátságunk igazi alapját képezte, csupán szellemi lustaságból és megalkuvásból,.pedig hatodszor is elsődlegesen ez volt  az igazi terület, ami a barátságunk alapját képezte, nem a gyakorlati pletykák, itt nekünk  már sokkal kevesebb közünk van egymáshoz, pedig hogy Thomas Mann plagizátor legyek, a két terület közül a nehezebb és veszélyesebb a gyötrelmeket hozó az emberibb. erre én élő megtagadásként élem napjaimat, és ez a tagadás nyilvánult meg a barátságunkon keresztül is..."

nos úgy néz ki, mintha máris temetné Ani a barátságunkat....(:)de a 8 a  oldalas levele záradéka (a Zürichbe küldött, hol rokonoknál nyaraltam( igy hangzott"

"ismeretlenül is üdvözlöm a rokonaidat, és egy kicsit irigylem őket,most hogy veled vannak. mindig akkor szeretnék beszélni és együtt lenni veled, amikor elmentél."

 igaz ,nagynéném erre kajánul megjegyezte , lehet, hogy mi is igy  igy leszünk veled? :)

később 64 októberében Moszkvából irt már a koleszba, nagyon jól érezte magát kinn, talán még otthon sem annyira "otthon", maradt volna még akár egy évig, ha lehet, Moszkvában minden lenyűgözte , a többiekkel szemben (tán Tolsztoj s Dosztojevszkij miatt?)

"úgy ézrem magma, mintja  mndig itt éltem volna, és itt kellett volna élnem, talán sehol sem lett volna Nekem annyira jó, mint itt, talán otthon sem éreztem magam annyira "otthon"...nagyon nagyon szeretnék még itt maradni akár egy évig, s ha vágyom egyáltalán haza, akkor sem a szegedi környezetbe, hanem Tolnára, a hugomhoz és az Anyámhoz

- lehet, hogy  az is közrejátszik, hogy Dosztojevszkij és Tolsztolj alapján  én agyonmisztifikáltam ezt a népet, de nekem itt minden lenyűgöző, annak ellenére, hogy a többiek nem túlságosan igyekeznek osztani a véleményemet. Moszkva szédületesen nagy, és mindennek ellenére nem nagyvárosias, egy monumentális provincia, ahol az ember elveszik, maga van és mégis otthon. Én itt nem győzök elég levegőt szívni és eléggé örülni, hogy itt vagyok, Szeged nekem olyan lesz Moszkva után, mint mikor egy halat partra dobnak és fulladozik, próbál nagyokat lélegezni, tátogat, de ezt a levegőt amit beszív, nem az ő tüdejéhez méretezték, aztán megfullad. Én most érzem csak azt hogy külföldön vagyok...."

két nap múlva folytatja , s már nem áradozva...

"...a közbejött események hatására arra kényszerülök, hogy totálisan meghazudtoljam azt, amit két nappal ezelőtt írtam..ma reggel meghallottam, hogy Hruscsov lemondott, az emberek örült tömegben állnak az újságárusoksoknál, de mindenki hallgat. A közérzetem és az előérzetem borzalmas. Ha Hruscsov a hetven éve ellenére nem egy erőtől duzzadó és szívós politikai-szervező munkát végzú ember, akkor belenyugszom, hogy előrehaladott kora miatt mondott le. De így kényszerülök az események mögé képzelni valami megfejthetetlent.Amíg még Hruscsov és Kennedy álltak az élen, az embernek volt valami biztonságérzete, és bizonyos értelemben ez a két fő egy kicsit szimbolikus hátteret nyert..Kennedyt eltették láb  alól,..Hruscsov lemondása végeredményben ugyanazt jelenti..."..teljes pszichikai és egyéb pánikba estem..."

"ma lefestett egy moszkvai festő, szörnyen tetszik a kép" ...


.A legdöbbenetesebb élményem ezidáig a Tretyakov képtár volt...2



stb...stb... egy másik élet....egy régi.... 8 oldalakon át...

számadás

azok az elszalasztott
tálcán kinált lehetőségek....
miért is utasitottam el...

mintha igy, érintetlenül  is
meglettek volna
vagy lusta lettem volna
nem akartam igazán
belemenni semmibe

mit akartam?
csak ég s föld között
lebegni
szabadon
kötetlenül
báván

igy lehetett megirva
figyeltem mindenhova
nem maradt semmi se árván
tekintetemtől

mindent meglttam
észrevettem
le is jegyeztem olykor
vagy levettem

bennem nyomokat hagyott
a kor,
miben éltem
s én is benne
talán?
(jobb perceimben remélem)

s minden fel van irva
valahová....

intelem

hogy mennyi
a rád kimért idő
titok
de kövess el mindent
hogy minél több legyen
ne röviditsd
s végképp:
semmiképp
ne töröld el!


december 25

mi is

csak elfutó mozaik
leszünk mi is
rohanó koroké
hogy minek örültünk
mitől szenvedtünk
boritsa feledés

kuriózum lesz minden
vagy még az sem
mi csak fennmarad
de nem baj

azért voltunk mi is csak
hogy a többi s tovább
megszülethessen majd


december 25

a nem is olyan távoli jövő rémálma

mindent sőt mindenkit felvásárolnak
még a szabad szellemet is.
kihirdethetik újra az egypártiságot
ami nem is párt, mert nem rész, hanem egész

vagy páran, akik mégse tartoznak oda
botorkálhatnak mellékösvényeken
elhagyottan - bár szabadon




dec 20

névpótlás

az unokámat elég gyakran
Timikének szólitom,
anélkül, hogy észrevenném,
miközben ott van anyja is, Timi
a közelemben.

Eszembe jut,
mikor volt ő ilyen kicsi?
Rejtély az a tudatalatti.
S hát nem látom hogy
fiú, a javából
az unokám.?
Anyja meg tiszta lány....

(Valani homályban vagyok
 összemosódtak a korok...)

...te tanítsál...

A te iskoládba akarok járni, hogy te tanítsál!  - mondja unokám eltökélt határozottsággal

jólesik hallanom a bizalmát... csakhogy ennek több akadálya is van

elsősorban is nincs iskolám (már vagy 20 éve, hogy nyugdíjaztak)...s akkor is gimnázium volt, ami előtt még van 8  általános iskolai osztály....(vagy esetleg 4)

de megállapodtunk, hogy nagyon szívesen tanitgatom, ha majd netán kell....iskolán kívül

(bár egyelőre inkább ő tanit engem:)

az új jelmondat

pszichoterepautámmal
pszichiáteremmel
pszichológusommal
társalkodónőmmel
vagy nevezd aminek akarod
egy-két havonta elbeszélgetünk
jelentéktelenségemről
(mit persze ő tagad
annál többre tart)
jelmondatot váltottunk

miután közöltem vele
hogy szerintem nem is
vagyok depressziós
pszichiátriai eset(e)
meg pláne ne,,,

u.i a depressziós tünetek
csak másodlagosak
s fizikai gondjaim folyományai
(bár szerinte mindegy
ha már megvan
mi volt előbb)

( betegségtudathiányról
meg ne is beszéljünk)

nem jó ez a mondata
nem tetszik sehogyse
hogy fogadjam el...
mert nem és nem
fogadom el
az öregséget

mit számit a
77. év küszöbe
nem érdekelnek a
bugyrai

igen, leküzdünk
minden nehézséget
ez lesz az új jelszavunk
ideiglenesen megteszi

s mi nem az

lelkünk úgyis
éppoly fiatal
mint valaha

(s nem az  a
lényeg itt?)


december 18

ábrándjaink sorsa

milyen jó is addig,  míg az ember (gyerek) választhat annyi lehetőségből  legalábbis elvileg. Legyen balett táncos, hegedművész, grafikus,  színész, esetleg  hangmérnök.... ?

s a végén egy valami lesz, jobb híján, pont az, ami nem is akart....annak is csak a fele, külső kényszerből, s minden egyébről simán lemond  tulajdonképpen az emberi teljességről, s él csonkán, töredékesen, szellemileg megnyomorítva  mert az a töredék is teljes embert kiván

nyugdíjas korában elkezd kapkodni, próbálja újrakezdeni ifjúkori abbahagyott ábrándjait, de ez már csak öreges (gyerekes) kétségbeesett s hasztalan  próbálkozás (nem engedelmeskedik a vonó, a ceruza...másról ne is beszéljünk!)

elárvulásom

kinek a vállára
tehetném fejem

ki simogat meg
ha szomorú vagyok

csak magamba
roskadhatok

a zene rám gyakorolt hatása

a zene körülölel
elég nekem
a boldogsághoz
olykor

jól jósolta
zeneművész
nagyanyám
már vakon

elég egy hang
s már tudom
az egész dallamot

enyém a világ
minden tornya
és hegyorma

macskák és emberek

hát most csakazértis meg kellene védenem a filmet, annyi negatív kritikát írnak róla, szinte csak azt, és leragadva valóban szörnyű (gusztustalan és ízléstelen) kösztűmöknél, amik valójában nem is azok , s így valamiféle macska-ember hibridek láthatók a filmen,,,, de ha ettől elvonatkoztatunk , részletértékei vannak a filmnek, a Memory pl kétszer is elhangzik , s igy  ilyen drámaisággal még nem hallottam mint ahogy másodszor elhangzik,,,, (igen , megkönnyeztem)....

próbáltam nem nézni a testeket, csak az arcokat, s így emberi tartalmak is előjöhettek,,, különösen a fiatal (a film elején kidobott) macska alakitójánál (dalai s táncbegtétei nem különben szépek)

no és  a zenén kivül  aki miatt tulajdonképpen megnéztem a filmet, Judi Dench, mivel bundába öltöztettek , nála nem is kellett elvonatkoztatni....

piros kabátban

elmentem
magam mellett
azaz nem is
csak valaki,
aki voltam
már másodszorra
s piros kabátban
(évek óta
nem hordok pirosat)
mégis én voltam

(vagy egy alteregom
 a multammal)


november 29

szabadon

senki nem kötheti gúzsba a gondolataim. Azok (még) szabadok.Itt ficánkolnak Ki is modhatom, le is irhatom. Mert én mér nem vagyok észrevehető, számottevő. Ki mondja, hogy nem jó "nyugdijasnak" lenni?

Néha tényleg meg se látnak.Sose gondoltam ennek jó oldalára is.Néha meg a nyakamba ugranak, s átölelnek.(akik ismertek, s még megismernek )Azért ez is jó.


dec 20

mint

mint a pillangó röpte
vagy a levél útja

nem tudni mivégre
de ő tudja

kötöttségek nélkül

Nem vagyok hozzászokva a kötöttségekhez!

Hogy időre kelljen mennem valahova, mert akkorra várnak.

Már nem is szeretek előre megigérni semmit, amihez tartani kéne magam.

Minden kötöttség sérti a szabadságomat

S én mér csak szabad tudok lenni, Legalább is szeretnék.... (Bár , ha belegondolok, mindig. is... "s árnyak kisértek az úton")



december 20

csalódási fokozatok

hármasban vagyunk,lányom és unokámmal, társasozunk, közben beszélgetünk, valahogy a csalódásokra fordulhatott a szó, mert belólem kijön ez a slégermondat (de igaz)

-én mindenkiben csalódtam

Unokám meg is van döbbenve

-bennem is?-venné magára

-dehogyis,benned nem (nem akarom hozzátenni hogy még, hiszen olyan jólesően megkönnyebbült)

-és anyuban?

ránézek az anyjára ... benne? egy kicsit... jön ki a számon akaratlanul is

-hát apuban?

most már mindegy....mondom:, benne nagyon

-miért? kérdi unokám sajnálkozva -  ő olyan kedves, majdnem olyan kedves, mint te vagy.....

energiák

hogy tagadhatja a
modern orvostudomány
hogy energiákból vagyunk
keresztül kasul

s ez le és néha felmerül
most épp le

töltöm fel

gyermekded perverziócskák

egy egész rövid fiús frizurára vágott hajú nő rakja fel a kabátját srégen szembe velem az intercity kocsi fogasára, majd utána egy egész pici kabátot...ott a pici is valahol belül, ha kicsit jobbra fészkelődöm meglátni hogy ott ül egy szőke kiisgyerek

és semmi kétség, a kisgyerek anyja hüvelykujját szopogatja elmerülten, miközben a többi ujjával játszadozik. az anya közben, másik kezével, mobilját nyomogatja ( később a gyerek a többi ujját is megkostólja)

nem is tudom, miért forog a gyomrom....

(miből is lesz az az orális fixáció?)


december 18

bocsássatok meg...

                                                          "bocsássátok meg, hogyha jó  versem
                                                            és szeressetek érte" (József Attila)


már megint jönnek
rimek és dallamok

s én boldog vagyok
alattuk meghajolok

mert minden Istentől ered
bocsássátok ezt meg nekem





december 24

igazán kedves lány...

lányom kérdi kérek-e teát

csak ha magatoknak is csináltok,, nem akarom , hogy miattam külön fáradj - válaszolok

mire unokám, aki mindig mindenre figyel, megjegyzi mögöttünk

hát igazán kedves lány vagy, öreg létedre

dec 20

karácsonyi meglepi

szóra se érdemes lenne, de mégis, sehogyse megy ki a fejemből, mert nem értem...

karácsony dél körül, hazajőve a nagy vásárlásból (mi különböző kizáró okok miatt mára  maradt)és alig tudtam levenni a táskáimat a bicikliről, mit a lépcsőfeljáróhoz támasztottam, lezártam... gondoltam még elmegyek valahova, esetleg legutoljára esti misére,,, nem viszem hátra a tárolóba, hanem itt hagyom nyugalomban... még az ablakból rálátva, ha akartam...

fél 10 körül csak kimentem, hogy körbe behozom, nem megyek már sehova, ha mégis, majd onnan.

csakhogy ráülve fura , recsegő hangokat hallok a hátsó gumi felől,,igen le van teljesen eresztve .

nagynehezen felcipelem a lépcsőn, majd le... (nem akartam papucsban, gyalog tologatni körbe...)

ott van a tárolóban lányom biciklije, megnéztem, még mindig kemény a gumija, pedig hónapok óta nem használtam...

és azóta is csodálkozom...

kinek s milyen örömöt okozhat, hogy pont szent karácsonykor kiszúrja valakinek a biciklijét?!

december 25

számok, korok

te 7 éves vagy, én meg nem soká 2x7 leszek

az annyi mint 15

nem, 14, de én viccesen gondoltam a 2 7est  77-nek

és ha  én 8 leszek, te mennyi?

78

és ha 10?

80

húha, élsz még akkor?!

hát, reméljük

anyukéd mikorhalt meg?

81 évesen... a nagyanyám 85, de egy autó ütötte el ... viszont volt egy üknagyapám , aki jelen volt a lánya aranylakodalmán,  92 évesen...

élsz, mint Mel Brooks.....

?

ő 93 éves..


(megvan a példaképem, utána kell nézni, állitólag,  unokám szerint  ő .a. példaképe  W. Allennek is :)

eltörölném a decembert

ha rajtam múlna, eltörölném a decembert... mondom.  Helyesel is a kis sarki étterem pincére, ahol talpalatti hely nincs,  tele vannak mindig céges bulikkal. S mikor nagynehezen kapok egy helyet, mindenhonnan munkával kapcsolatos szófoszlányok érnek utol vagy jobb esetben a beiskolázás nehézségei..(bár ez érdekel, fülelek is)

eltörölném a decembert    mondom unokámnak is, tegnap volt gyönyörű óvodai karácsonya (imádta), nem soká chanuka is, előrekapja az ajándékot, s különben is egész december ünnep, csillogás,rohanás,kapkodás vegyesen

de ő is helyesel

legalább nem kell annyit várni a szülinapomig

december 19

karácsonyi rapszódia

kókadt fenyő

az ablakom előtt

levágva száraz ágai

a megmaradtak

csak úgy lógnak

rajta, mintha

oda lennének

varrva

olyan szomorú

talán ha hó lepné el

feléledne újra

erőt szívna magába

feledve zöldjét

mire azt mondják

örök

de most nem kelt

bennem

ilyen képzetet

távolról sem

azt hiszem

ráhúzom a rolót

minek is látnám

pedig nincs bent se

fenyőfám

se kedvem

árván ünnepelek

ha egyáltalán

előre hoztuk az ünnepet

kis karácsonyt

nagy karácsonyt

unokám tisztán énekelte

hogy eljöttem tőlük messze

de a szívem ott maradt

fújja a szél vadul

a fenyőfa ágakat

haragszik az Úr

karácsony vagyon

szent karácsony

figyelj rája

legyen

csendes

legalább az

éjszakája

kései komor karácsony 2019

Micsoda karácsony!

Esik az eső, szél fú

beborít a ború

s mi arra emlékezünk

hogy megszületett

egy zsidó kisfiú

és vele a remény

s ez évezredekre

elég

Bár az üdvözlő lapon

ott lebeg

bölcsője fölött

egy kereszt

mire feszitve lett

33 év után

de azt mondják

fel is támadt

ezután

igen, hát igen

a remény ilyen

a remény

az mindig él

számára nincs

halál

s ennek majdnem

2000 éve már

és rendithetetlenül

megáll

a hit tartja fenn

az örök életben

meg a szeretet
mi nem ismer
határt
(se halált)

december 24

ovikarácsony

unokám ovis karácsonyára csak odaértem..

.

bár rajtam és a másik nagyamamán kívül nem láttam a szűk oviban más nagyszülőt, szerintem V. csak úgy becsempészett minket

odaszaladt ahogy észrevett, a nagy játékban

-Mikulásra nem jöttél, jól, van, de karácsonyig maradsz - alkudozott máris

-Nem ígérek, de igyekszem

az oviudvaron van a gyertya gyújtás jó kis műsor és együtt játszás után

óvónénik énekelnek karácsonyi dalokat, a végén csillagszórok,,, V. el van ámulva...tátott szájjal

s minden ének után tapsol és huhog felhangon örömében

s a végén minden egyes éneklő óvónénit átölel

boldog karácsonyt kivan mindenkinek

és felfelé nézve az égre, még az űrlényeknek is

december 18

ökumené avagyJézuska kapedlije

igy hanuka közelében eszembe jut látva is egy kapedlit egy polcon, megkérdem unokámtól

van-e kapedlid ?

van, tegnap találtam, biztos a Jézuska hozta

a te méreted?

biztos, a jézuska csak tudja a méretem


milyen kedvesen mondja jézuska

egyébként meg ha jobban belegondolok, Jézuska is zsidó kisfiú volt, lehetett neki is kapedlije


december 18

ahogy

ahogy éltél
úgy is halsz...

magadtól nem
menekülsz
midenhol
ott vagy

s te vagy

bár "utána"
nem tudni
hová-merre
haladsz

ha egyáltalán...


november 18

telefondömping

én kíméletből nem szoktam hívogatni lányom telefonon, sose akarom zavarni

most , mellette, viszont rádöbbentem, hogy folyton szól a telefonja, hívják, SMSt küldenek, messengereznek... felváltva de mindent.. állandóan hívás, kattogás, csöngés....sokszor fel se veszi, fel se tudja vagy fel se akarja(?) venni

hogy én ezzel nem számoltam!

mások nem kímélik...

(persze ezek után én még inkább)


december 19

a beszélő csend

két szó közt
a hallgatás

vagy egy után

vagy meg se
szólalj
akár

****

"AZ UNIVERZUM HALLGATAG
 HA HALLGATTAD"

most értem csak
igazán



dec 17

a hirverés átka

egyből országos hír lett s így megsokszorozva került nyilvánosságra az ominózus felirat emlék jelünkön  a fotóról. jóllehet szerencsére már rég eltüntették a makói VGV "szakemberei".

nem értem ezt se

miért segítenek ezek a (ráadásul zömmel zsidó ) fórumok a gazság terjesztésében,  mintha népszerűsitenék!!

(egy kicsit az osztálytársat beáruló "tanító bácsi hülye" esete áll fent... , szinte társtettesség)

egyszer valaki, egyvalaki meggondolatlanul felirkálta., letörölték, de most kinyomtatva mindenhol ezt látni

ezt akarjuk???

hiába törölték le, mégis olvassák

s az internet nem is felejt

(node most kicsit én is ezt teszem, ha fotó nélkül is)



december 18

a számok korlátozottsága

tudok számolni

de 20, 30-on túl
emberi számitás szerint
már felesleges

"nem éri meg"

(arasznyi élet ez
s mi a végére marad
még kevesebb)

könyvek / 2019

csak egy pillanatra láttam meg a mobilon láyom mosolygós arcát a Magvető oldaláról egy stóc könyvvel, mind ő szerkesztette ,  boldogan ,  az idén!

(remélem jövöre egy saját köyvről is gondoskodik:)

dec 18


és a teljes szerkesztői szoba és könyvterméskép:

december 19.

ünnepek előtt

Embertömegek mozognak
Az egyik föl a màsik le
Össze-vissza de nagyon
A pàlyaudvarok ia zsúfoltak
Ma nem kapok időben jegyet
Ha hagyom
..

Miért is nem tud senki
Nyugton lenni
A fenekén

Keressük egymàst
Oda-vissza
Ünnepek előtt

Meg a fényt


dec 22

mimézis

Unokàm utànozza minden mondatom.szó szerint.

Jó lesz vigyàzni, miket mondok. Amúgy is mindent bevés, késöbb visszamondja, mégha làtszólag oda se figyelt.

Ilyen.

fuss

Zötyög a vonat alattam
Előbb meg a busz
Mennyi ràzódàs
míg Pestre jutsz

Ugyan mi köt Makóra?
Az a gonosz firka
elűz az emlékjelen
màr a béke nincs jelen

FUSS!


december 18

no comment

Unokam mondja:

Te nem a szivem csücske vagy, hanem szìvem... mamàja


december 21

lépcsőházi történet

Megpróbàlok irni mobilba...

Úgy jött ki a lépés, hogy délelőtt kellett elutaznom...

Hàt ezt a lassított felvételt! Minden lépés fàjt.

Màr a lépcsőhàzban vagyok nagynehezen.

Őrületes, vad robaj a lépcsőkön fölöttem.Két fiatal làny ér le.Nem több.

-Azt hittem, egy hadsereg....mondom

-Hàt fiatalok vagyunk .. mondjàk diadalmas büszkeséggel. (Mintha örökké tartana...pedig dehogyis!)

Valamikor én is hàrmasàval ugràltam a lépcsőkön.

Jön a felsőszomszéd, aki mindig rohan, de mondja is,most nem.

Én meg tudatalatt biztos irigykedek
.mondom

Ő meg azt irigyli, hogy én mindig olyan nyugodt vagyok....

Rà kellett újra kérdeznem..Az lettem.Nem voltam ilyen én sem. Fiatalon.

az én nagycsaládom....

az én nagycsaládomban
mindenféle ember van
(mindenféle nációban)

s a nyelvi gátakon túl
ez nem probléma

mert mindenki szeret
s isten lánya, fia


dec 17

kik a gyilkosok?!

Már megint nem akarjuk észrevenni ezt az újabb gyűlölethullámot, ami környékez bennünket, sőt, olykor brutálisan belénk tipor?!

s elég egy őrült,  tudatlan, meggondolatlan ember is hozzá, aki alig tud írni...akár a múltkor, a betűket keverve az emlékjel márványoldalán, de egy félanalfabéta is megmérgezheti egy város nyugodt levegőjét firkálásaival

és akad médium, , a Csipős, ami, örömmel (?) : de legalábbis  szenzációként le is hozza az olyasói fotót, kommentálás nélkül

ahelyett hogy netán felvilágosítaná az illető félanalfabétát, aki nem tudhat olvasni az emléjeken, pedig ott áll egyértelmően:


....A VÉSZKORSZAKBAN ELPUSZTÍTOTT  TÖBB MIT 1200 ZSIDÓ ÁLDOZAT'.....

***** ...
időközben megjelent egy korrektebb cikk a Délmagyarban! az esetről

https://www.delmagyar.hu/kozelet/helyi-kozelet/osszefirkaltak-a-zsido-emlekjelet-makon-4809609/?fbclid=IwAR0thQf_cwcliDuOkZy0TRWTGPbBfM0Pe4u3liSkIfV34kTWduZHu0QNuVU

s nyomán el is távolították a zavaró feliratot

az újságiró azt írja, hogy:

"Szerettük volna megkérdezni a történtekről az igen szerény létszámú makói zsidó közösség vezetőit, képviselőit is. Bár négyszemközt sajnálkozásukat fejezték ki, nyilatkozni egyikük sem akart."

engem nem kérdezett meg, de

,tán elmondtam volna, hogy pont FORDITVA áll a dolog !

mindenesetre némileg megnyugtató a rendőrségi fellépés... a a térfigyelő kamerák visszahelyezése

de milyen jó lenne, ha valóban nem lenne szükség rájuk!!!!!!

egy dallam

egy dallam körülölel
múltból múltba hiv

de nem megyek
most jobb itt

kell a tévé

Azt hiszem, megjavíttatom végre a tévém, csak csurranna.-csöppenne néha valami jó film benne, ha éjszaka is.Legalább is mikor legutóbb jó volt, így volt....

S akkor nem ücsörögnék annyit a moziban

(vagy a tévében csak régieket adnak? már nem is tudom....)



december 7

radikális

Aniról beszéltem, akinek az emléküléséről jöttem)

unokám megszólal (mert mindig figyel, ha mést is csinál):

Nem beszéljetek arról, aki meghalt!

De él, épp ez az, mig mi élünk...

(mert pont erről a mozzanatról beszéltem)


Akkor látogassuk meg!


nov 23

a megszólaló csönd

a csönd megszólal
egy idő után

csak nem tudni
milyen nyelven

mert elhagyott már

elindulni

tegnap a néptánc jubileumon,   két és fél órás mozdulatlan ülés után, alig tudtam elindulni fel a pár lépcsőn, csak vártam és álltam, alig moccanva, már szinte mindenki kiment a teremből, mikor egy férfi kijárat közben észrevett, és kedvesen segíteni akart, karját nyújtva....

megköszöntem , pironkodva, de mondtam, ezt nekem kell megoldani, más nem járhat helyettem...

összeszedtem magam, elindultam....aztán már könnyebb lett......

fiatalság....

a fiatalság mindig szép
mondta anyám
már öregen

de én nem hittem el

forgatós jubileum

10 éves a forgatós néptáncegyüttes

ezt ünnepelték ma délután (meg tegnap este is)ó, csak ma már  a vendégek, pl Sebő Ferenc  nélkül, bánatomra

én azt hittem egy szokványos ill nem szokványos karácsonyi műsorral, de inkább valami összegzés félét adtak, táncszinház helyett, lazán egymás mellé rakott táncokét, egy tablót....

én jobb szeretem a táncszinházat, ahol van valami összefogó dramaturgia

most is volt díszlet: egy ház. mögötte zöld leveles(!) ágak... előtte folytak a táncok

még előadás előtt volt egy kuriózum élményem

egy öreg néni az aulában gyöngyöket, táskákat, népviseletes babákat árul

nagyon rájuk csodálkoztam, főleg a babákra, mert Lili nénémtől hasonlót örököltem nagyon rég,(mielőtt kivándoroltak Ámerikába)  és a költözésnél elenyészett (addig  a vitrinben volt, én arra a babára úgy emlékeztem mint matyó babára, de ezek itt erdélyiek voltak, állítólag, mint hogy a "mamájuk", a néni is erdélyi

nem vettem meg (2500Ft, de lefotóztam, engedéllyel még a nénit is ((bár nem lett túl jó a felvétel, de azért ide teszem szép emlékeztetőül:

mert előadás után első volt, hogy visszamentem hozzá(juk)

okos

olyan okos az unokám
az észjárása követhetetlen
de logikus és újszerű

nyomába járnék...
ha lehetne


nov 23

körmönfont

unokám játék közben kiszól..:

Anya, már eléggé rám férne a segitséged!

(micsoda eredeti bár sürgető udvariassági formula!

nov 23

a boldogság

unokám azt mondta

ha azt akarod
legyek boldog
eljössz az óvodai
karácsonyomra

én máris boldog
vagyok....

emlékülés aniról

hiába várom az emlékülésen készített filmet.... igy saját memóriámra és jegyzeteimre hagyatkozom, hogy felevenitsem azt a nagyon méltóságteljes megemlékezést ami 22-én volt az ELTE bölcsészkar könyvtárában, mit zsúfolásig megtelt.... Anit megidézve...)

az asztalon a  festmény (amiről irta nekem 64 októberi moszkvai levelében, hogy "ma lefestett egy moszkvai festő, szörnyen tetszik a kép"...

előtte bizonyitványok, oklevelek, kitüntetések....

fénykép albumok, meglepetésemre lányom  4éves képe is a fotók közt

kivettem s a hátlapján ezt láttam:

még rengeteg időm volt, kimentem a folyosóra te vagy a gonda juli... mint kiderült Ani sokat emlegetett szépséges húga Pirike szólított meg így, mondtam örülök, de egyből visszavontam, már hogy is örülhetnék egy ilyen szomorú alkalommal....Ani sokat beszélt róla, nagyon szerette... immár Aliz nevű unokáját is

és később közös ismerősök ---akárhogy csűröm-csavarom, örvendeztünk egymásnak, akármilyen szomorú volt az alkalom  - lehet, hogy titokban annak, hogy mi még élünk?)

egyikük (D. Ildi) mesélte, (szinjátszö volt van is egy olyan fotóm róla)hogy elmondta volna a 95. zsoltárt,de visszalépett, mert félt hogy elbőgi magát...

Sz. Edit. , T Ibolya Szegedről a nyakamba ugrottak, hogy hetedhét hatéron túlról,  itt találkozunk

de nekik elöl volt foglalt helyük, mint felkért felszólalóknak


a tanítványokkal kezdték, (az ő kezdeményezésük is volt az ülés)

a doktoranduszokkal, kik Ani teljesség- ,  tökéletességigényét idézték,..
.
aztán pályatársak, szegediek, dombóváriak, pestiek következtek

legendás lénynek tartják...akit az irodalom mellett a művészetek is érdekelték, s szellemi műhelyei voltak, intenzív, intellektuális jelenléte, és egy metróállomásig tartó beszélgetés is, lejegyzetelni való volt... (érdekes, egyszer utánam is egy metróálloméson kiáltott Julika,,)

humora is volt bár az öregebb korra megfakult... (emlékszem, ugyancsak egy metróajtban mutattam újszülött Unokám fotóját neki, épp szopott rajta, és az anyjáéhoz illeszkedő  mozdulatán el is nevette magát, mint egy tréfán)

mindenhol szerették, ahol csak járt, Oroszországban pl büszke is volt erre a mondatra maga a mi emberünk


a dolgok legbelső lényegéig hatolt

sajnos befejezetten maradt a képzőművészeti szöveggyűjteménye (utóbbi időben mindig erre hivatkozott, gyors beszélgetéseink miatt...a könyv kézirata hívta))
remélhetően a tanítványok folytatják
bár nehéz lesz nélküle -  jegyezték meg

***

maximalista volt, lelkiismeretes, precíz
szeretett beszélgetni (film, kiállítások, koncertek)
de szerette a virágokat is és a parfümöket(?)  nem csak a könyveket (jegyezte meg egyszer szarkazmussal )

elegáns volt mindig

...

aztán következtek közös pályatársaink


Kelemen János Jimmy meglepetéssel,, mert engem idézett- (a fbról  Anival kapcsolatban) közben megkeresett hol vagyok, ott ül, mondták,  mondom itt áll mert addigra felálltam, jobban látni, ő is "örült" (hogy legalább ebből az alkalomból találkozunk, utóvégre az életünk öröme, minden gyászt legyőz: aztán arról beszélt, hogy olvasott egy ragyogó filozófiai tanulmányt (maradva a kaptafájánál ) Anitól, s más nem  a filozófusok közül  és nem is került be a jelen szellem vérkeringésébe... milyen kár (én meg megint apám logikai tanulmányára gondoltam...az se...pedig korszakalkotó lehetett volna , tán még most is... )


Edit is szólt, együtt tanulásaik emlékét idézve fel, Anir mintha vele a vidámság költözött volna hozzájuk, de aztán előbukkan egy szintagmában titokzatos drámaisága is  szerencsére.... (E csak a tanulópartnerként ismerhette a bonyolult Anit...s csak felsőbb éveinkben, mikor mi már távolabb kerültünk)


Simoncsics Péter régi ifjabb barátként egész társadalmi és pszichológai vetületét adta Ani tragikus sorsának szinte fátumszerűen az albérletek sorától, kiszolgáltatottságokon át,, érzékenységén keresztül, azt sem véletlennek tartva hogy a puskini felesleges embertől indult el, francis szakon át, az orosz formalistákig, akiknek épphogy eltűrték a kutatását,... majd főleg Paszternákig...Ajtmatováig, Cvatejeváig (mintha életüknek e mintáját követte volna)

(állítólag politikai okokból került el Szegedről a pesti Eltéré, ami nem lett igazán szellemi otthona

szüleit befogadta, mikor végre lett lakása s az ő tolnai otthonuk tönkrement, de migránsokat is istápolt...



Dombóváron csak egy-két évig tanított középiskolában...de erős nyomokat hagyott ott, ahogy  egy egykor tanitványa nyilatkozik róla

tisztelték, szerették...lelkes, kiváló tanár volt, és szerény, fiatal, okos, szép, határozott, derűs és bölcs

magával ragadta a tanítványait

T. Ibolya mint egykori szobatárs szólt...filozófiai hajlamáról, felelősségtudatáról, adakozó gesztusairól, hogy saját érdekeit nem nézte, a mindenkori munka beszippantotta, torzóban maradt, harcolva az idővel, önmagával, szellemi igényeivel ,  elszórta magát  nem egyszer  el is lopták, amit mondott

munkatársai:

alkotókörére emlékeztek (mir muz)  a múzsák világa, köre

még a diszkrét gyöngysorát is megemlitették, miket tiszteletére emlékére fel is vettek... ekkora hatást.....


a legmeglepőbbet Szilágyi Ákos mondta róla , egykori opponense... s mintha meg is fejtette volna rejtvényét

Anna akkor habituált, mikor már nem oktatott  mondta, de ő ambicionálta

szerinte ő olyan egyéniség volt , bölcs ember, s erre mondott egy orosz kifejezést (celomudrie), aki minden részletről lemond, feledve az egyénit (amiből hübrisz lejetne)

nem ő volt a fontos, nem a siker ( a tanitványoké már igen)

és mindez bizonyságául elmondott egy Pasternak verset

büty znamenitüj nekraszivo
ismertnek lenni nem szép

az alkotó patkánymérge a siker

hiresnek lenni nem illendó
magasba fel nem ez emel

csak élj
ahogy a táj vész bele a ködbe


Szó volt saját személyének rejtőzködéséről  s e vonatkozásban kedvenc francia regényéről a Rejtőzködő istenről

a kérdésre , hogy előtérbe kerülhet-e a szerzői én a tudományban, nem volt a válasza

Hetényi Zsuzsa  is személyesen szólt annyi hivatalos után, elárulta miért az a felső van rajta mint férje temetésén...

30 évig volt közös szobájuk...

tiszta volt, megszenvedetten az

munkabiró, tartózkodó, nem gondolt önmagára

metafizikai alkat, pl reikizett

járt a spec szemináriumára, tanitványa lett

ő is hálás lehet a tanitványoknak


elhangzott hogy tudott indulatos is lenni, ha sérelem érte

nehéz ember volt, sérülékeny, pesszimista is, elismerésre vágyott


mint témavezető szuggesztiv, energikus, adakozó (könyveket adott, kölcsön,operajegyeket...) főzött, még az ismerettségeit is megosztotta

valaki aki azt mondta, tőle tanult szerkeszteni, egy érdekes felvetést tett, mi szerint

HAN ANNA VALÓSZíNŰLEG NEM HALT MEG

s ezt olyan hihetóen mondta, hogy minden kétséget kizárt vele
mert ritka egy ilyen emlékülés, ahol , ahogy a hozzászólók emlékeznek rá, s még mindig csak kutatják, ki is volt ő, mert még mindig nem ismerjük igazán,,..

igen, az ember továbbél mások életében... lám

ezért nem is búcsúztunk

inkább mintha valami kezdődne,....


november 22

elalvás előtti sorok

Üres az ég
de a föld túlzsúfolt

már vagy még

***

Valami nagy csönd
talált fészket bennem

hogy üres lettem

***

Istent kiáltom
pedig suttogni kéne
vagy ki se ejteni nevét

úgyis megért

***

Terhes a csend
valamit érlel
mocorog
hallom

nem vagyok süket

***

Szenvedtem eleget
nevetni akarok már

mindenen

***

Várjatok türelemmel
a dolgok nem mozdulatlanok
lesz belőlük valami más

ez nem vitás

***

Én hallgatok
csönd az otthonom
de egyszer elkiálthatom
még magam

ezért inkább hagyjatok

***

Hajszál híján elestem
de visszabillentem

meddig lehet

***

Egyszer úgyis elesek
megütöm magam

jaj lesz nekem, jaj

***

Majd üt az óra
újabb rabságra

vagy szabaduásra

***

A tengert akartam látni
s mióta megtörtént, igen

már nem érdekel

***

Mindent meg lehet únni
még az életet is
ha nem volna halál

de így kár érte
nagy kár

***

Nem értékeljük úgy
ahogy kellene

szeresd minden percedet
ki van szabva mindened

s egyszer úgyis vége lesz

***

VÉGE

idősek karácsonya

ki volt rakva a kivilágított havas fenyők fölé a szinpadon

idősek karácsonya

nehogy másra gondolj, jó helyen vagy, igaz, hogy nehezen jutottál be, mert már hetekkel ezelőtt elfogytak a 200 Ft-os jótékonysági jegyek, mielőtt te egyáltalán tudtál volna róluk, s csak tegnap du telefonáltak , hogy van visszahozott jegy- mikor már le is mondtál volna róla

de azt láttam, hogy akadt több üres hely is,...

az "idősek" közt

ott ülök fent jobb oldalt, egy kis morzsa, de vannak mellettem üres helyek, meg a túloldalon is

****

bekonferálják a polgármesterasszonyt hogy meglepetéssel készült, én már tudom mi az a meglepetés, az lenne meglepetés, ha egyszer nem gitározna és énekelne   és nem adna elő melodramat

sőt most a dal is már elhangzott korábban, és nem, nem tűnik el az arcomról a szomorúság (még ha át is hallom a dalba szerencsére Halász Jutka dikcióját) a körül ülő gyerekek is tisztán énekelnek...de kimélylik belőlük az ő kicsit orr és főleg felnőtt hangja. és amikor melodramatikus szövegébe kezd, az Ave Maria gyönyörű kórusdallamára, de  elnyomva azt,úgy szeretném leválasztani az ő hangjt róla , de nem megy...

hagyjuk...

jön a műsor , óriási hangerővel a bekonf, géphangról és hiába zongorázik rá Nyári Károly meg. megszólal  a gépzene alatta

különben az ő műsora (kivéve mikor minket énekeltet, bár az kapja a legnagyobb tapsot,),nekem tetszik a Love stoiy , a My way...

aztán bejönnek   szeretett lányai Aliz és Edit és hárman folytatják, igazán kedvesen, mindent beleadnak,,,van is siker , ráadás, tavasszal visszajöhetnek....

de addig még karácsony (ez volt az első ünnepsége? )

mindegy

egyre apróbb betűk
egyre apróbb léptek
félek, mit jelenthet

lehet valamíly kór?
vagy csak fáradt vagyok

egyre megy
mi a név
a diagnózis

vége lesz egyszer
igy is úgy is

szemromlás

sajnos már úgy romlik a szemem, hogy zavar irásbanolvasásban, csak a természetes fény az igazi neki, az viszont nagyon korlátozott ideig tart mostanság....

mi mindenről kell még lemondani?

node hajrá optimizmus, nem vagyunk vakok, örüljünk

különben is vakok közt félszemű a király

(és vakon is a zenében épp úgy lehet (ne) gyönyörködni, sőt)

a múlt szükségessége

(igy) megtagadni a múltat
mégsem szabad
bár néha azt érezzük
agyonnyom az életünk

mégis a múltból táplálkozik
s nélküle elsorvadhat

december 12

egy keramikus művésznő pályája

könyv azaz monográfia bemutatóval egybekötve

Nemes Fekete Editet jól ismerjük, a régi marosmenti művésztelepről,

mi a neten mostanában ismerkedtünk meg személyesen, egy Arany illusztrációja kapcsán )Letészem a lantot...), lányomra emlékezett mint tehetséges rajzolóra  kislánykorból (ahogy most dedikálta is neki a könyvét)

egy pályarajzot kaphattunk,róla beszélt volna önállóan a végtelenségig, de beszélő partnere (G Kati) folyton leállitotta , hogy aztén soha ne tudjuk meg a folytatást....és a művészettörténész irónak is szegezte a kérdéseit

igy mégis csak kibontakozott az a nagyon gazdag élet ami emogött áll, s a monográfia, albumába is sűrűsödhetett

Tanyai lány vagyok  kezdte.... (igy. jelen idóben!)

igaz művész lett... igy lehetne összegezni pályáját

mivel sántán született. eleve szakmák terén korlátozott lehetőségekkel, rajzolt, ilyen iskolába is járt, Újvidéken,  szakmai tárgyakból midig jeles volt,a nyelv (szerb) nem ment annyira...

azzal foglalkozott mindig, ami a lelkét foglalkoztatta

az érzelmek és a gondolatiság fontos volt

a komolyabb gondolatok nyilván más, tompább szinvilágban jöttek elő, mattul
(nem festhette harsány szinekkel az elmúlást pl),

Makó segitette a művésztelepével, a kiteljesedésben

jaj

jaj istenem
agyonnyom az életem

értesülések az ÉSből

a múltkoriban azt tudtam meg az ÉS lányom írta tárcájából, hogy körömágygyulladása volt

(de miért innen kell megtudnom?)

most meg azt olvasom, hogy "ült és sírt a Batthyány téren..."

fogalmam sincs miért, és holnapig nem is fogom megtudni, a lap megjelenéséig , mert ez csak előzetes volt (de remélhetően évekkel ezelőtt történt):

"Vannak tékozló és takarékos évek. Mennyi mindent vettem azokban az időkben, amit józan belátással nem engedhettem volna meg magamnak! Micsoda túlzóan beárazott ékszereket, értelmetlenül drága holmikat. Később, a takarékos években mégis ezek lettek a ruhatáram alapdarabjai. Mint annyiszor már és annyiszor később, bebizonyosodott: a tékozló időszakok mégsem pazarlók, kiderül róluk, hogy csak gyűjtögetők voltak.

A 2000-es évek vége: vajon a kor maga okozta ezt a számtalan változást, vagy az, hogy épp ekkor költöztem Budapestre? A leendő férjemnek és a barátainak más szokásai voltak, mint nekem addig. Avokádót kockáztak a vajaskenyérre, és ha valamit meg akartak ünnepelni, szusit ettek – én addig azt sem tudtam, hogyan kell megfogni az evőpálcikát. És az emberek a metrón! Ültem velük szemben, és egyfolytában a lábukat néztem: mindnek bokacsizmája volt, és a nadrágot mindig azon belül tűrték, és sohasem kívül. Addig a ruháknak csak az anyagára figyeltem, a szabására sohasem: mindenem bő volt, a kabátomban válltömés, a hajam indokolatlanul hosszú volt és töredezett, ..."

(Librarius)

kiváncsi vagyok a továbbiakra....De miért az ÉSből kell nekem értesüléseket szerezni?

(mint lányomnak a fb-ról? :)

egy szerkesztői tanács

egyetlenegy szerkesztői tanácsot sikerült kicsikarni lányomból

ha akarok valami nagyobbszabásút (pl egy könyvet) irni, csinálni, akkor semmi mást nem szabad.azalatt, ..csak arra az egyre koncentrálni

hát nem tudom,kibírnám-e , hogy pl ide nem irkáljak

a "könyv"ből már vagy 700 oldalt "írogattam" közben... mert a blogomból is beletartoznak részletek...

azt hiszem én máshogy dolgozom, és más a műfajom is, mint egy megszokott  "könyvnek"

s ezért is attól tartok, nem lesz "könyvem"  :(

elhagyni

sorra elhagyni mindent

a játékainkat, gyerekruháinkat,
a könyveket miket meguntunk
a gyöngyöket, bizsukat, feleslegesek
a színes , fantasztikus  rajzainkat, dalainkat,
a régi dicséreteket , jutalmakat
anyánk simogató s intő szavát

mindent elhagyni


s azt hinni felnőttünk
s ettől igazán

pedig dehogy

az élet nyitja
mindent megőrizni
legalább magunkban

s hozzácsatolni
az újakat


deccember 12

natessék

A lányod vagyok , de nem vagyok te  - mondja lányom élesen, egy vitánk alkalmával

Jé, én pont ugyanezt mondtam az anyámnak.... hát akkor mégis csak hasonlitunk :)


december 11

?

ma úgy elszédültem a menzán, az ételosztó pult szélén, hogy majdnem eldőltem, meg kellett támaszkodnom

pedig bevettem a Betasercet

szép kilátások


délután meg szemétkihordás közben a lépcsőről estem majdnem le

még egy Betaserc?

vagy?

(esetleg válasszam a mozdulatlanságot?)


dec 11

(nem) avul

elavulnak a szavak, a szinészi játék is el  (de mennyíre)

a festmény, szobor ép marad

meg a zene

régi naplóm

elővettem a 65ben kezdett naplómat (mielőtt lányomnak odaadnám... hát lehet, hogy mégsem adom oda:

22 évesen ennyit nyavalyogni és elhibázottnak látni az életet, pályakezdőként, jeles diplomával stb

megáll az eszem!!

(mit szóljak akkor most ,  mindjárt 77 évesen?

Hát új életet kezdek inkább :)

félnaptáram

még csak december eleje van
messze a tavasz
január, február hideg
március már naposabb
április szeles bolondos
május még mindig
a nyiladozó szerelemé
juniust annyira várom
anyám akkor született
derűsebb is volt  mint én
ki zord havas januárban
lettem meg.........


dec 10

a legnagyobb szobrász, akit valaha láttam

...háromszor,életemben

az ilyen nagy művészekről azt hiszi az ember, hogy már életünkben halhatatlanok, de úgy látszik mégsem, letelt az idő 97 év...gazdag az élete valóban  a művei, azok élnek, s micsoda művek!

először vagy ez volt másodszor?, szóval Makón kétszer láttam, és egyszer Ópusztaszeren...

Makón volt egy kiállítása a múzeumban, ahol a Radnóti szobor makettja is ki volt állítva meg az Erőltetett menet,s rám mély benyomást tett mindkettő , verset is írtam "hozzá", mármint a szoborhoz:

de nem mertem neki odaadni, s még csak beírni se a vendégkönyvbe

elérthetetlen messzeségként állt előttem a kiállitóterem közepén, még csak a közelébe se mertem menni....

aztán a Bartók szobrát avattuk a Szegedi utcai  iskola előtt, zuhogó esőben.... valami KISZ vagy pártfunkcionárius mondott beszédet , s a feje fölé ernyőt pakoltak, ő valamivel távolabb állt tőlük, kucsmában. ázott... senki nem törődött vele (én meg szégyelltem magam, miért hagyják ázni....)

harmadszorra már lányom is nagy volt, Ópusztaszeren, épp előttünk állt, és egy riporter invitálgatta riportra, szerényen és elutasítóan  csak annyit mondott (akkor még le se leplezték a szobrát ): majd a szobor

igen, bár nagyon jól tudott beszélni is, igazán a szobrai beszéltek helyette+

s micsoda beszédes szobrok !!

december

Mama nem jött el Mikulásra
súgta anyja fülébe unokám
Elszégyelltem magam
De ott az egész december
mondtam, majd csak megyek...

Már december van?
kérdezte unokám



2019. december 10

pályamódosítás

a moziba menet látom meg a kávéházi asztalnál régi számitógépkezelőmet... meglepően jól néz ki, nyugodt

mondom neki gyorsan hogy leragadnak bizonyos betűk a klaviaturámon

mosolyogva mondja, hogy ne neki mondjam, hanem a vele szembenülő fiatalembernek, ő van helyette, ugyanis felmondott

de hát hol van

Ausztriában

nem Bécs

Linzben

mit csinál

fuvarozik

miért nem a szakmáját műveli

megúnta

de azért gyorsan még elmondja mitől ragadhatnak le a betűim

kordivat

aki rohan a kordivat után
azt ledobja az idő szekere

mert az idő megfontoltabb
nála

tündérlaki lányok

szünetben hazarohantam a mobilomért (hátha lányom hív) s jtt velem egyvonalban egy pár szintén kabátban,  azt hihették én is haza, végleg? mert a fiü nagyon dohogott, hogy milyen rossz ez a darab, makóiaknak azt hiszik ez is jó, fizethetnének többet.... én nem is értem, mi baja volt, jó a darab, s jól is játszottak....nyilván nem helyeseltem,,, az ő székük üres maradt, én még időben visszatértem

tetszett... bár az előadás végén egy másik férfi meg azt mondta a családjának, hogy ha jobb lett volna a rendezés, meg jobbak a színészek...

nem értem, nekem tetszett, és sokaknak tetszhetett, mert vastapsot is kaptak...

persze Heltai korába kell helyezkednünk,hogy minden érthető és átárezhető legyen....

lapozzunk

elsivárodtam
csak nyafogok
unom

lapozzunk

feledékenység, duplán

Elfelejtettem, mit is akartam leirni, miközben elfelejtettem, hogy a táskám külön rekeszébe tettem a tollam. Azt hittem, nincs nálam.

De igy... hiába is lett meg :)


december 9

a távolság relativitása

messzebb van Makótól Pest
mint Pesttől Makó
és visszafelé kizöldült a táj
persze mindez csak álom

de tudom, valóság


december 9

kerestek

megható volt, hogy többen kerestek, mert pár napig nem láttak a fb-on (a mobilom alkalmatlan lett lelassulása miatt netezésre , Pesten nem volt más a kezem ügyében 

írtak a blogomhoz, kerestek messingeren, nomeg telefonon

van is egy vicc, ha valaki nem jelentkezik a fb-ra be, máris keresi a rendőrség

megnyugtató

mi lesz majd, ha végleg lemaradok, s nem csak a fb-ról?

egy-két napig biztos hiányzom egyeseknek

S az én oldalam nem is lesz élő, mert más nem tudja a jelszóm (én se :) (tulajdonképpen ezért nem tudtam belépni lányom laptopján sem)


november 23

lehúztam

lehúztam a redőnyt
ne feszegessétek kívülről
úgyis hiába
annyi félreértés után
fene bánja
mit is akarnátok
mondani
újabb félreértés csírája
lenne bizonyára
hagyjuk hát
s ne csak mára
minimum
holnaputánra

december 3

Prado

annyi szemnek gyönyörűséget láttam a mozivásznon, hogy nem is tudom, hogy tudtam befogadni (jelzem néztem volna tovább is az egyes festményeket..s mintha túl sok lett volna a beszéd, s  a kicsit patetikus (bár Oscart díjas) színész szájából hangzó narráció

gyönyörűek voltak az épületek a festmények s köztük a természeti képek, fotók is....

alig várom a sorozat következő darabját az Ermitázst..annál is inkább mert láttam ugyan, de mindössze egy órát hagytak rá a szervezők, s eddig még nem sikerült bepótolni ::::)


december 8

euterpé

becsukom a liraboltom

meglehet

nem kopogtat már

múzsája Euperté

kirakatján

eleget

s rám se tör

váratlanul

(hát téged ki hivott ide)

elment, eltűnt

mást keres

itt hagyott

nagyon hiányolom

búslakodom

távolodó fuvoláját

hallgatom

hátha még
visszatér

egyszer?

dec 3

második élet

újabban  az átlag életkor kitolódásával -  az emberek j életbe kezdenek nyugdíjazásukkor

megvalósítják önmagukat, művelik, amire addig nem volt idejük

vagy egyszerűen "unokáznak" (de utálom ezt a szót.....

attól tartok én megint elvesztegettem egy jópár évet

december 2