keveset aludtam
elég korai busszal mentem be Szegedre, majd egyenes úton, mint kiderült tram trainen ki is találtam a Rókus pályaudvarra
ott táblák
meg egy kedves vasúti alkalmazott el is igazitott, az eléggé kieső, vak sinen levó vagonhoz...
többen voltak már körülötte, életmenet pólóban, önkéntesek
azt hitték, csak egy múzeumi látogató vagyok, az is voltam,
de mikor kiderült, hogy nem egészen ill nem csak , körbeugráltak , mint egy csodabogarat
, jé HOLOKAUSZTTÚLÉLŐ,, hát igen, kevesen vagyunk, ezért is fanyalodhattak rám
hogy 5percben felolvassam deportálási , a vagonra is kitérő - történetemet
túl korán volt, de legalább aklimalizálódtam, a meleghez is, meg az eseményhez
sátortető alatt ücsörögtünk, kaptam kávét is (ma még nem ittam) meg pogácsát, beszélgettünk
el-elnéztem a sütivel, üditőkkel megrakott asztalt, - avagon hátterével-már csak az 1944es, 80 év előtti kontraszt miatt is, amikor éheztünk-szomjaztunk
nem voltam lámpalázas, egy csöppet sem
magam is csodálkoztam, magamon, mert később se
mivel elromlott a mikrofon, eléggé elő kellett venni a hangomat
szabadon vezettem be az egy oldalas leirt összefoglalót a Sós kávébeli történetből összeollózva...
valami érthetetlen és elszánt ERŐ szállt meg
fura, de hasonló, mint anyám temetésekor!
de talán nem is véletlen
(most is ő , az ő helytállása volt a főszereplő)
(csak másnapra fáradtam el, meg még harmadnap is,, mintha minden erő kiment volna belőlem , megvolt az utóhatás, de (én is ) helytálltam, s ez a fő)
***
a Délmagyar egész korrekten tudósitott róla(m)
ez meg a Szeged tv... ez is hiteles
https://www.blogger.com/blog/post/edit/485956519599349446/4318129093977402273
a kiállítás megnyitóján beszédet mondott egy holokauszttúlélő is (én lennék)
(azért tartott meg az öv hogy minsdezt elmondjam? mondta valaki)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése