sokszor nem halunk meg

 Sokszor nem halunk meg

s csak egyszer igen

de nem tudod, mikor

lehet, hogy váratlanul

de addig éljünk

zavartalanul

sokszor éreztem

hogy végem -

rosszul

de egyre gyakrabban

van úgy

s egyszer

az én mókamesterem

ki eddig becsapott

ráun

s hamarosan.

tudom

Az első mondat  sokszor nem halunk meg Tompa Andrea regénycime, elég talányos, sose néztem utána, de most tőle függetlenól jutott eszembe, és csak utólag néztem utána:

"„Tompa Andrea címe kétféleképpen hangsúlyozható. Az egyik, hogy sokszor nem halunk meg, csak egyszer. A másik, hogy sokszor adódik olyan helyzet, hogy az ember nem hal meg, pedig meghalhatna.”

Fontos, hogy a cím egy munkaszolgálatban meghalt költő naplójából vett idézet ."

Azt hiszem nálam mindkét cimmagyarázat érdemes, de főleg az utóbbi...

Hm el kell olvasnom!

egyébként a főhös kor. és sorstársnak tűnik... majdnem:

(A regény az 1943-ban zsidó értelmiségi családban született, 1944-től Kolozsvárt egy magyar családban nevelkedő, majd a szatmári színház ismert színésznőjévé lett Nagy Matild – kisgyerekként Matyi, az iskolától kezdve Tilda – életútját beszéli el 49 éves koráig, amikor már úgy érzi, végzett a színházzal.)