2024. szeptember 16., hétfő
makói sanctum
Juhász Anna projectje és ötlete ez a sorozat, aminek egy darabját lehozta Tallér Edina Makóra
a sanctum szó ugyebár szent helyet jelez, szentélyt
s ebben a műsorban ezt főleg a szülőföldre vonatkoztatják..
igy került össze három szegről-végre makói ember Szentpéteri Csilla, Dragon Zoli, és egy számomra megjegyezhetetlen nevű és eleddig ismeretlen szinész (aki egyébként csak felsirt Makón)
T Edina saját bevallása szerint korábban nem is ismerte őket...
egyébként engem közvetve illetve már igen :)
álltunk a terem küszöbén, én csóválva fejem hogy kevesen vannak, beszédbe elegyedünk, T E be akart mutatkozni, de mondtam én ismerem őt, ő viszont megtudta (D Zolitól, hogy Turi Timi anyukája vagyok.- mondta csillogó szemmel, s hogy üdvözli Timit, mondtam ritkán látom , mondta ő is...)sajnálkozva
***
a "műsor" érdekes volt és érdes is,,, de azért voltak jó és szép mozzanatai..
T E rákérdezett konkrétan is a szent helyekre
a szinésznek ez az elalvás előtti pillanat (ez érdekes, de honnan tudja , hogy a következő pillanatban elalszik?)
Csillának -aki látszatra nagyon nyitott, társasági lény, egyre inkább igénye van az elvonulásra, az egyedüllétre, neki szent helye otthon az alkotóműhelye..
rákérdezett arra is, hogy mi nekik Makó
ekkor mondta a szinész, hogy az első felsírás
Csillának az első lábnyomok és a hazatérés (ő mindig hazatér!(
D Zolinak meg a szabad játékok (amikor nyaranta bármit csinálhattak)
közben meg eljátszotta Cs első zenedarabját a Legendát , az első szerelméről, nagyon tetszett, de csak addig mig playbacken be nem kapcsolódott a kisérő zenekara, nekem a tiszta zongoraszólam sokkal jobban tetszik...(csak tiszta forrásból - ez érvényes az átiratokra is)
a szinésztől megtudtuk, hogy ő valójában Csanádpalotai s a visszajövés mindig megviseli (de itt szemérmesen elhallgatott...)
T E mégis csak iró és rákérdezett arra is, hogy beszélőpartnerei az irodalommal hogy állnak:?
szinészünk, előjött egy verssel, amit úgy választott ki, hogy ott esett le a József Attila kötete, a Hazám volt, felolvasta, igaz állva (De szavalástól ódzkodva) én végig mondtam magamban a verset kivülről,, hiszen gimnáziumi szavalóversenyünkről ismerős még, favoritként, meg ünnepségen is "szavaltam"
ő az olvasásban is vétett pl (Hitetlen helyett hirtelent mondott, olvasott,félre, teljesen értelmetlenül) (...csodára vár, nem elegendőd hogy kitessék, föl kéne szabadulni már!)
de D Z igy is "el volt ájulva" a versmondásától...(persze első sorban József Attilától, de ez új volt neki vajon?)
szó esett- joggal - az aktualitásról illetve az időtlenségról (ami a magas művészet! sajátja mindig)
CS vel (közösen, neki is) a Maros mindent visz,( s ahogy nekem is) - legyen bár az Atlanti óceán partján, ide húz a szíve...az egész gyerekkor, ide jön ma is haza
és jött a Sirokkója , a zenekari arzenállal, sajnos
A következő kérdés is irodalommal kapcsolatos:
volt- e olyan irodalmi alkotás ami változtatott rajtuk
(Rilkére gondolva tudjuk- Változtasd meg éltedet !- hogy ez az irodalom igazi hivatása-,
de itt is mellément a kérdés...
a válaszokban irodalmi űrt láttam-
Cs mellé is beszélt, Mozartról , aki 9 éves korában inditotta el a zenészi úton (de Mozart ugyebár nem író)
D Zoli pedig Szabó István Mephiszto filmjének utolsó filmkockáiról (senki se tud kilépni szakmája bűvköréből, DZ "filmesztéta")
Edinatól viszont megtudtam hogy a bölcsészkari egykori sportpálya falának hires graffitije "nincs többé magány" Vonneguttól van, s ezt az olvasásra, a könyvekre kell érteni, az a legfőbb magányoldó...s nekem is kedvenc regényemből idézett még, Salinger Franny és Zooyjából, a kövér kislányt aki mindig s csak ránk kiváncsi (s hogy csak a magunk mércéjeszámítson)
a szinész viszont félig-meddig magát emlitette, mikor megköszönte neki valaki alaktását, akit ezzel itthon marasztalt ,a Padlás beli Örökre szépek -kel (mint a Révész)
végül az esszenciális mondatokra való felkérés is félrement
de egyet -már nem tudom, kitől - megjegyeztem
nem a tettekkel , hanem a kiváltott érzésekkel kell nyomot hagyni+
végül Liszt-Paganini átirat
előtte meg kellett tudnom, hogy a tragikus sorsú Paganini életvidám "mediterrán" természet volt?! Nocsak tényleg nem (igy) tudtam...
ezt se...
ja, és még nem emlitettem de a falon végig vetitették D Zoli fotóit, mert hogy 40 éves korában ezt a fotósde iskolát is kijárta, mert hogy a saját világát akarja látni a fotókon, ami csak az övé...(de letó most a miénk is?) PL a falról ..
2024. szeptember 15., vasárnap
bárdolatlanságok s kekeckedések
két esemény közt leültem a glorius teraszára ebédelni
menű kirakva sehol
az asztalok székek is hevenyészve
párna csak némelyiken
asztaldisz is és az őszi tél telefújja ezzel azzal, vicik-vacakkal
mégis egyelőre inkább ide ülök a kopárság ellenére
(akkor, csalogató étel híján még nem tudtam, hogy legyek szegődnek étkezőtársamul)
jön a pincérnő azaz tanuló (még nincs mellénye), kicsit hányavetin
odalöki (azaz felém) a kérdését
menűzni szeretne?
hirtelen nem is tudom mit válaszoljak, elmosolyodom a bárdolatlan és lekezelő szón (de valójában elborzadok)
vissza is kérdezem
me-nű-z-ni?
na jó, manapság igy szokás, hozza a menűlapot, ha már itt tartunk nyelvfejlődésünkkel
kiderül hogy májgaluska leves nincs már
akkor kérek helyette a desszertnek szánt máglyarakást
a második jönak igérkezik, igaz én nem kapok ré pici salátát se (más tányérokra tesznek, ahogy látom)
a baj az, hogy egy légy is velem együtt akar lakmározni, s ráadásul gyorsabb nálam
igy aztán felmenekülök a kávémat fent inni meg
ebben az is a jó, hogy nem az előző (bárdolatlan) tanuló.pincér szolgálja fel, de kifogástalanul egy régi bútordarab
hanem egy idő múlva valami zavar, az új székek nagyobbak, s az torzóakt szobor nagyon közel van hozzájuk
félek, hogy leverem (Isten őrizz!)
félre ülök
s meg is jegyzem a fizetésnél,,,,,
de másnap is ott maradt- igaz, soha nem is ül ott senki (már én se :)
Timi a Kehlmann találozásról
Izgalom és #életamagvetőben. Turi Tímea összefoglalója egy mozgalmas hétről egy mozgalmas őszön:
Egy külföldi szerző érkezése mindig akkora öröm egy kiadó számára, amekkora stressz: és fordítva. A stresszfaktor egyenes arányban növekszik a látogatás örömével. Daniel Kehlmann magyarországi látogatásának pedig különösen örültünk az idén, így különösen sokat aggódtunk is. Vajon nem lesz túl kevés néző? Vagy: beférünk egyáltalán a terembe? Miként készítsük elő, hogy a német író gond nélkül tudjon dedikáltatni a magyar olvasóknak, akiknek a nevében egy csomó mellékjel van és kettősbetű? A CEU auditoriuma végül zsúfolásig megtelt, és Kehlmann olvasói épp olyan együttműködők és kedvesek voltak, mint maga a szerző, Dragomán György kérdései által pedig két író egyenrangú párbeszéde bontakozott ki. A Mozgókép megunhatatlan remekmű, minél többet gondolkozik rajta az ember, annál több rétege bomlik ki. Ünnep volt ez a magyar olvasók számára, és ünnep a kiadó számára is, ilyen lehet működésben – Esterházy Péter szavával – az olvasó országa. És ez csak a kezdet volt a #magvetőesavilág ősze számára, hiszen a PesText és a Margó fesztivál idején is több külföldi szerzőnk érkezik még: alig várjuk, amennyire izgulunk.
SZEPTEMBERI MJAK
ELFELEJTETTEM A SZEPTEMBERI MJAKRÓL IRNI
DE OLYAN SŰRŰK MOST AZ ESEMÉNYEK, EGY NAP HÁROM IS...hogy nem csoda
amúgy majdnem teltház van nálunk, 7ünkkel, minden szék foglalt, visszaültem az alhelyemre, bér a mellettem levő új tag olyan hevesen gesztikulál, hogy kigyóval tetovált karja ott tekereg az orrom előtt
változatlanul sokmindenről csapongva beszélünk (ez nagyon tetszik is új tagunknak, hozzá is járul...:)
de eljutunk a folytatásos regényhez is, (Hrabal_Menczel nyomdokain) ami szinte fel is frissült, szünet után, vezetőnk szerint az iskolakezdés hatására (van benne valami, tényleg inspirálóak a gyerekek- nekem hiányoznak is...mármint intézményesen)
aztán meg régi-új tagunk a kis spirálos önéletrajzi-emlékező levélpapájával hozakodott elő, hosszú monológba esve.. ugyanazt mondta el amit honismereti körön is (kénytelen voltam közben kimenni, mintha telefonálnék, magamnál se bírom elviselni az ismétléseket, két órám nem volt egyforma ugyanarról a témáról)
egyébként döbbenetes, hogy mennyi hasonlóság van életeinkben! - bármennyire is más közegből jövünk
(pl nekem levélnagymamám volt., hogy mást ne mondjak)
tényleg mindenki élete egy regény vagy akár több is
(csak meg kéne irni... meg kiadni(?) , ő pl magánúton tette, nem is tudom , miért ódzkodom annyira ettől a megoldástól)
ja és még valami:
frusztrál, hogy nem tudok előhozakodni bármilyen rővid irásaimmal, (bár mindig elúre előkészitem . feleslegesen)
képtelen vagyok rá kérés nélkül, s az nagyon ritkán fut be vagy soha
bár néha engedélyt kérek rá, s akkor készségesen kapok is
őrület, hogy mennyire nem akarom magam ráerőltetni senkire (semmilyen téren) Ez nem körszerű és nem is célravezető - különösen manapság - mikor mindenki önreklámoz)
*
(tegnap pl telefonbeszélgetésünk után lányom kérdezte, hogy nem akarok-e beszélni az unokámmal, hivja-e. és az volt a válaszom...
nem, ha ő akar beszélni velem, ő is tud hivni
és láss csodát, tényleg,pár perc múlva hivott mégpedig videon,
előadást tartott legújabb társasjátékai rejtelmeiről.. azzal a bevezetéssel, hogy ime a válszték, ha egy év múlva lejövök hozzájuk, .
(humora is van! :) Imádom)
anomália
ne mondja senki hogy mintegy 30 fok különbség egyik napról a másikra normális az időjárásban
tény hogy a majd' megsülés után most majd' megfagyok
meleg zokni, hősugárzó, pulóver, plédek s mégis folyik az orrom
2024. szeptember 14., szombat
ha...
külön9s dupla egybeesést lát lányom egyik egy - gondolatmenetem, és Rakovszki egy verse közt
(sajnos még nem külpte el)...de az elmúlással kapcsolatos, D T halála kapcsán irtam hasonlókat, hogy sorra elveszitjük a közegünket, kortársainkat vagy a kicsit öregebbeket, s magunktra maradunk, egy egész más világban, mint amibe beleszületünk... s igy tulajdonképpen már halálunk előtt meghalunk
elővehette lányom a R kötetet, mert mondja , hogy fia el is kezdte olvasni
és tetszett neki
engem miért nem olvas, mondjuk a "gyerekesebb" verseimet (pedig már nem is gyerek:)
mondja lányom A Fütyül a vizforralót?
avagy emlékcserepeket...
s jut eszembe azt a sorozatot épphogy az akkor 4 éves unokám isnspirációjára, kérdésére, kérésére irtam
ha fütyül a vizforralóm
a panelkonyhában
mindig nagyanyámra gondolok
mostanában
tőle kaptunk először ilyet ,
Hollandiából-
bár az másik konyhában szólt
más szintena régi házban
más szintena régi házban
mikor is azt kérte, meséljek a kiskoromról
hát meg is tettem...kicsit visszahelyezve magama saját régmúlt gyerekkoromba
állitólag ezt felolvasták neki...
a gyerekek valóban jó isnspirálok, ha lesz verskötetem, neki fogom ajánlani ezt a ciklust, mert tényleg, neki (is ) köszönhető!
ÁLT ISKOLAI 59. TALÁLKOZÓ 2016 OKT
a 2016. szeptemberi oszt találkozón készült képből kivágva (kösz Istvan Szabónak az eredeti képet
miért tetszik
a művészettörténeti előadáson négy történelmi képet vetitett le a Szépművészeti Múzeum főelőadója (akin egyébkét környékünkről való és igazán közvetlen ,- kép- és emberközeli hangon beszélt.. Érdekesen
nem árulta el a festők nevét eleinte, a végén viszont megkérdezte hogy melyik tetszett legjobban
akárcsak máshol itt is az Egri nők re esett a választás , amiről korábban mondta , hogy modernnek látszik, olyan mint egy akciófilmjelenet (a film születése előtt jóval) Nekem ez a kép nem tetszett túlzottan (semmi harci jelenet!)
viszont mondtam, hogy nekem a Vajk tetszett legjobban,
mire ő hogy igen, ez volt mindig a másik választott kép
meg is kérdezte miért
még mielőtt Sz Zs belemerülhetett volna a kereszt(elés) jellemzésébe, udvariatlanul és kissé ingerülten , a szavába vágta
nem tartalmi, tetszik ,ESZTÉTIKAI okokból!
igen, egyszerűen azért tetszik, mert SZÉP,
És mit is mondott Kant? az a szép, ami érdek nélkül tetszik
nem kell semmi ideológiai , tartalmi magyarázat
szép mert szép
2024. szeptember 13., péntek
2024. szeptember 12., csütörtök
évek
korán mentem a ktárba a művészettörténeti előadásra
remélve, hogy képeket is látok az előadandókről,
de teljesen üres volt a kiállitóterem,
csupán egy vetitőgép árválkodott a vásznával, gondolom azon lesznek a képek (jól)
szerencsére nem voltunk sokáig teljesen s ijesztóen üresen,, megérkeztek a kirendelt diákok
(akkor még a második sorban ültem s mellém fiúk
kérdem tőlük : honnan jöttetek?
a Jagból -
de már egésziti is ki gyengébbek kedvéért a szomszédja előzékenyen ... József Attila Gimnázium
csakhogy én nem vagyok "gyengébb". mosolyogva mondom tudom , ott tanitottam
azért még kiváncsiskodom:
hanyadikosok vagytok?
kilencedikesek
kicsikék
számolok vissza, az én időmben ez első osztály volt...15 évesek, és én pont kétszerannyi évet tanitottam az iskolájukban, a József Attila Gimnáziumban ... hm....
egy tál azaz doboz lencse
VALAMELYIK ESTE BEVÁSÁROLTAM A COOPban kipakolom a dolgokat, de sehogy se stimmel, jövök rá egy idő múlva
hol a lencsém?
egy doboznyi konzervet midig szoktam venni , tartaléknak
emlékszem, hogy beleraktam a kosaramba a lencsét lecsókolbásszal (meg is lepett) a sok (töltött-, rakott- székely-) káposzta után, kipróbálni
de nyoma veszett
másnap megyek, főleg patikába, de vásárolni is s még eszembe is van hogy megkérdem a pénztárost, a lencsémről, de a tegnapi nincs bent , a helye is üres
viszont mögöttem rám köszön egy most eladó, kezében a lencsémmel, ráragasztva a blokkom...
mondja, hogy tegnap itt hagytam, a kolleganője tette el ilyen gondosan...
milyen figyelmesek! köszönöm!
***
jaj, elátkozott lencse!
most hogy le akartam ide fotózni... már megint nem találom!
(pedig nem adtam el....! (mint Ezsaias Jákobnak, az elsőszülöttségért--én igy is úgy is az vagyok) (csak megvettem)
2024. szeptember 11., szerda
ANYUVAL A HÁZ(UNK) ELŐTT 2019 szept 11 ill 1976
vannak utcák (Szegedi), vannak házak (a mienk volt)....
(hová többé sose járnak)
kávéházi (csend)élet
nem értem én az embereket, a kávéházban pl
ahol rajtam kivül egy asztal foglalt
két nő ül ott egymással szembe
és beszélgetnek
mit beszélgetnek?
Beszél az egyikük.
Méghogy beszél?!
Fennhangon harsog.
pedig én nem vagyok kiváncsi a hozzátartozók tanulmányaira, kapcsoataira, se a család utónyaralására...stb
el is jövök előbb
még mindig beszél(getnek), valószinűleg!
nem tud körülnézni
Viszem vissza tálcán az evőeszközeim a mosogató felé a menzán ebéd után
más irányból határozott, nagy léptekkel vágtat egy fiúcska szintén a mosogató felé a tálcájával
tudtam előre, hogy megelőz!
később inni megy oldalra a pulthoz, türelmesen várom a végét a műveletnek, merthogy én is inni akarnék
váratlanul hátralép, hátra se nézve, de épp rám!, aki mögötte v előtte, ahogy vesszük - állok, viszi vissza a poharat
nem nézne körül!
nadehát siet - látom - egy kislányhoz a menza végébe
őt látja (csak)
(meg) értem! :)
kedves volt tanítványok
tolom a biciklim patikából jövet
a padról utánam szól régi tanitványom,
kérdi hogy vagyok, mondja - látva tétovázásom-, még mielőtt válaszolnék a magam faramuci módján -
látja ...
mondom, annyira nem nagy a baj - tükörbe nem nézek, de a mobilom kameráján fotózás előtt szoktam látni magamat, hát mostanában, elég ramatynak..
na nem - szabadkozik - csak le volt hajtva a fejem...
különben épp patikából jövök, ő meg -a fiával - odavár,
magnéziumra...
(most akciós,amúgy nagyon drága)
ja, azt nekem is kéne szedni, de nagy a tabletta, a port meg nem adagolják
de igen, azt a készitményt, amit ők vesznek, igen, kis tasakokban..
majd ad belőle kostolót...
könyvtárba megyek, irodalmi kör - szabadkozom
majd beviszi
de fent vagyunk egy különteremben
nem baj
..
és tényleg behozott két tasakot plusz még a betegtájékouztatót is
köszönöm!!!
***
egyébként az irodalmi körön később midenről beszéltünk, szokás szerint
többek közt a fbos felszines , külvilágnak szóló szokásokról is
pl a születésnapi üdvözletekről...
hát én bizony küldök, vallottam be, s nem külsöségből, formálisan hanem szivből -
a tanitványaim annak idején mindig felköszöntöttek
s most a fb-on igy próbálom némileg viszonozni
(de a magnéziumot hogy fogom? jut eszembe - ajándékozója nincs is fent a fb-on!)
2024. szeptember 10., kedd
Marosvidék ben
utolsó sorba ültem, kis kerek pótszéken, már csak ott volt hely a csordulásig telt könyvtárban
de előbb 3 példányt a Marosvidék legújabb számából (lányomnak, unokatestvéremnek is) - megvettem, a cikkem családi vonatkozása miatt: AZ emlékjelnél
ott az első oldalon "kezdődtem",
7 oldalon át, a fotókból egy koszorús emlékjel került csak be (az avatás napjáról) s mellé még régebbről (100évvel) nagyapa zsinagógiai ablaka , ami már csak fotón látható
a folyóirat ismertetésénél, a vezető a nagyapámnak irt (fiktív) levélből olvasta fel az első mondatot
"Drága nagyapám! hát felavattuk a 100 éve általad is alapitott zsidó templomunk helyén az emlékjelet."
(arról semmit, hogy az emlékjelnél későbbi pillanatfelvételek, mai jelenetek következtek...)
az írásom a holokauszt 80 . évfordulójára lett a folyóiratban, felkérésre
ugyancsak Urbancsok Zsolté, aki ebből az alkalomból néhány gondolatot irt az emlékezésről, melyben engem is idézett: (a Sós kávéból)
"Mintha nem lett volna vége a deportálásnak. Mintha újabb és újabb deportálásoknak lettünk volna kitéve folyton, országhatáron, sőt városon , kisebb közösségeken belül. Mert minden elszigetelés, idegennek tekintés, be nem fogadás, kirekesztés "deportáció", mégha nem is életre-halálra menő"
(annak idején Radics Viktória is ezt emelte ki a Könyvpiacban ) sejthetően tágabban (pl határon túli magyarokra is? értelmezve?)
de Zs (is?) kissé félreértve, túl tágan értelmezve(?) igy vezetve be: " hisz valójában mind testvérek vagyunk, ha másban nem, hát a szenvedésben. Ahogy Gonda Julia nagyon találóan megfogalmazta:...)
én nem ennyire tágan minden (el)" szenvedőre" értelmeztem a deportálások folytatódását
bár ha belegondolok, tényleg igy is értelmezhető (szerencsére)
meg kell látnunk mások szenvedéseit is, valóban...azt keresve ami összeköt s nem ami elválaszt, testvériségben élni...
fotóm is bekerült Zs jóvoltából, duplán, a molinó kiállításról, amin látható vagyok amint nézem 3-4 éves énemet a molinón, immár 81 éves ("túlélőként")
"fellépett" még Balogh Ildikó, Gajdi Zsuzsa a földeáki gyógytornász emlékére irtak ismertetésével
Pálné ( a Makón elfelejtett?) Justh Gyuláról beszélt, ahogy múltkor a honismereti körön is... és emléktáblájáért agitált. (lobbizott?)
a könyvtárig h pedig a makói könyvtárak eredetéről. a legkezdetekről--
a kisérő műsor esztrádszerű volt,
a szinész (kicsit ripacskodva) úgy beszélt velünk, mintha nem tudnánk kl volt Yves Montand, sőt Ady se netán?!... hm)
KICSIT idegenül éreztem magam a sok ember közt , többségüket a Marosvidék baráti társaság tagjaiként nem is ismerem és ez bizonyára kölcsönös
és nekik irok?!
de hálás vagyok hogy irhatok, legalább megmarad, némiképp, amit, s úgy vagyok, miként a felvilágosodáskorabeli alkotók... a jövőnek... (?) (vagy ki tudja...) (lehet, hogy csak a levegőbe?! )
de nem számít!
"megcselekedtem amit, megkövetelt a..."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)