2023. december 23., szombat

a dicső gimisták életútjai

 megjelent - késlekedéssel - egy könyv  a gimi kiadásában, a 125. évfordulóra szánták, 


az "akikre büszkék vagyunk" dicsőségtábla szereplői szerepelnek benne életútjukkal, nomeg részben a pro Humanitate verseny díjazottjai


Timi 2003ban volt , akire büszkék voltak , nomeg meglepve (de nem újdonságként) látom, hogy (egyedül ő) a 4 éven át a Pro Humanitate versenyeken első volt, magasan! (annyi mindent csinált s akkora fölénnyel) (bár a könyvben  a 10. helyezetteket(is) látok, ő meg ugye két részről nem kerülhetett  be

nehezére is eshetett írni valamicskét magáról, mert bármit ír, dicsekvésnek tűnhet (?)

(persze hogy imádott könyveinél kötött ki, sőt a fotója is azzal kapcsolatos):




megkért hogy menjek el az ünnepségre, persze hogy megtettem, bár én külön is kaptam meghívót rá (mint a szokásos karácsonyi ünnepségekre, bár arra nem mentem, azaz csak egyszer)

nekem mindig felemás érzéseim vannak a gimibe (vissza)menni... (euért kerülöm is)

most is , jókorán mentem, még üres volt minden, tébláboltam, hova üljek, egyszer felültettek a házi"erkélyre" mint volt kollegát. de most egy (tanár?)nő azt mondta, hogy üljek csak a vendégek helyére, le...(hiába tanitottam itt 30 évet(...az már érvénytelen... később M Margitka, az egész könyvügy szervezője csak visszarakott, vesztemre, mert féltem hogy leesek a lépcsőkről, s igy előbb elindultam a könyvet átvenni, mondom az igazgatónőnek, Timi anyukája vagyok s az ignő mosolyogva: tudja... megkönyebbültem,, később az álló fogadásra is invitált




aki mellettem ült, örült, hogy megismertem, a ház(unk)ban,Tóthék nál volt egy szakácsnő, s annak a kisfia, ő ült mellettem, később komoly jogász, ő is a lánya könyvéért jött, vele elbeszélgettünk, jót (semmit se tudott a valós viszonyokról, kisfiúként )  meg régi tanitványom, Csilla ült még mellém, jó nagyot beszélgetni, már ő is nyugdijas lett...(ő is lánya Orsi révén volt itt, Bár a konyvátadáson még ő is)




Maga a műsor kicsit elszomoritott, merevek, korlátozottak voltak a gyerekek...

mindent olvastak, verset, dalt....igaz, a felnőttek is!)  nem is értem, hiszen a külvilágban annyira felszabadultak


a tehetségek könyvkiadásakor ők bizony elég tehetségtelennek túntek... egy kivételtől eltekintve, de ő is merev állókép..


ez az iskola bekeretezése lehet?


szövege a fb-on


"A tegnapi délután egy rendhagyó és egyedülálló rendezvény volt a Makói József Attila Gimnáziumban.

A tegnapi napon került bemutatásra az Életutak című kiadvány, melynek célja, hogy bemutassa azokat az egy egykori kiváló JAG-os diákokat, akik elmondhatják magukról, hogy elnyerték az "Akikre büszkék vagyunk" és "Pro Humanitate" díjakat.
A kiadványban összesen 107 egykori JAG-os tanuló számolt be röviden gimnazista éveiről és azt követő életpályáról.
A könyv megálmodója és szerkesztője Kocsisné Maráczi Margit tanárnő volt, a szöveget gondozta Kiss Ferenc tanár úr, a számítógépes szerkesztésben Kürtösi Sándor tanár úr működött közre.
A kötet bemutatóján felléptek iskolánk növendékei, illetve a megjelent díjazottak átvehették tiszteletpéldányukat.
A könyv kiadását a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta, valamint köszönjük Zeitler Ádám és Kovács Sándor képviselő urak felajánlását.
Reméljük, hogy kötettel számos egykori és jelenlegi JAG-os diáknak és tanárnak tudtunk örömet szerezni.
Köszönjük vendégeinknek, hogy megtiszteltek minket jelenlétükkel!
Kellemes ünnepeket kívánunk!"

fotóiből:

ezen én is itt terpeszkedek, középen:

(ja , a sötétség, ez zavart leginkább!) (Miközben állandóan világosságról meg fényről papolnak)







 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése