Paulinyit viszonylag gyakran hallgatom online hetente , majdnem, de ezúttal Tarr Bencével beszélgetett, (ki szintén tanárom volt, a Szintézisben) buddhista megközelitésben a.. halálról beszélt
picit feloldott, visszabillentett, de vannak kételyeim változatlanul
mindig van egy lyuk....
----
a buddhista felfogás szerint amikor meghalunk, nemhogy kiesünk a valóságból,
hanem a halál a nagy felszabadító, ami a valóság igazi természetévek köt össze
az objektiv valóság nem az, amit ebben a életünkben élünk (mintha ez lenne az álom, másik halál)
ezért nem is kellene félni a haláltól, ha ennek az életnek vége van, "haza megyünk"
a világ, ahogy megéljük, tudatállapotfüggő, a tudatállapotunk viszont folyamatosan változik ( a nap 24 órája alatt is (l. bardok)
a halál után is még három tudatváltás van
legvégül a tudat teljesen elfordul ennek a tapasztalati valóságnak az észlelésétől
mig eljut a tiszta tudatig
de a létezés nem ér véget a halállal
a megholt keresi önmagát, az életét, amit leélt, azt aki volt - meg is látja, de kivülről látva - egész életét, egyben
és itél , ő , az ember maga fölött (gyümölcsöző volt-e az élete, vagy meddő
Utóbbi esetben megtapasztalhatja a poklot, de ez is csak látomás, és nem tart örökké
, megéli előbb a szenvedést amit ő okozott
...
és alkalmasint megtestesül, újjá születik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése