hogy vagyok

a szokásos de kicsit aggodalmaskodó  kérdésre : hogy vagy, nem tudok elég változatosan és reálisan válaszolni , pláne reggelente (a szokványos  köszönöm jólt kerülöm, mint általában a sablonokat, de hát mellébeszélni pláne hazudni se szeretek, de h I kifejezetten rosszul se vagyok, így néha csak azt mondom , hogy megvagyok, (elég is az, milyen sok is, hát nem?,) néha  mondok konkrétumot (mi fáj, mi javult), de a múltkor mintegy summázatnak valami furcsaság jött ki a számon, miután mondtam, nem úgy vagyok, mint 20 évesen, pedig akkor is voltak nagyon is letargikus, redukált pillanataim, is -de miért is? nem kellett volna...de tán most se kéne...)

szóval, ezt mondtam, vagy fél évszázaddal az ifjúkor után:(bár már akkor se éreztem túl ifjúnak magam), naszóval azt, hogy már:

mérsékelt  élet ez 

s rögtön magam is elcsodálkoztam a jelzőmön, honnan jött ez ide, milyen sajátos?, vagy a zenei ismeretekből szivároghatott át , a moderato tempójelzés?(mintha az élet is egy zenemű lehetne?!) 

(egyébként  is az allegrettokat  pláne allegrokat sohase szerettem játszani, inkább az andantinokat, andantéket , sőt leginkább a largokat) (azok mindig tele voltak túláradó s jól lejátszható érzelemmel)

nade ez a moderato?! se gyors se lassú, se ilyen se olyan, semmilyen... van  benne valami visszafogottság, se ilyen se olyanság, korlátozottság... fékezettség, fegyelem, szabályozottság, lassítás, ...rend ...mértéktartás...mértékletesség (sose lehetett jellemzőm egyik sem)

tán most se jellemző az élet(vitel)emre) - a habitusomra még úgyse - csak egy külső kényszer lehet?

na mindenesetre meglepett engem is a saját(nak hitt) szóhasználatom, amivel tulajdonképpen csak frappánsan véget akartam vetni a kínos témának, a válaszoló "beszámolómnak"...

és akkor eszembe jutott Ady: "csak élet ez" 

ahogy a Hunn uj legendában ír  - Hatvany aggodalmaira -másoktól különböző (és mégis ezrekét summázó) életéről ... (minek csak nézői a maiak(az akkoriak)

elő is vettem a verset, és akkor még az én jelzőnek eredetinek  hitt szavamat is megtaláltam benne (de hogy is volt eredeti...az Ady:)

"s életük ez a mérsékelt csodáknak "(kiemelés  tőlem, persze)

megvan a szó, bár közvetlenül a csodák jelzőjeként, mégis az élethez kapcsolódón

hát valahogy igy.... vagyok (Adyval megerősítve)

mérsékelten is jól!

persze, csak a magam  szerényebben motiválható módján (és néha épp ezért is nem eléggé..

de tudjuk azt is, (szintén Adytól) , hogy  az élet nem nagy vigalom, sehol, de ámulni azt lehet (s tán nem csak Párisban)