ha jött egy másik
konkurrencia
én sose rivalizáltam
félreálltam....
hadd érvényesüljön a másik
ha neki olyan fontos -véltem
nekem nem kell
harc árán semmi
és senki
vigye hát a másik
ha már igy kell lenni
nem bántam meg
hogy igy éltem
még ha másodvonalban is
de legalább békességben
Aliz, akár én is írhattam volna... Mindig húzódoztam a tülekedéstől, az öntömjénezéstől, hogy előtérbe toljam magam...
VálaszTörlésViszont az eredménytől van némi hiányérzetem...
"tülekedés" lehetőségéig el se jutottam:) ,én annál jóval előbb szoktam kiszállni.
Törlésés elsősorban személyekre, emberekre gondoltam, akiket hogy úgy modjam elengedtem pontosabban ÁTengedtem.
...aztán eszembe jutott, hogy tulajdonképpen az egész életem eseményei is erre a képletre ráhúzhatók...
erre az elegáns (vagy inkbb balek?) átengedésre...mások előre engedésére...
mert minek...?
spkszor akkor is leálltam, ha nem volt konkurrens , és csak egy lépcsőfok volt hátra. nem tettem meg, lehet, hogy sose akartam győzni.
lehet, hogy az a nagy egész, ( amin belül lettek volna a kis győzelmek) nem vonzott?
nem tudom. de lehet, h most se csinálnám másképp. viszont többet csinálnék e "másodvonalban", az biztos, mert ha én elégedetlen vagyok, akkor ezzel!