2017. augusztus 17., csütörtök

a strandon

jut eszembe , újabban nem is azt mondom, ha néha kimegyek a Maros-partra, hogy a strandra, pedig mindig csak oda, ha a Marosra, és amikor régen - megboldogult ifjúkoromban - minden számításba jöhető napot a Maros-parton töltöttem, csakis azt mondtam rá, hogy a strandra megyek...



egy idő után lett fürdő is a városban, most Hagymatikumnak hivják (sajna), egy egész komplexus, gyógy- és szórakoztató profilokkal, és most bővitik is...de más...  az igazi mégis csak a Maros-part, a strand... oda szoktam olykor kivágyódni

de érdekes módon, mostanában nem is főszezonban , hanem elő- vagy utóban. (azt hiszem egyre jobban zavar a  tömeg, szárazföldön és vízben is...)

nade hogy egy egész üdülőkisváros épült a Maros mentén a strandra vezető utak minden oldalán/ és el is nevezték Strand körút-nak, nos már ilyenje is van ennek a nagyzoló elvarázsolt kisvárosunknak





más de szomorú változás, ami belépve a strandra rögtön szemembe ötlik, hogy egy fa kidőlt, és csak a talapzatát látni már, azt mondják elpusztult...na de mitől , kiszáradhatott?... félek, hogy a kalandparkos gyötrések nem tesznek jót a fáknak. békén kellene hagyni őket... vagy akkor is kidőlnének? mint az emberek .... (de ők is előbb, ha gyötrik őket)...






a Maros mellett a közvetlen parton vannak szabad fák is, mint ahogy a gyerekek is elég szabadon ugrálnak a homokban, persze és helyesen, a felnőttek szaladgálnak utánuk, meg rájuk szólnak minduntalan .: ne szaladj, mert belelépsz valamibe, ne szaladj mert elesöl (nagyapa egy apró lánynak...de miért is fest ördögöt a falra). egy másik , persze cserfes kislány rá is szól a két kislányunokával vonuló nagyanyjára aki épp őt fedte előbb: ne morogj-azt mondja (nem is morgott, olyan vékony kis hangja van, hogy is morogna vele:)miért parancsolsz folyton, miért mindig te parancsolsz? - hát mert  én vagyok a mamád, és rangidős, és midig az öregebb parancsol... purpalléznak (szegény gyerekek... milyen igazságtalan ez a felnőtt világ...de hát csak így tud vigyázni rájuk?... két kisfiú (ikrek,akkorák mint az unokám) labdázik a közelben, sokszor idejön a nyugágyamhoz a labda, örömmel dobom vissza nekik, bár közel se olyan ügyesen mint ahogy ők rúgják, de sajnos az anyjuk rájuk szól, menjenek távolabb, ne zavarják a felnőtteket... pedig a közelben ülő férfi is olyan szívesen labdázott volna velük...

a nap túl  erősen süt, de a víz csodás... tiszta és alacsony , sziget is van, állunk a vízben,...van egy félsziget is....




tulajdonképpen a lényeg a Maros, simogató érzete, ugyanaz... mikor beleléptem, hiába a mondás hogy kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba,  ez a folyó ugyanaz és ugyanolyan, mint ...70 éve... csak aki belelép más, de képes visszavarázsolni abba az időbe, a korábbi álló időkbe,  mert ugyanazt érzi ha hozzáér a  lágy, simogató vize, mint bármikor, korábban...

no ő nem úgy néz ki, mint régen, nem is lesz fiatalabb tőle, nem is jó látvány a többi öreg se...

de mindig vannak fiatalok, és főleg a futkosó gyerekek, akikre vigyázunk... 

ez a fő...

mi meg így is úgy is előbb -utóbb kidőlünk, mint a fák...







de addig is jövünk a strandra... vagy ahogy újabban jobban a szánkra áll: a Marosra...






7 megjegyzés:

  1. A Maros, mint az ifjúság remiszcenciája... Nekem nem volt ez a Tisza, mert anya mindig rettenetesen féltett tőle, ezért nem is nagyon járhattam le a strandra... Öcsém is titokban tanult meg úszni, én nem...
    Magam is inkább kidőlőben levő fa...

    VálaszTörlés
  2. az, de nem csak.
    mi amúgy strandrajáró dinasztia voltunk, hogy úgy mondjam, csecsemőkorom óta,szinte a Maros-parton nőttem fel. gyerekként anyuval, nagynénikével, unokabáttyal mentem le... netán, de már óvodásoromban tudtam úszni, én a sekélyen mig anyuék felmentek nagyokat leúszni (ő úszóbajnok is volt), én eljutottam oda, hogy a vizben olykor otthonabban éreztem magam mint a szárazföldön, ez a tengerre is vonatkozott, már egyetemista koromban, de még ott is képes voltam a Maros-sal nosztalgiázni :)Makón is szinte csak a Maros marasztalt, és most is akkor érzem, hogy hazajöttem, ha meglátom a Marostáblát...érdekes, mert más is így érzi, ebben nem vagyok unikum. "Ki a Maros vizét issza, vágyik annak szive oda vissza..."

    VálaszTörlés
  3. népköltés, több változata lehet, helyileg...

    VálaszTörlés
  4. Jó ez a hely a nagy árnyas fákkal. A Tisza-parti strandon csak poros fűzfák voltak, de azért ott is jó volt.

    VálaszTörlés
  5. nekem világjáró utaim közepette is ez maradt a világ közepe:)

    VálaszTörlés