egyik kedvenc szófordulatom régmúltam idézve ez, hogy amikor "elvesztem" (az óvodából
lányom ilyenkor mindig kissé ingerülten s dühösen kijavit: te nem elvesztél , téged el-ve-szi-tet-tek
ugyanis egy két és fél éves gyerek nem veszhet el!
nade akkor ki vesztett el?
a házmester, akire rábiztak, s rám parancsolt, hogy mig ő lemegy a pincébe, várjam meg a kapuban?
azt mondja lányom, egy ilyen kisgyerekre nem lehet ráparancsolni, az elmegy.... (az épp arra jövő gyerekekkel)
az igazság az, hogy nagyanyám elfelejtett értem jönni korábban szombaton az óvodába...tehát akkor ő vesztett volna el?
nem tudom
az biztos, hogy Örkény jól megirta, a deportálás,a láger után, "otthon" már nem volt őr... igy aztán "elszökhettem" ..
na itt egy ujabb szó, ez jobban tetszhet?
persze a lényeg az, hogy MEGLETTEM
(hála megtalálóimnak (akik már majdnem örökbe fogadtak), illetve Karádi Katalinnak! )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése