zárás

a múzeumba megyek a művésztelep zárókiállítására, (gyűrű a hívószó, bár egyesek fittyet hánynak rá) jó előbb , van idő

elhelyezni a biciklimet a még üres tárlóban

megnézni a képeket a még üres teremben (csak a tévéseket kell ügyesen kikerülni)

,

meg le lehet ülni kint árnyékban

 aztán meghallgatni Németh Kyra ez alkalomra irt rondóját(az is gyűrű) (Évről-évre nagyobb hangszerekkel jelenik meg a hegedű után tavaly brácsa, ma már cselló (Jövőre nagybőgő lesz?)

 a polgármesterasszony ezúttal értékelő beszédét is, Feledy Balázséval egyetemben

aki kétszer is elmondott egy figyelemreméltó mondatót egy amerikai festőtől a festmények szerepéről, nem csak az a fontos, amit látok, amit általa látok...

a nézők közt felfedeztem régi kedves tanítványomat - bujkálni

és Imáta néninek meg akarom mondani, hogy tüneményesen néz ki....

nagyon rossz végszóval zárul a bemutató a díjátadások után .

 a polgármesterassszony bejelenti, hogy Tóth Feri bácsi egykori múzeumigazgató (a legmakaibb makai) ma elhúnyt, rá emlékeztünk 1 percig, de engem nagyon kibillentett ez a bejelentés továbbra is...

nem is volt kedvem újra bemenni a terembe a képekhez, a nyüzsgésbe ,be se nagyon fértem volna,

pár szót váltottam kedves emberekkel (a szélén) még lefotóztam  égi vizeket, Fodor Ildától

s kimentem újra, épp Ildába botlottam, beszéltünk pár szót. (üdvözölt a nagynénje), próbáltam elmondani Imátának, hogy tüneményesen néz ki, de nem fértem hozzá, (meg állva nem is tűnt annyira annak)  ...isten veled kiállítás, múzeum... Feri bácsi