már csak egy tanárunk (-nőnk) él a gimitanáraink közül
(azt hiszem épp mögöttem ünnepelték az étteremben épp a 85.születésnapját), 20-án délután meg vasdiplomát kapott a férje)
miért nem hívtuk meg tanárainkat találkozókra míg lehetett volna
osztálykirándulásokat szervezett a szervezó mindig, mintegy nincs itthon a macska cincognak az egerek alapon ... nevetséges
most már cincoghatunk magunkban
egyre kevesebben
******
lassan minden napra jut egy haláleset
ma Surányi Vera...tán egyszer beszéltem vele, dicsérte a Lányok, anyák antológiára beküldött képeimet, de olyan kedvességgel és nem sablonosan....hogy azóta tényleg többet látok én is a régi képeimen...
arra kell gondolnom lassan, hogy nem a halál a rendkívüli állapot , hanem az élet...
miért is lepődünk meg mégis mindig, mikor ránk tör...
azon kellene, hogy élünk. még élünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése