tiz éve járok ingyen buszon-vonaton
ma -először -a buszsofőr elkérte a személyi igazolványom, a jogosultságom igazolandó
nem tudom mire vélni
mindenesetre -mivel a személyi igazolványom jó mélyen el van rejtve - a közelebb levő utazási igazolványt vettem elő, az mindig kéznél van azért, de tökéletesen meg is felelt
rend a lelke mindennek,utóvégre álcázhatom is magam öregnek...
********************
A vasút büféjénél tűnt föl először
Az öltözéke short, így jól látszott a csonk is a műláb találkozásánál. Egész fiatal volt. Göndörhajú, szemüveges és öntudatos.
Később láttam felbukkanni a vonat fülkében egy idősebb nő kíséretében., aki hozta a bőröndjét, táskáját hiszem az ő kezei le voltak foglalva a mankókkal) S ő meg , mint akinek ez "kijár" természetesnek is vette, rá se figyelt. Az okostelefonján nézte magát...Úgy ültek a helyükön, hogyha később jövők, és nem is látom előbb - nem tudhatok a műlábról. - Csakis egy gondtalan fruskát látnék, aki okostelefonjával van elfoglalva - mint bármely hasonló korú társa...
Tán nem is tudja, milyen nagy a hendikeppje.
Tán jobb is így.
Kívánom neki, hogy legyen boldog...Megvan rá az esélye.
**********************
Az a három piros pipacs már nélkülem hervad el
Ott árválltak a szomszédos sínpár mellett.Mire elővettem a fényképezőgépem begördült a vonat, amire várakoztunk.És mi elindultunk. Mire szabad lett újra a kilátás, pipacsoknak már nyoma sem volt. Csak zöld. Minden zöld. Semmi piros.Szomorúan teszem el a fényképezőgépem. De nem túl mélyre. Hátha...
de ez már csak egy fakéreg....a ceglédi állomáson:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése