tegnap kipróbáltam, legalább egy félnap, hogy összegyűjtöm azokat a jó dolgokat, pillanatokat, benyomásokat amik érnek: (állitólag ez jó szorongás, depresszió stb ellen):
a fb-on egy régi tanítványom "szíven üti" egy régi hármas (generációs)fotónk (anyu, én, lányom ), mert pont igy emlékezett ránk...
finom az ebéd (házias, bár éttermi): zöldborsóleves, paradicsomos húsgombóc
."Olyan szépen hordja a haját"...kiált utánam egy cigányasszony, aki kávézgat az áruház párkányan ülve.
Könyvtárban egy Nagyvilágban csupa ismerős név- (majdnem időutazás), Camus: Bukásáról, (Nádasdi az új Dante fordításáról magyarázkodik (jut eszembe , lányom a könyv szerkesztője)- de Barthestől ez a mondat csimpaszkodik belém" úgy írni, mint Proust, de ma"- én is ezt szeretném, de lehet-e...(ugyanakkor ő (is) fragmentumokban , beszédtöredékekben ír!) Sartre-ről is... olvasok (régi kedvenc)
a Nagyvilág makulátlanul tiszta...(::)
jó kávé, teraszon, (s most nem is hull bele semmi...)
6 után már várt hívás lányomtól, Margitszigeten vannak bölcsiből, játszótérről unokámmal és játszótársával s annak anyjával, a szökőkútnál...jókedvűen.
Virtuózok a tévében! A nagybőgős , Tamás, aki líraian játszik , magas hangokat is, Schindler listája....rá szavaztam volna, ha szavazok, de így is ő nyert!
Öröm nézni a zsűri arcát is , (Miklósa Erika! aki énekel is...) végig...nem kritikusok , zeneélvezők, ők is. A zene maradéktalan öröm.
http://www.mediaklikk.hu/video/kokeny-tamas-masodik-produkcioja/
.......
aztán rájöttem , hogy mindez a dolgok egyik oldala,és mindennek van egy árnyoldala is, amit elhallgatunk...de mi lesz azokkal. szerintem épp azokból lesz a depresszió! amiket elfojtunk nem mondunk ki, nem irunk le! nem biztos, hogy annyira bölcs volt az a napórás....(aki csak a derűs órákat vette tudomásul,) (Madách)Lucifere - sajnos jobban fején találta a szöget :" Az élet mellett ott van a halál,/ A boldogságnál a lehangolás,/ A fénynél árnyék, kétség és remény. -"
szembe kell nézni mindig a dolgokkal a maguk teljességében
de most ezt játszottam , ..nem írom le a többit (de tudom, és gondolom)
azt hiszem számomra nem járható út. nincs csak "napos oldal"drága tanítónénim...és az élet nem csak szépségeket tartogatott számomra, bár még mindig átmegyek a túloldalra , ha csak ott süt a nap.
nagyon szépet írtál, szépen
VálaszTörlésbármi történik velünk, az ellenkezője is pont akkor épp ott van---kis költői túlzással...saját példám: amikor a lépcsőn leesek, a lányom szétzúzza mindkét csuklóját egy eséstől, az unokám pedig kiüti a foga egy darabját egy étterem betonkarfáján, és ömlő vérrel ebédelünk...erre a posztra minden olvasóm azt írta, mennyire irigyel, hogy ilyen szép napom volt a nap ugyanaz volt, csak a nézőpont más :)))
..én nem irtam azt!!! (olvastalak)
Törlésde jut eszembe,-forditva is igaz -: most ujra hallgatva, a nagybőgőszólót, ez a fájdalmas dallam (is) mekkora örömöt tud okozni!
VálaszTörlésnagyon nagyon
Törlés„Tudunk egymásról, mint öröm és bánat...
VálaszTörlés"Még a "negatív aspektusokból" is, sőt éppen azokból, valami értelmeset kell "kihozni", és azt valami pozitívummá átformálni: a szenvedést teljesítménnyé - a vétket átalakulássá - a halált felelősséget fejlesztő tényezővé kell tenni. Így vagy úgy, még létünk fenyegető aspektusainak árnyékában is meg kell lenni valahogy annak a lehetőségnek, "to make the best of it", ahogy az angol oly szépen mondja, vagyis, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki belőle."
Törlés(Viktor E. Frankl)
persze, de már olvastam, (máshol), meg nem akarok nagyképú lenni, hogy "tuuudom, tuuuudom" :)... de igen. (csak tán nem mindig és nem eléggé gyakorlom)...az ezt követő bejegyzés vége felé mindettől függetlenül, már előbb irtam is hasonlót (bár oda-vissza - nincs külön skatulya u.i. a jónak meg a rossznak, a negativnak meg a pozitivnak, össze vannak fonódva, mint a jin meg a jang...
TörlésFelemelő volt a fiatalember előadása. Még Pege Aladárt is túlszárnyalja, úgy érzem.
VálaszTörlésigen, a Pege, nagy művész volt, de ő "csak" jazz-muzsikus, nem? itt az a kivételes, hogy szinte túlnőve a hangszer természetét, olyan lirai dallamokat játszik rajta. (igaz, másodszorra feltűnt, hogy kénytelen csúszkálni a fogásokkal, mert más a lépték, mint egy hegedűn (vagy akár brácsán, csellón)...amire eredetileg iródhattak ezek a művek.
TörlésP.A. sodró erejű improvizációira emlékszem pl. az Óbudai Társaskörből.
VálaszTörlésA virtuóz fiatalember egyszer zenetörténeti nagyság lesz, máris kilépett a korlátok közül.
...megint pontos a definiciód )
TörlésPege a klasszikus zenének is értő előadója volt. A jazz-t is másképpen interpretálta, mint nyugati kollégái. Utóbbiak csodájára jártak annak, hogy PA vonózik jazz-t játszva is. Ez Ny-on nem divat.
VálaszTörlésa hálátlan utókor (jelenesetben én?) felejt.... :(
VálaszTörlés