KÖDLOVAGOK? 2011 febr 5

  csak a "ködlovagok " cim maradt meg...

minden elveszett, (törlődött) képestül a "ködben"

köd előttem, köd utánam?

most próbáljam visszahozni a  semmiből ködből...?...:

.........

.........

reggel a 7. emeleti szállodai szobámat elhagyva, a folyosó végéből csinálok egy lát(vány)képet, a Szabadságszobrot a kijelzőn nem is, csak szabadszemmel látom.  

Széles ablakpárkány mögül nem is szédülök, de azért tartósan ilyen magasan nem lenne jó lakni, pláne , ha egy fémrácsos vagy üvegboritású erkély mögött kellene félnem a mélységtől, amiről nem lehet nemtudomást venni (akrofóbia - olvasom - a tériszony egy fajtája: a magasságiszony)...lent annyi reggelit veszek, a svédasztalról, hogy ebédszámba is elmegy, de előrelátó vagyok... igaz, kicsit elkések a novellakonferencia 2. napjáról, már lányom keres, sms-en, meg hív is, bár ők se érnek oda  a PIMbe pont tízre, jóllehet vőm a kezdő szekció levezetője, ő ül az "asztalfőnél", ebben a blokkban lett volna lányom is az előadásával, de aztán áttették 12-re, hogy azért mégse, pedig miért is ne?... így aztán mindketten egy blokkba kerülnek előadni...

bár lányom foglal nekem helyet maga mellett a második sorban, valaki, aki pedig utánam jött be, előre csörtet és leül oda, és tapasztalom  aztán, hogy mindenki zavartalanul zavarja a már megkezdett előadást, (rajtam kivül), aki leghátul leül , ahol a szervező "Beszélő" példányait árulnák egy asztalon...

 de szünetben előre megyek, közelről meghallgatni

 Vári Györgyöt (vőmet) -  Kertész Imréről,

Urfi Pétert Bodor Ádám újabb prózáiról

Király Editet a novellista Márton Lászlóról:

lányomat azaz Turi Tímeát Darvasi László kisprózáiról:

(olyan "kicsi" ő is, hogy alig látszik ki a pulpitus mögül, vagy a pulpitus túl nagy?...

mindenesetre amit mond a

az jól (ki)hallatszik)

és  Milián Orsolya (Szegedről!) Dragomán Györgyről

 ebédszünetben (minthogy még tart a reggeli hatása) felmegyek a múzeumba "ködlovagokat "nézni, a századforduló rajzait és írásait (és egyre inkább érzem, hogy én is valami ködlovagféle lennék, lelkileg, hiszen annyira otthon érzem magam ebben a korban-világban... bár a múzeumőrök épp arról beszélnek, hogy körömpörköltet(brrr) nem szabad olajjal, csak zsírral csinálni, de a bejáratnál a rémisztő, Meloccoféle Ady emlékszoborcsoportnál egy kedves, idős (énforma) múzeumőrnéni, miután megtudja, hogy a konferenciáról szaladtam csak fel, melegen érdeklődni kezd, iránta, mert ő is magyar tanár volt... valamikor, csak az ő lánya - bánatára,- nem irodalmár, hanem biológus lett...

az én lyányom meg délután 3-tól az "asztalfőnél" van, amikor novellisták novellistákról azaz elődeikről olvasnak fel - (többek közt: Takács Zsuzsa,Tóth Kriszta, Németh Gábor, aki remek irását olvassa fel, aminek középpontjába azt a Piros történetet teszi, amit egy régi Cserépfalvi kiadásban látott valamikor, anyukája példányából, máshol nem található, de én is abban olvastam, mert nekünk is volt egy ilyen; nagynénémtől, Lili nénitől kaptam, csak a gerincénél szétesett...

lányomék hamar elmennek, (-száguldanak?) - fárasztó napjuk lehetett, ők majdnem végig"dolgozták" is, a platzon - én viszont még maradok, meghallgatni egy beszélgetést pár novellistával... (Garaczi érdekeseket mond - az biztos érdekelte volna lányom is...)

és együttutazunk vissza Szegedig, egy ottani irónő ismerőssel, pontosabban most lettünk igazán azok a hosszú úton, sok közös témánk, gondolatunk és véleményünk van, hiszen  mindketten anyák vagyunk, és igy vagy úgy de irodalommal foglalkozók. Legutóbbi könyve (regénye) cime: Fénytörések, ami értelmezése szerint anya-lány regény, a cím pedig arra utal, hogy "szemünk fénye" a gyermek, és amikor felnő, akkor beáll valami fénytörés... Jó lenne, ha nem igy lenne! dehát a korral is romlik a látás...

....

ahogy már otthon, Makón kinézek az ablakon, jóleső érzés fog el az alacsony, földközeli házak láttán, és bár már kezdem magam Budapesten is otthon érezni, különösen irodalmi közegben - igazán mégis mintha itthon lennék itthon, bár valószinű itt tűnhetek igazán "ködlovagnak", ha már...

másrészt meg, oly mindegy hol lakunk, ha igaz  Mednyánszky  festő"ködlovag"   szövege, amit a Ködlovagok kiállitás bevezetőjében  olvashattam (és jegyeztem fel:

"Bensőnkben helyezünk el mindent,  mert minden külső múlandó, és ezért ne ragaszkodjunk se helyhez, sem tárgyakhoz"...

vagy a folyosón Cholnoki Viktortól:

"Nem más az élet, csak művészet (vagy hogy egy elkoptatott kifejezést használjak) irodalom. A kicsi ember nem jöhet  a nagy emberből másként ki, csak  lira révén. Ami tárgyi, ami objektum, ami az igazi lényeg, az bent marad."

............

http://prae.hu/prae/articles.php?aid=3220&cat=3&sms_ss=facebook&at_xt=4d54309fbe3a2282%2C0

http://irodalmijelen.hu/node/8683

fotók is

aliz2. :: 2011. febr. 5. 15:34 :: 16 komment 
Kategóriák: naplószerűség, irodalom, kultúra :: Címkék: Budapest, festok, irodalom, kiallitas, lanyom, MAKÓ, muzeum