2022. február 21., hétfő

MAYA 2013 FEBR 21

 

ha elélsz egy kis ideig, nem is olyan nehéz evidenciának felfogni, hogy minden csak MAYA azaz káprázat, mert változás... magad is az vagy: örök változás; mert vajon az vagy-e, aki 1 évesen, meg 10, meg 20, meg 40, meg 60 évesen, ha évről-évre nem is, de szakaszosan (azt mondják 7 évente teljesen kicserélődnek a sejtjeink)... biztosan átalakulsz. Kívül biztos!

Magadat se ismernéd meg, ha szembetalálkoznál. Mint ahogy kezicsókolomot  (a régi szia helyett) köszönt a a napokban neked az  a fiú  (azaz ma már fehérhajú nyugdíjas bácsi), akivel valaha együtt voltatok - diákjaitokkal összetéveszthető-, ifjú, lelkes, lobogószívű, diákszínpadvezetők, versenyeken, fesztiválokon együttizgulók... (most is csak azért köszönhetett, mert közös ismerőssel jött szembe, akivel köszöntöttük egymást, és ő tudja, mi a jómodor - joviális külsejéhez illően.)

De belül nem változunk olyan sokat, mégse-mégse... az arckifejezés se... a tekintet se..., (csak hát elrobogtunk egymás mellett ahhoz...)

De igenis, szerencsé(nk)re

meg tudjuk őrizni magunkban, ami fontos; ha vigyázunk rá (magunkat, igazi magunkat: a lelkünket)

(évtizedeken?) s akár életeken át?….)

(s a többi meg, tényleg  csak "karmikus káprázat" - leküzdendő, s végül is le is vethető)



aliz2. :: 2013. febr. 21. 15:36 :: 3 komment :: Címkék: elmélkedés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése