a Trafóban most Gerevich András Barátok c. verskötete a "barátkozás" tárgya. Bár nem én vagyok valószínű a célközönség, de most elmegyek, (voltam én már JAKtábori irodalmi programokon is, igaz oda Kertész Imre személye csábított be igazán), most, bevallom -, hiszen jiddishe máme lennék, vagy miaszösz, - hogy elsősorban a négy ifjú kritikus egyike", ki a lyányom - az ürügy. Nomeg persze az irodalom, ami meg végső soron szakmám lenne (vagy legalább is volt) - de az irodalom iránti érdeklődés a nyugdíjbavonulással - természetesen - nem mehet nyugdiíba (mint ahogy anyaságunk se - attól, hogy, ha lányunk felnő - )
a kötet igazán szép sőt megrendítő verseket (is) tartalmaz a férfiszerelemről (reménytelenségéről)... de tartottam tőle, hogy nehogy a megbeszélésen ez a tartalmi megközelités szoritsa ki a többit...
nos épp forditva történt - szerencsére (tartottam tőle, hogy nehogy a megbeszélésen ez a tartalmi megközelités szoritsa ki a többit...legalábbis szándék szerint - de) az kiderült már a legelején, hogy az eddig - egyébként nagyon pozitív fogadtatás, a kötet recepciója elég sztereotíp és egyéb kontextusokból kiragadó megközelítést ad(valóban)! És a végén a felszólalók közt - mint kiderült - egy történész, aki tudományosan foglalkozik a homoszexuális életmóddal - teljesen referenciálisan olvasta a kötetet, s csak ezt az olvasatot követte. Szerencsére - ugyancsak a közönség soraiból - lett aki az esztétikai szempontok jogait visszaállította... jogos helyére. Másrészt az is kiderült, hogy a kötet felmutat párhuzamos világokat is, és nem egyediként és abszolutizálva fogalmazza meg a sajátját. Sőt komplexebb körben mutatja meg a sajátját is, másoknak, másfajta érzéseknek is felismerési lehetőségeket adva benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése