ma órákat töltöttem el - a még beváltható - szanaszét heverő, itt-ott meglapuló egy- és kétforintosok összeszedegetésével, összeszámolásával, szortírozásával. össze is gyűlt vagy 500 forintnyi belőlük... hogy hogy szaporodhatott fel - 15 év alatt - ennyi? - csakis azért, mert olyan picik lettek a kezemhez ezek az érmecskék, meg olyan szűkek a pénztárcám aprók számára fenntartott rekeszei, hogy sorállós fizetéseim alkalmával inkább nemapróval szoktam fizetni... hátamban érezve az utánam következők szúrós, türelmetlen tekintetét (ami lehet, hogy csak az én korábbi türelmetlenségem kivetítése másokra, mert még jól emlékszem, amikor nem tetszett, amikor egy-egy idősebb vásárló csigalassúsággal ügyetlenkedett a pénzecskéi számlálásával, nem egyszer a pénztáros szemét meg számolási készségét igénybevéve az ő romló képességei helyett - most utolért engem is ez a helyzet, és csak azzal tudom elkerülni, hogy inkább papírpénzt veszek elő, de legalábbis a nagyon pici aprókat, amíg lehet, hanyagolom.) Holnaputántól hanyagolnunk is kell. Mert megszűntették. Nem is bánom. Csupán a mélyben rejlő okát, az inflációt igen! ez is egy jele a pénz fokozatos értéktelenedésének. Majdnem úgy, mint mikor a fillérek megszűntek. (a ballagási tarisznyámban még lyukas kétfilléres volt, útravalónak! de rég! Meg - jut eszembe - amikor egy forintot elvesztettem , még általános iskolás koromban, a város szélén lakó osztálytársam születésnapi zsúrjából hazajövet, s a kapunkban állva ezt észrevéve, vissza is gyalogoltam, kétségbeesve, már sötétben a havas-csúszós úton a városszéli házig, aztán újra, szomorúan, vissza, haza, merőn nézve a fehér utat, végül, másodszorra hazaérve, a kapunk előtt vettem észre a csillanó forintost. (akkor ejthettem el, mikor először hazaértem.)... dehát akkor még ilyen közmondások járták, hogy "ki a fillért nem becsüli , a forintot nem érdemli." Egyébként az a forintos jóval nagyobb is volt, mint a mostani... meg többet is lehetett venni rajta. (két és fél kiflit pl. biztos)
eszembejutott persze Móricz 7 krajcárja is... Délután épp mosószereket vettem: egy doboz mosóport, meg egy tusfürdőt (szappan gyanánt). Végül is a "talált" pénzgyűjteményem kb. a kettő felére elég is lett volna, de inkább a postára vittem, bagatell módon enyhíteni a havi távhődíjam összegét : a 100db 2 forintossal, meg a 100db 1 forintossal kiegészitve a 4 darab 10000-est (no meg még 162 Ft-ot.) Aztán még vásároltam az ABC-ben, s ott megszabadultam 50-50dbnyi aprópénztől... Olyan súlyuk volt, hogy lehet, hogy színesfémként többet kaphattam volna értük, mint a névértékéért. (kb. egy colát)... aztán eszembejutott, hogy talán inkább jótékony célra kellett volna számolatlanul bedobni valahova a feleslegessé vált apróimat... A maradékkal (mert maradt) ezt meg is teszem. Csak ji ching -hez teszek félre 3-3 fényes kétforintost - lyányom figyelmeztetett rá...
A Ji ching ... a változások könyve. De abban épp az áll alapelvként, hogy mindig a legkisebb változások irányába szabad, tanácsos elmozdulni... bár azt is tudatja, hogy az élet folyamatos változás... A változás örök. - A Ji jelentése : A Változás mellett még: Baj, Gond, Könnyűség, Nyugalom" ! Vedd könnyedén... a változást, a gondot, a bajt is - tanítja, bölcsen. Fő a nyugalom.
Nem kell félni, nem kell ragaszkodni - semmihez (hogy stílszerű maradjak: a filléres emlékeinkhez sem kéne...)
aliz2. :: 2008. febr. 28. 19:19 :: 9 komment :: Címkék: hetkoznap, valtozasok
aliz2. :: 2008. febr. 28. 19:19 :: 9 komment :: Címkék: hetkoznap, valtozasok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése