a kezdeti berzenkedést átlépve, amiatt, hogy ez itt, a vásznon nem Tolsztoj Anna Kareninája - igazán jópofa filmet sőt még színházat is benne (avagy színházi keretek közt filmet) láthatok, nézhetek... A zene is sodor, áll egy ifjú nyírfa a réten, de valójában minden mozgásban van itt, a legvégén is szól a zene a hosszú stáblista alatt, és azon kapom magam, hogy míg állva olvasom, hallgatom, majdhogynem táncra perdülök, mindenesetre a keringő 3/4-ét kiringom, pedig volt egy pár másodperc, amíg a film alatt elbóbiskoltam, amikoris nem olvashattam a feliratot (az angol beszéd alatt) No ez is, hát miért nem orosz, ha egyszer oroszok ezek az Oblonszkijék, Vronszkijék, Kareninék...stb... állítólag volt is szó róla, hogy majd oroszos akcentussal beszélnek a színészek, de így is az arisztokratáik léte ki volt figurázva, mintegy parodizálva... Mély érzelmek ábrázolása, lélektani mélységekkel, mégcsak számításba se jöhetett... az viszont tény, hogy nem mindennapi az alkotás, ami létrejött. teljesen revelativnak azért mégse mondanám, mert a stilizált báli táncjelenetek engem a Casanova filmre emlékeztettek pl... De azt sose fogom elfelejteni, a végső záróképet, ahol a gyönyörűséges virágos mező beborítja az egész színházat, színpadostul , nézőterestül - és ott szaladgálnak Anna gyerekei... a vadvirágos réten... (Karenin vigyáz rájuk)...csak azon csodálkozom , hogy a mozi nézőtér rét- és virágmentes maradt. Mint ahogy a pesti körúti aszfalt is. Fejbe is kólint hamar ott az egyáltalán nem választékos beszéd... (nem orosz, de nem is angol, bár épp azt panaszolja valaki a villamosban, mögöttem, kere)setlen szavaival, hogy mi a baja a kötelező angol nyelvleckéivel...)
aliz2. :: 2013. febr. 14. 23:20 :: 4 komment :: Címkék: Budapest, film, irodalom, szinház
2013. febr. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése