2022. február 10., csütörtök

TOVÁBBI RÉGI NAPLÓ A TANITÁSRÓL 2013 febr 8

 

ma bementem a gimibe, gondoltam csak találok  valami anyagot arról az időről mig ott  - majdnem azt mondtam, hogy "robotoltam"(kicsit fellazul a szóhasználatom, nem? - szóval kerestem (volna) a múltamat, de kiderült, hogy semminek nincs   ott nyoma belőle(m),közben volt egy épületátépítés,     úgyhogy az  az időszak nem került archivumba, ami előtte volt... én az én papirjaimat biztos nem dobtam ki (mennyi jelentés!), csak épp (a költözés óta)nem tudom, mi hol van "elrejtve".... és mindent nem tudok most megbolygatni... no, sebaj, a fontos dolgok úgyis  megmaradnak...Bulgakov szerint még a kézirat se éghet el... (ha el is ég... mégse)

A naplómba viszont belelapoztam most megint, és találtam újabb bejegyzést tanitással IS kapcsolatban  (persze ezek eléggé szubjektivak - nem ilyenek kellenének) :

"1970. november 25. szerda 19,30

Tulajdonképpen teljesen hiábavaló írnom. Azt hiszem, csak szokásból nyúltam a füzethez. Ez igazi pesszimizmus - ha már mindenáron egyszerűsíteni kell. Amikor az ember nem is ír. Mert annak sem látja értelmét. Kész, megírott dolgok esetén feltenni a kérdést: pesszimista-e - merő ostobaság. Megírták. Van. Alkotója igen-t mondott - még akkor is, ha "nem"-nek fogalmazta. - De én?  csak lebeszélni tudom magam - mindenről. "Úgysincs értelme". - S közben az ellenkezőjéről győzöm meg a tanítványaimat; l. Faust, Tragédia. S Mefisztóval  és Luciferrel együtt próbálom sajátmagam is meggyőzni hagyni.-

Az egyetlen , ami pozitívum jelenlegi napjaimban: az irodalom tanításom. (Ma bent volt a diri. Azt hiszem, számára is újakat mondtam. "Itt gondolkodni kellett." - jött oda hozzám a végén. "S ez a modern, nem mennyiségi többletet adni, hanem minőségit; a lényeget adni, és abban elmélyülve, gondolkodásra ösztönözni.")

Az igazság az, hogy kedvemre van a tanítás. S a kutatás,  elmélyülés egy    témában     Összegyűjteni az ismereteket, s

azután átszűrve visszaszórni a gyerekekre. Valami csak bennük marad. S ők talán okosabban, szebben, jobban tudnak majd élni... Talán...

....

1970. december 23. 9,15

Sajnos nem "írok". Leköt az irodalom tanítása, - mit "alkotás"ként kezelek. S     arra   vagyok büszke, ha tanítványaim más (s nálam nyilván nagyobb, s egyáltalán:)írók műveivel, szereplőivel meghittebb kapcsolatba kerülnek - azaz megszerettetem velük - nem is elsősorban a tantárgyat, hanem az irodalmat, a művészetet. Ők hálából megveszik a négykötetes "Forsyte Saga"-t. De nem ez számít. Nem csak ez. Önző is vagyok! Rájöttem, hogy minél elmélyültebben készülök fel az óráimra (persze azért is, mert érdekel), minél nagyobb energiával tanítok- röhejesen hangzik(?), de annál gazdagabbnak érzem magam is. - Sokszor a tanítás, a dolgok leglényegéig történő lehatolás tisztáz bennem is, vagy fedeztet fel új összefüggéseket a számomra csak  "ismerősként" kezelt, nyilvánvaló fogalmak között. A legjobb ötleteim tanitás közben születnek!...

Azt hiszem, még tanulnom kell. Még mindig. Ha másképp nem: a tanítás által.

.....

1973. március 15. Csütörtök 17 óra

alakitottam egy irodalmi színpadot! Március 4-én sikeresen debütáltunk egy területi bemutatón. Egyben meglett vele a rendezői, gyakorlati vizsgám. B.M. név szerint megdícsért egy megyei szakfelügyelői értekezleten. - Tegnap egy tanítványom 3. lett a megyei orosz nyelvi versenyen.- Ilyen "sikerélményeim" vannak. Már csak "közvetettek"!

1973. október 3.

levélrészlet: van egy irodalmi szinpadom, tavaly óta, most abban látok némi fantáziát.   Műsort  szerkesztek, rendezek, mozgunk, énekelünk, "jászunk", különben az óráim is remek hangulatban zajlanak... az osztályban, a gyerekek közt megszűnik minden kedvetlenségem vagy nem-akarásom. Automatikusan. (Ez egy kicsit olyan lehet, mint mikor a szinész szinpadra lép.)

1974. február 6.

sikeres  rendezői vizsgát tettem, B. kategóriájú rendező ill szinjátszócsoportvezető vagyok. Hajdúszoboszlóra azért hivtak meg, hogy átadják egy forgatókönyvemért, aminek ötletét érdekesnek, "bravúrosan jó"nak  tartják, a dicsérő oklevelet. Stb. Stb.

(de mindezt csak mellékesen emlitem meg, más volt fontosabb - a naplómnak... hm...)

 


aliz2. :: 2013. febr. 8. 0:38 :: 1 komment



2 megjegyzés: