a végén kezdem, mármint a naptár végével, a ceruzával beírt listából válogatom, mit tűztem ki előre az elmúlt év elhanyagolt, megmaradt teendőiből, konzekvenciaként... (azt bevallom, hogy segédeszközök nélkül nem is tudnám ezeket az évszámos feladványokat megoldani, kihúzni a múlt fiókjait, képletesen, valóságosan teszem, lejárt naptárakat véve elő a fiókokból, meg fotókat (ott csak azért vagyok bajban , mert sok album dátum nélküli)
nos, nézzük, miminden maradt meg elvégzendő feladatul, még 18 év távlatában is:(csak azokat irom ki, tanulságul)
ruhákat, cipőket venni, rendesen öltözködni; jógázni; egészséges életmódot gyakorolni; méltóságot (öntudatot); elpakolni mindent (a tárgyak hontalansága); Calcium (görcsök), Magnézium (szív), "Ami egyetemes megírandó"; több alvás; szívkontroll (erős szivdobogás, kihagyások); gyakoribb hajmosás; háztartási eszközöket felújítani; selejtezni; elfogadni az ellenvéleményeket..
a legtöbb beírást megoldotta az idő, vannak, amiket nagyon fájdalmasan:
nemlétező kertben már nem tudok gazolni, és főleg nem tudok már levelet irni, se gyakrabban, se egyáltalán, a nagybátyámnak és a nagynénémnek..., dolgozatokat se kell már előbb kijavitanom, és nem kell törekednem több osztályzatra sem...
.....
viszont: nem bánom, hogy nem kell nyáron időben beszerezni a tüzelőt, és favágásról se kell gondoskodnom... bizony rengeteget kinlódtam fűtésszezonban a fűtés viszontagságaival (most csak az a bajom, hogy kisebb lett a gáz fűtőereje, a langyos radiátorban), de 95-ben még hadakoznom kellett kályhacsőkkel, szétporló brikettel, hamuzással, olajbeszerzéssel, - begyújtással (ha épp nem dugult be), javitással... stb...s azzal, hogy folyton meg voltunk fázva...
lányom kis általános iskolás volt ekkor, 10 éves, negyedikes, de sikerrel felvételizett a gimibe, ahol tanitottam, akkor még, de később - még ugyanebben az évben -, úgy látta jobbnak, hogy visszajön régi, szeretett, iskolájába - egyelőre (azt hiszem jól döntött)...
nagyon szép eredményeket ért el, itt is, ott is, (a probléma máshol (másban) gyökerezett
megyei szavalóversenyt nyert Szegeden, az Éjszaka csodáival (két csodának voltunk tanui"... így kezdte az értékelést a zsürielnök (Kováts Miklósné, Novák Márisko).. mindenkit elbűvölt, a szép beszédével is, nem sokkal ezután megyei szépkiejtési versenyt is nyert, aztán meghivták a szegedi körzeti tévéstúdió irodalmi kávéházába, ahol Kosztolányi Játékát mondta el (elfogult vélekedők szerint érettebben, mint a felnőtt Ruttkai Éva), a makói tévében gyereknapkor saját (gyereknapi) elmélkedéseit mondta el:(egyébként csináltak vele, róla egy remek portréfilmet is, s hamarosan ő is részt vett a videoműhely filmkészitéseiben)
Rajzolt, festett, otthon a kopott barna puhafaszekrényre voltak kitéve a "műalkotűsai" részben ott is készitette, de aztán otthagytuk disznek,
rajzszakkörön külön dijazták is, az oklevelére azt írták, hogy "a leggazdagabb fantáziájú rajzszakkörösnek" (amiben benne rejlett az írói tehetsége elismerése is, vagy tán még inkább az - hiszen mondta is a rajztanára, hogy szerinte inkább író lesz belőle - mint ahogy érdekes módon, őnmaga is áttért az irodalom művelésére azóta...(Jámborné Balog Tünde)
nagynéném: Magdi nénink meglátogatott bennünket (neki nem irhatok már levelet...), megnéztük a filmeket is, és - bár ő sose volt elfogult és a könnyelműn dicsérő szavak embere - mégis azt mondta, hogy nagy jövőt jósol neki, csak nem tudja, milyen területen(akkor még leginkább az előadóművészetre, vagy a szinészetre gondolt)
1995-ben nagy jubileumi ünnepség volt a gimiben. Centenárium. Lányom mondott verset a megemlékező, ünnepélyes tanévnyitón...
A zene is nagyon jól ment, már voltak saját szerzeményei is,
itt volt Kanadából az unokabátyám, és emlékszem, amikor először meghallotta játszani, a saját szerzeményeit(Csillag, Álom, Az utcagyerek dala) leesett az álla:" ez a gyerek zseni"- mondta, és hogy legközelebb, hozza a kamerát, hogy a hangot is fel tudja venni...
11.szülinap:
Voltunk fényadó tanfolyamon - az akkoriban -bizonyos "ezoterikus" körökben-"divat" is volt, de engem amúgy is érdekeltek, (ma is) a testen túli, de igenis létező dolgok -felsőbb dimenziókbeliek... (volt is részem megtapasztalásaiból, akkoriban, busásan, különösen reggelente, félig ébredve, de a tisztánál is tisztább és tágabb tudatállapotban) akkoriban az u.n. "fényadás" volt "divatban", a szolidabb vállfajok közül, hozzáértő, intelligens és érzékeny tisztánlátó volt a tanfolyam vissza-visszatérő vezetője és egyáltalán nem sarlatán; most, pár év után mentünk újra, mennyire kinyílt a lányom azóta, hogy nem látott bennünket, ezt a változást észrevételezte, és mondta, hogy ő fog nekem segíteni, sokáig, hogy a "szelídség" legyen a kulcsszó. Ne legyek kemény, hanem rugalmas. Adjak minél többet fizikailag, és fogadjam, amit ő -a "hajlító"- ad. És szeretettel "hajoljak". Mert - genetikailag ő kódoltan - nyakas... A múltat meg engedjem el... (hát ezen most is van mit elgondolkodni)
vagy:
Azok vagyuk-e vajon, amik lehetnénk. A lényeg: felelősek vagyunk a sorsunkért.
aliz2. :: 2013. febr. 23. 18:35 :: 3 komment :: Címkék: emlékezés, fotók, múlt, rokonok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése