2022. február 27., vasárnap

MÉG ALIG... 2009 FEBR 27

 

multkoriban a buszon egy öreg nénike magyarázta a mögötte levő fiatal diáklánynak, hogy ez az öregség milyen hirtelen érte utól, és mennyire idegen is neki, hogy nem is olyan rég még ő is fiatal volt, a lány csak mosolygott, nem szólt egy szót se, de látszott rajta, kimosolyogja a nénit és egy szavát se hiszi!

én hittem neki, hiszek neki, én ugyanezt élem... erre emlékeztet mindenki körülöttem

a buszokban főleg, amikor egyből felugranak, ha csak rám néznek, hogy átadják a helyüket, s hogy elő se kell vennem a 65felettiségem tanúsitó igazolványt a buszvezetőknek, elég , ha rám néznek (a ráncaimra - ott a tanusítvány), csak legyintenek...

pedig nem is olyan rég még én adtam át a helyem

hogy történt ez az egész?

szinte észrevétlen

csak közben elmúlik az élet

az elején még csak készülődünk szinte az "igazi" életre, ami "előttünk van"- gondoljuk; s aztán hirtelen - már megint készülődünk... csak valami másra...

pedig még alig éltünk...

"Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
  Nektárját ajakam, még alig illetem
      Egy-két zsenge virágait.

Itt hágy s vissza se tér majd gyönyörű korom.
 Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!"

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

amúgy -mielőtt valaki rosszallaná, hogy miért írok ilyesmiről - Berzsenyi, akinek a Közelítő tél c. örökbecsű költeményéből (nem is először!) idéztem, alig múlt 30, mikor ezt írta..., hiszen minden(ki)re érvényes:

                                               Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
                                               S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
                                               Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
                                                     Mint a kis nefelejcs, enyész.


aliz2.
 :: 2009. febr. 27. 22:11 :: 8 komment :: Címkék: BERZSENYIeletelmelkedesesetkolteszetoregedesvers


1 megjegyzés:

  1. Katalin Rózsáné Kovács
    A férjem kedvenc költője volt Berzsenyi.

    Paulinyi Tamás
    Hajt az idő gyorsan – rendes útján eljár – Ha felűlünk felvesz, ha maradunk, nem vár; Változik a világ: gyengül, ami erős És erős lesz, ami gyenge volt azelőtt. (Arany János)

    Gonda Julia
    de nem csak az királynak van igaza hanem az öreg Toldinak is! (össze vannak kulcsolva kezeik...)

    Paulinyi Tamás
    Én ezt szeretem Berzsenyitől: OSZTÁLYRÉSZEM
    Partra szállottam. Levonom vitorlám.
    A szelek mérgét nemesen kiálltam.
    Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben
    Izzada orcám.
    Béke már részem: lekötöm hajómat,
    Semmi tündérkép soha fel nem oldja.
    Oh te, elzárt hely, te fogadd öledbe
    A heves ifjút!
    Bár nem olly gazdag mezeim határa,
    Mint Tarentum vagy gyönyörű Larissa,
    S nem ragyog szentelt ligetek homályin
    Tíburi forrás:
    Van kies szőlőm, van arany kalásszal
    Bíztató földem: szeretett Szabadság
    Lakja hajlékom. Kegyes istenimtől
    Kérjek-e többet?
    Vessen a Végzet, valamerre tetszik,
    Csak nehéz szükség ne zavarja kedvem:
    Mindenütt boldog megelégedéssel
    Nézek az égre!
    Csak te légy vélem, te szelíd Camoena!
    Itt is áldást hint kezed életemre,
    S a vadon tájék kiderűlt virány lesz
    Gyenge dalodra.
    Essem a Grönland örökös havára,
    Essem a forró szerecsen homokra:
    Ott meleg kebled fedez, ó Camoena,
    Itt hives ernyőd.


    Gonda Julia
    ennek is kettős igazsága van ám!nem kell minden elhinni ami a felszinen van, önmagét is áltatja kicsit vele!


    Paulinyi Tamás
    Hát jó...

    .
    Gonda Julia
    "semmi tündérkép fel nem oldja"? hát kicsit bánja....


    Paulinyi Tamás
    Gonda Julia Ne akadjunk el apróságokon, az élet szebb ajándék, mint a részletek...


    Gonda Julia
    Igaz, de akkor ne is elemezzünk 🙂


    Gonda Julia
    "Az élet szép, néked magyarázzam?"(Heltay Néma levente)
    Válasz4 é.


    Ike Bencze
    Petri György "kommentje" (1999.)


    Ike Bencze
    Ahogy halálod egyre közelebb, - megállva, elmélázva közeleg, - kezded megszeretni az életedet, - ami lehetett, ami még lehet, - és nem nyomasztó az, hogy a világ - majd nélküled folytatódik tovább, - éppen az ellenkezője lenne az, - halálom egyfajta vigasz: csak annak juthat osztályrészeül, - ki elvan vigasz, nyugtatás nekül. - (Magamfajta légies alakok - használhatnak régies alakot.)


    Gonda Julia
    Ez nagy lelkierőre vall.én még nem jutottam el idàig!


    Ike Bencze
    Nem azért írtam; inkább azért: mekkora az ellentét a bánatos nosztagiában születő, lassan 200 éves klasszikus versek és a 20. századi - alighanem ugyancsak klasszikussá alakulgató Petri halálhoz való viszonya között. - A téma ugyanaz.


    Gonda Julia
    Hirtelen nem tudom melyikPetrire gondolsz! Bàr ö sose nosztalgikus!



    Ike Bencze
    Természetesen Petri Györgytől idéztem, aki a vers végén még ironikusan jelzi is a stílusa idomulását a klasszikusokhoz (a "légies"t persze itt a halálos beteg P. írja magáról. ) A halálhoz való viszony "romantikája" változott. (Petri György: Összegyűjtött versek Magvető, 2018.)


    Gonda Julia
    ja, ja,,, értem már és csodálkozom...(és nem nagyon hiszem...bár az ember bizonyára eljuthat ama "sáv"ra is....ha már annyira légiessé vált)
    Válasz3 é.Módosítva


    VálaszTörlés