ez a nap megemlékezés a perzsa uralom alatt élő zsidó nép i.e. 365-ben történő megmeneküléséről, amikor "a gonosz Hámán ellenünk kelt és az összes zsidót a gyermekektől az öregekig, a csecsemőkkel az asszonyokkal egyetemben akarta elpusztítani, leölni és kiirtani egyetlen nap alatt" (a purimi imából)
a szegedi hitközség disztermében - ahogy szokás - végighallgattuk az Eszter könyvét (tekercsét) -(a Megilát) , ahol a történet el van mondva, az is, hogy mentette meg Eszter "kedves, szép zsidólány" - a népét...
ezt a történetet mindenkinek végig kell hallgatni, a gyerekeknek is, láttam is sok apróságot, akiket eddig még nem, öröm volt látni...
ünnepi vacsorát ettünk (töltött káposzta volt, mákos-diós sütemény, finom édes, koser vörösbor)
és volt zene is,("Jerusalajim sel zahad...", "Halleluja...", "Ha én gazdag lennék..." Golda Meir együttestől, rabbink is benne), tánc is (gyerekek jelmezben), móka, vidámság...
én fotóztam... és örültem, hogy a hámánok és hitlerek ellenére... ezt láttam ma itt:
VálaszTörlés1. ZinczyKa:
2010. 02. 28. 12:19
Jó volt nézni a képeidet. :)
2. aliz2.:
2010. 02. 28. 15:06
örülök, hogy Neked IS jó...:)
3. aliz2.:
2010. 02. 28. 18:07
a dátum rosszul íródott a fotókra, most látom, természetesen 27 helyesen! (majd átállítom vagy leszedem .- nem tesz jót a képeknek , pláne ha hitelesités helyett inkább hiteltelenit igy:(
Csefimi:
Törlés2010. 03. 01. 11:16
Döbbenetes nem, hogy a modern társadalmakban már nincs olyan igazi emlékezés, mint ami a paraszti emlékező közösségeknél volt, ahol egyik generáció a másiknak adta át a maga tapasztalatait! A mai modern és személytelen társadalmunkban a történelem veszi át azt a szerepet, hogy valamilyen módon megkonstruálja a múltat. (Pierre Nora) Ezt megtapasztaltuk mi is, a saját bőrünkön öt évvel ezelőtt. Nem akartam elhinni, hogy ez itt is működik, ahol a „jel, a lélek, az emlék” egy hurok (visszacsatolt). Ez azt jelenti, hogyha a közösséget a múltban valami rossz érte, az a „nyelvben” figyelmeztető jelként is megjelenik. Ez kafa ugye, és nem „gázos”! A tény azonban az, hogy hagyományos társadalmakban az emlékezésnek megvan még a közege, a modern társadalmakban csak az emlékezés „helye” van meg. Nem gondolkodhatok, csak távlatokban! Mindezek ismeretében a múltból átívelő a jelenben is (mindkét nyelvben) használt „TEREM” jelsor jelentéstartalma felértékelődik az újkor küszöbén! „Azelőtt, megelőzően, mielőtt hogy” bármit is megjelenítenénk az új „térben”, gondolkodjunk el közösen ezen a közös „térben”! „Régen rájöttem arra, hogy nagyon nagy veszedelemben van kultúránk. Nem tudjátok megjósolni a jövőt, de képesek vagytok feltalálni azt.”( Gábor Dénes)
” …elmondtam neked, hogyha igaznak hiszed, Mondd el mindenkinek! R. Kívánj a szónak nyílt utat, És a dalnak tiszta hangokat,”
5. aliz2.:
2010. 03. 01. 11:31
a zsidó vallásban "szabály" hogy "meséld el fiaidnak" - ez történik pl. az Eszterkönyv meghallgatásakor is, nem véletlen, hogy ennyi gyerek van ott, mert nekik is "kötelező" meghallgatni... (és aktívan vesznek résszt, pl. "kerepelnek" is Hámán nevének hallatára)-
úgy kell emlékezni az ünnepeken a történelmi eseményekre (a legtöbb zsidó ünnep egyben történelmi esemény évfordulója!) -mintha most történne meg, mintha újra átélnénk, a jelenben... azaz "megJELENítve"...
ZinczyKa:
Törlés2010. 03. 01. 23:56
Néha azon gondolkodom, mit szeretek a zsidó ünnepekben. Aztán rájövök, pont azt, mint a keresztény ünnepekben. A hagyományt.
Ma majdnem vettem Hámántáskát a szupermarketben, mert eszembe jutott a tesóm 2 éve hozott nekünk egy nagy tállal. Aztán nem vettem, mert ahhoz voltak emlékeim, ehhez meg nem.
(Bár így utólag, a mák miatt most összeszaladt a nyál a számban.:))
7. Csefimi:
2010. 03. 03. 11:58
Döbbenetes nem, hogy mennyire elbeszélünk egymás mellett?! Szerencsére azonban, nemcsak a tudomány, de tenmagad is rávilágítasz a szokás helytelenségére, ami, már nincs szinkronban a korral! „Talán az 55 ill 45 év távolság, amit az idő magától elhozott, és a zöld bejegyzések most pótolják ezt az eredendő rálátás hiánytnálam. Meg azt is igazolják, hogy valóban problémát, bármilyet, az ember nem tud addig megoldani, amig beleragad - hanem attól is el kell távolodni - egy magasabb ("angyali") szintre - (lásd Jung, vagy Einstein - már általam is többször idézett meglátásai ugyanerről).” Kultúrkörünk jelhalmaza, nagyon alapos, pontos, testre szabott! A „szemetek”-nek például kettős értelmet ad! A fejlődésnél a „fejen” van a hangsúly az emlékezésnél nem!!! „…, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!” (Ézsaiás) „Jel” (táv) a tokban 70 felé, „haza”felé félúton… Majd holnap folytatom, látom, senkii sem akar a probléma gyökeréig menni! Szavaiddal élve „beleragadt”, s nyakig benne van! A „megnéz, meglát, megszemlél” pedig nélkülözhetetlen. „Megoldani csak azt a problémát lehet, amelynek elismertük a létezését.” (Névtelen Alkoholisták)
aliz2.:
Törlés2010. 03. 03. 23:35
csak mindenki mondja a saját reflexióit...ez nem baj!
a "szemetek" homonimák (de csak nyelvtani rtelemben nem jelentéstanilag) - Karinthy egyébként szójátékként fel is használta. (de sokszor hivatkozok mostanában rá!:)
az emlékezés egyébként valóban ikább a sziv műve lehet, mint a fejé:)
a probléma megoldásának a probléma ismerete még csak kiindulópontja, bár elengedhetetlen - (néha már a válasz is benne van,ha tudjuk pontosan, mi a kérdés)
de csak belülről nézve a problémát - benneragadunk!
9. Csefimi:
2010. 03. 04. 12:57
"csak mindenki mondja a saját reflexióit...ez nem baj!"
Sőt hasznos lehet! :))))
Csefimi:
Törlés2010. 03. 04. 16:26
Sorsvetések láncszemeken, „Eszter lánci” cérna ágon, „tejes úton” gyökeres ágon, lelki ágon. A „kötelék” tehát, a „lélek”! Körbe (együtt) járjuk, mint az eszterláncot. Keresnünk kell a héber és a magyar nyelvben olyan „jelsort”, pontosabban legalább „egy-egy” azaz „kettő” pár jelsort, (a párhuzam jellemzője a jelhalmaznak), amit Gábor Dénes „meglátásával” megtudunk úgy, forgatni, hogy ezt a kapcsolatot szemléltetni tudjuk. Azaz héber-héber, magyar-héber, héber-magyar, magyar-magyar… összetételben is van értelmes kapcsolata a kultúrköröm „kötelékéhez”! Születésünk pillanatában, „azelőtt, minden előtt” mielőtt átlépnénk a „gátat” a világunk viszonylag „mennyei” védett. Lubickolunk a méhben, mint hal a vízben. Erre nem emlékszem!!! Az előttem megnyílt „teremre” amit „megnéztem” öregedve egyre jobban emlékszem! Jobban, mint a „jelenemre”, 70 felé „haza”felé. „…vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! Az eddigi leírásból kiemelhetőek ezek a jelsorok 1000 év után is!!! Balról jobbra héber, magyar; haza=megnéz, terem=azelőtt, tehát „négy szó”! Pörgetem; azelőtt terem, azelőtt haza, megnéz terem, terem megnéz, megnéz haza, haza terem, haza megnéz, terem haza, terem azelőtt, azelőtt megnéz, megnéz azelőtt, haza azelőtt. Elragadó ez az örvény, és jelentés tartalma, az alapszerződéshez kötve! Nem csoda hát, hogy ez kerül fel az „emléklapra” nyomatékosan azelőtt, tehát „minden előtt! „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak hagyd örökűl ha kihúnysz: A haza minden előtt.” (Kölcsey)
Mi a fő probléma? Az, hogy ez a kötelék, ez a kultúrkör szét van vágva! Kifordult karika, szétszakadt lánc. Ez a pozíció, már majdnem „mat(T)sáv”! Nem tudunk közösen emlékezni, keblére hajolni a köteléknek, hanem épp ellenkezőleg… Hátat fordítva annak, egymást rivalizáljuk. Már terem verem, gyászút… Pedig, tudjuk jól mindannyian, hogyha a „gyermekember” eléri azt a „fejlődési szakaszt” és természetes úton, nem tud átjutni a „gáton” nem tudunk örülni, csak sírni, sírni, sírni…
„Megoldani csak azt a problémát lehet, amelynek elismertük a létezését.” (Névtelen Alkoholisták)