2022. február 22., kedd

EGYEDÜL 2009 FEBR 22

 

ülünk a kibővített vacsoraasztal körül unokatestvéreméknél, rózsadombi otthonukban, összejött végre a család azaz a magyarországi összrokonság együtt..., vagyunk vagy 7-en, és akkor megszólal, felém a férje: "És akkor te most teljesen egyedül vagy Makón?"  Teljesen? egyedül? lányom az asztal sarkában  nem is tudom milyen arckifejezéssel, hiszen mi megállapodtunk benne, és gyakorlatilag is tartjuk a kapcsolatot,"virtuálisan" permanensen, s minden héten jön is haza..., de azért ez a "teljesen egyedül"... megakaszt...


aztán már itthon a lépcsőházban, az ajtóm előtt állok, vacakolok a kulccsal, a felsőbb emeletről jön le a szomszédasszony, s mondja "olyan rég látott!" , gondolta, hogy a lányomnál voltam...  Mert nem is látott régóta, meg egy cetli volt napokig az ajtó névtáblájába beszúrva..., hát igen, mondom, a lányomnál voltam, előtte meg , napokig betegen, ki se nyitottam az ajtót, más se rám , akkor került oda a közös képviselő cetlije, hogy keresett, bár én a csengőt se hallottam,  vagy 4 napra rá  találtam meg a cetlit... hát ilyen a "magány"- mondja, s már battyog is lefelé

hát most mit mondjak?!

nem vagyok egyedül, nem vagyok magányos!

ki hiszi el?

rajtam kívül...

aliz2. :: 2009. febr. 22. 22:49 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: elmelkedeskapcsolatok


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése