2022. február 26., szombat

NEM BÚCSÚZNI 2008 FEBR 26

 

nem temetek... ott kellett volna lennem megint egy temetésen, készültem is rá , és megint nem vagyok ott

hanem kétszáz kilométerrel arrébb,  nemmúló migrénnel a jobb féltekémben, és nemmúló érzésekkel...

talán ideje elgondolkodnom, mi gától meg mindig, most rövid időn belül másodszor, hogy elmenjek tervezett temetésekre, elbúcsúzni... kedvenc nagynénémtől, most kedvenc tanáromtól...

talán éppen az, hogy én nem akarok (el)búcsúzni!

nem búcsúzom, nem temetek

mert valójában nem is tudok 

mint ahogy feledni se, semmit, soha; csak emlékezni, s egyre élesebben, egyre elevenebben

lehet, hogy fel kellene adnom, nem harcolni ellene

a múltkor  fejfájással kezdődött, megfázásba ment át, most fordítva - a lényeg, hogy a fizikai közérzetemben megakadályozódik mindig, amit a lelkem nem akarhat (?)

hát akkor hagyni... nem búcsúzni, emlékezni, mindazokra akik úgyis élnek bennem, temetetlenül...


aliz2. :: 2008. febr. 26. 13:01 :: 4 komment :: Címkék: emlekezes



1 megjegyzés:

  1. stali:
    2008. 02. 26. 21:42
    nagyon is egyetértek.mit tett anyád? megmutatta, NEM múlik el. és adott erőt, amivel neked kell gazdálkodnod.

    2. aliz2.:
    2008. 02. 26. 22:02
    stali, köszönöm.

    3. Csefimi:
    2008. 02. 27. 12:08
    "Temetetlenül", tépelődöm, hogy a temetésen kiben volt lélek épen, vagy halott volt mind „temetetlenül”? A „hős” tettéért, a miniszter dicséretet kapott. Ez így van rendjén, nem? Ez egy köztársaság, s nem elefántcsorda!

    4. évi:
    2008. 03. 02. 13:09
    A lélek mindig időben gondoskodik a betegségről, s hogy ne tudjuk megtenni,amit igazából nem is akarunk...

    VálaszTörlés