Ebéd után, hazafelé menet leültem a város közepén lévő tér egyik padjára, a még - téliesen - letakart szökőkútnál, de már nyárias melegben. A biciklim mellém támasztottam a padhoz, hogy a jobb lábam ( pontosabban cipőm) hegyével még érzékelhessem a kerékgumit, a táskám is magam mellé a padra, hogy a bal kezem hozzáérhessen - mert a szemem - tehermentesítve minden ellenőrző látványtól -, becsuktam, hogy annál jobban érezhessem, ami most újság lett újra, és a lényeg: hogy süt a Nap! azaz simogat, cirógat, egy kis enyhe, szelíd széllel megfűszerezve; csupa lágyság, csupa előzékeny ajándék, s csak úgy.
Olyan jól kezdtem érezni magam, és tele csupa hálával, azt is kezdtem igazán érezni, amit sokszor csak elméletben, s némi kétellyel fogadok el: hogy a MOST van, azt kell mindig élvezni, fenékig kiürítve a kelyhét. A jelenben élni. Az éppen adott, mindenkori jelenben. Ezt éreztem a padon, ezt a most-ot, ami adott esetben a barátságos, simogató Nap melegének az élvezését jelentette. Kellemes volt. De aztán éreztem, hogy a pad - hiába tervezte óriásira s díszesre faragott fából Makovecz - nyomja a hátam, mert kemény és mereven meredek, aztán hallottam, hogy a szomszéd padnál, gyűlölettörvény ellenére nem szépen beszél valaki bizonyos emberekről, a kamionok zaja is a fülembe férkőzött, kicsit megsejdítve némi szennyezőanyaggal az eddig csak csodált tisztának tűnő levegőt... Milyen jó itt ülni! De ami jó ebben az élményben, az nem emberi alkotás eredménye. Sőt. Épp az, ami megzavarja ...
A Nap, a szél... van. Kinek köszönhetem!? mert hogy egyszerre hála költözött belém, az biztos.
S a déli napsütésben, a padról felállva, magamban - bevallom néked megtörötten, mindezt megköszöntem, mint Kosztolányi azon a bizonyos "részeg" hajnalon...
Aztán eszembe jutott a Naphimnusz is. Hogy nem lehet véletlen, hogy van himnusz a Naphoz...
Most a lakásban ülök, ide, az íróasztalomra csak délelőtt süt be a Nap.
....Talán ki kellene bicikliznem a Maros partra... kirándulni.... a zavartalan természetbe....
aliz2. :: 2008. febr. 27. 14:19 :: 2 komment :: Címkék: epizod, idojaras, kolteszet, termeszet, vers
évi:
VálaszTörlés2008. 03. 02. 13:12
Fura dolog megélni a most-ot,de néha szükségszerű:)
Berger Nándorné Máté Anikó
VálaszTörlésSzép íràs, élvezet volt olvasni.
Gonda Julia
köszönöm (megihletett a Nap)
Berger Nándorné Máté Anikó
Gonda Julia Én is élvezem itt Gabi lànyoméknàl Tel- Avivban. Kellemes, tavaszi idő van. Hat hetes az unokàm, Danielle, egy cuki kislàny.
Gonda Julia
ott gyakrabban süthet!:) (itt még kuriózum) pláne nagymamáskodva jó lehet! Gratulálok!
Berger Nándorné Máté Anikó
Gonda Julia Nagyon boldog érzés, hogy itt lehetek a lànyomnàl, és kis unokàmnàl. Szomorú az, hogy csak ritkàn làthatom őket.😘
Gonda Julia
Berger Nándorné Máté Anikó elhiszem, mindkettőt!
Válasz4 é.
Tiborné Kaposi
Julika! Már megörültem neki, hogy ma történt veled ez sok csodálatos dolog, aztán végiggörgetve látom, hogy röpke 11 évvel ezelőtt. De akár ma is megtörténhetett volna:))) Nagyon szép írás!😘
Gonda Julia
hát olvasd végig és ne csak görgess, egyébként ma is irtam a napsütésről
Tiborné Kaposi
Természetesen végigolvastam, a végiggörgetés csak arra vonatkozik, hogy ott láttam a 2008.02.27-i dátumot.
Válasz4 é.
Tiborné Kaposi
Bocs, hogy a fogalmazásom nem volt egyértelmű.