ma a főtérre menet, a gyönyörű napsütésben, mivel a lámpa is zöldet jelzett, a Bérpalota felé mentem , előtte a sarkon automatikusan balra néztem, és ... feljajdultam... más látvány fogadott, mint eddig, pontosabban az eddigi, a Fürdő magasba ivelő épületének a hiánya, helyette derékig lerombolt falak, behajtani tilos jelzéssel, azért én közelebb bicikliztem , és csináltam egy fotót a romlátványról:
(mint ahogy a túloldalon évekkel ezelőtt arról a régi házról is, ami romjaiban is romantikusan szép volt
(helyére is -azóta már egy impozáns - új fürdőlétesítmény került, tanuszodákkal - a mostani helyére kerül majd igazán csodaszerű fürdőkomplexum, a tervek szerint... de most még csak a romok... és a régi fürdő elveszett emlékei, aminek már nincsen "háza"... (csak fotókon, ugyancsak, meg a mi emlékeinkben, amig még mi vagyunk, illetve amig tudunk emlékezni... Az az új fürdő már nem ez lesz, legfeljebb valamifelé reinkarnáció, aminek nem lesz túl sok köze a régihez, hát még a mi személyes emlékeinkhez...)
úgyhogy most, kicsit, gyászolok...
illetve emlékezem, miminden, hány boldog napom órám, zajlott le itt... napozva, úszva.... anyuval, a férjemmel, kislányommal, rokonokkal, ismerősökkel, ismeretlen ismerősökkel, ismeretlenekkel - de akkor, ott egy "közeg" voltunk a városi fürdő önfeledt fürdözői... (gyógy)viz- és napimádói...
és egy kis lelkiismeretfurdalásom is van, ugyanúgy, mint mikor elhanyagolok valakit, aki hirtelen elmegy..., és most már nem mehetek hozzá...
igy vagyok én ezzel a most lerombolt fürdővel, hűtlen lettem hozzá az utóbbi években, és most már nem tehetem jóvá.. nincs hova menni
legfeljebb csak a régi fotóim közé, az emlékekbe...:
aliz2. ::
2010. febr. 14. 19:31 :: még
nincsenek kommentek
Kategóriák: fotó, naplószerűség ::
Címkék: anya, emlekezes, fotók, MAKÓ, mult
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése