egy szomorú sort keresek egy jóideje, februárról, de még február előtt, azt hiszem...
valahonnan mélyről jött fel, és nem tudom már visszaküldeni, üldöz, de nem tudom, honnan , és talán nem is pontosan idézem:
jaj, mily mélységbe sodor ez a február?...
nem találok nyomára sehol...
aztán ma hirtelen és váratlanul valahonnan beugrik, hogy Kosztolányi lehet a szerző
de hogy van pontosan?
jaj, mily fájdalomba? szenvedésbe?, mert úgy rémlik, akkor írta, amikor már beteg volt...
és aztán végre megtalálom a sort, Kosztolányinál valóban, a Februári óda cimű versében:
igy:
jaj, mily gödörbe buktat ez a február
tehát nem mélységbe nem szenvedésbe nem fájdalomba, hanem gödörbe -
ez a megfelelő szó! konkrét, szemléletes, erős és "köznapi"... semmi elvontság, semmi pátosz: gödör. amiből nemigen lehet kimászni. (még ha metafora is)
és nem is sodor, hanem "buktat" a február - benne van a bukás, az (el)bukás, előzményként... és ez se túl patetikus. nagyon is szemléletes, és inkább szánalmas, mint magasztos. Emberi és gyarló. Megint csak "köznapi".
és nem is "ez a február" hanem rövidebb rámutatással, tömörebben: e február...
és a folytatás, a gödör után a homály... csak aláhúzza a reménytelenséget, kiúttalanságot. (és itt elő is jön a mély is, csak a homály jelzőjeként )
sorsa egyszerre itt van, (mint a farkas, rávicsorogva) - nincsen menekvés...
(csak a kedves, mint mentség)
de pontosan és mindent tudott ez a Kosztolányi, a "gödörben"!...
http://mek.niif.hu/00700/00753/html/vers1303.htm#34
aliz2. ::
2011. febr. 13. 15:59 :: 8
komment
Kategóriák: irodalom, kultúra ::
Címkék: emlekezes, KOSZTOLANYI, vers
2011. febr. 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése