Tavaly már volt egy hasonló felélesztő kezdeményezés, Cocteau A költő vére c. filmjéhez kapcsolódva, most Fenyvesi Ottó, ill a Délvidék volt némi közös szál, ami a sokféle, sokszinű felolvasásokat összekötötte.
Lányom (már tavaly is s) most is résztvevője a felolvasásnak - talán azért is, mert majdnem 3 hót töltött a határon túli délvidéken, Újvidéken, s erre az ihletésre, az ottani sajátos élmények hatására írta tárcáját, amit itt felolvasott.
Fenyvesi Ottó kollázsaival is szerepelt, amit a háttérként a filmvetitővászonra várázsoltak fe. Foto
4 foto
Régebben egyérteműen azt mondtam volna, inkább elolvasok én magam egy szöveget, semmint meghallgassam, jóllehet az irója előadásában, - ami mégis csak valami pluszt kell, hogy hozzátegyen a szöveghez. Most - nem is föltétlen emiatt - lehet, hogy lustaságból, de szívesebben adom át magam a feolvasás passzívabb élvezetének, mint ahogy - lehet hogy rossz a párhuzam, de észrevettem, egy ideje szívesebben nézem a táncos előadásokat, mint valaha, amikor talán magam is inkább tudtam táncolni. Most ehelyett is nézem gyönyörködve mások táncát(?). De olvasni azért még inkább tudok, mint táncolni!:)
aliz2. ::
2010. febr. 13. 0:35 :: 2
komment
Kategóriák: irodalom ::
Címkék: esemeny, grand, irodalom, lanyom, SZEGED
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése