tegnap - nappal is - visszafeküdtem az ágyamba; ez a megfázás szó szerint "levett a lábamról", s közben a Duna tévét hallgattam (de csak azért, mert épp ott volt beállítva), épp kívánságműsor volt, tehát semmi durva hír, csupa szeretet, szívből jövő jókívánságok, megilletődöttség, széles mosolyok, betelefonálók és műsorvezetők közti családias együttrezdülés, nem is nézem, a fal felé fordulok, bódultan vagyok beteg, a szemem is csukva - de valami megfordít, felébreszt, megríkat; ez a dal:
http://www.youtube.com/watch?v=XS2Nkx-DGWk
"Mama"...
Anyunak tegnap volt 20 éve a temetése! - azóta is az eszemben van ez az évforduló... és anyu mindig az eszemben (meg a szívemben), csak nem tudott igazán felszínre jönni bennem az érzés..., most ez az (érzelmes de őszinte) dal előhozta....
"...emlékszem, hogy integettél mindig, akármikor indultam is el....."
úgy integetett nekem anyu, - akit lányom hívott "mamá"-nak - , akár én még, most neki....
mintha az én örökös integetéseimben ott lenne valamiképp anyu ("mama") is(?)
nem is tudom, de olyan fontosnak és elmaradhatatlannak érzem, mindig, mint egy áldást
.. ...................
most "integetek" akkor anyunak is, aki már nagyon messze van, és mégis - valahogy - itt:
"legyen áldott...!"
aliz2. ::
2009. febr. 18. 10:16 :: 5
komment ::
Címkék: anya, dal, emlekezes, kapcsolatok, tevemusor,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése