még van egy óra zárásig a Pennyben, 7 óra... benézek; a pénztár üres, de vásárlók vannak itt-ott, látom már a pénztárost is, épp söpröget, meg szemetet rakosgat, sőt kijön a kocsitárolókhoz is, a már kiürített szemétládába nyúl és viszi be, aztán odamegy a pénztárhoz, az árukat rakosgatni , pénzzel bánni... ez nincs higiéniás elvárásaim kedvére, de azért -muszájból- vásárolok. Táska nincs ugyan nálam, és a pult aljában sincs, ellenben a többi (lezárt) pénztárnál igen, majd jövök vissza a táskával- mondom a 26ooFt-nyi fizetés után, s már megyek is, kintről a szélső pulthoz kivenni a táskát, hogy majd forduljak vissza kifizetni azt, mint jeleztem is, de a pénztárból már hallom a rosszalló, rámripakodó hangot, hogy "a táskáért fizetni kell!"- hát persze, mondtam is, hogy majd mindjárt jövök vissza vele kifizetni, de mi lehet még a baj: "Jaj, mit csináltam ?..." hát hogy ő most mosta fel a kövezetet, mért taposom össze?"- hát csak azért, mert nem tudok a levegőben közlekedni, és különben sem értem, mért kell egy órával zárás előtt felmosni.... "né magyarázzon mán..." fojtja belém a szót, miközben adom a táskáért, mely reklámozza a boltjukat, a 25 Ft-ot... Tényleg, mit is magyarázok én?! örüljek , hogy vásárolhatok a pénzemért, ha ő nem is örül annak, hogy vagyunk, hogy vannak (még) vásárlóik...
ez tegnap este történt-
aztán ma délben újra hallom ugyanezt a mondatot: "né magyarázzon mán"...
Szegedre értünk a busszal, nemsoká beérünk a Mars térre, most kanyarodik, várom, hogy megálljon, már féllábbal az ajtó irányába, mikor rámszól a mellettem ülő asszony, hogy mozduljak "mán", "szájjak mán lé", és mondanám, hogy mindjárt, csak várok, amig biztonsággal tehetem, mire belém fojtja a szót ezzel a már hallott mondattal "né magyarázzon mán" ...
merthogy az érveim nem érdeklik
a lényeg, hogy tegyem azt, amire ő ellentmondástnemtűrően utasit, méghozzá izibe, ne legyen itt apelláta... irgumburgum...
de mi van velem, miért is akarok én érvelni, "magyarázkodni" aztakutyafáját, mér' nem fogadok szót, és mér nem tudom befogni a számat... mikor kit érdekel hogy mit mondok("kikérdezett?" - már Karinthy is megmondta!)
hát hol élek én?
aliz2. ::
2010. febr. 18. 22:03 :: még
nincsenek kommentek
Kategóriák: hétköznap, irodalom ::
Címkék: bosszusagok, epizod, eset, kapcsolatok, KARINTHY, MAKÓ, SZEGED, utazas, vasarlas
Attiláné Barta-Berényi
VálaszTörlésBorzalmasak nagyon sok helyen, az emberek nem tudnak viselkedni. Nekem a "Skálában" jó tapasztalataim vannak.
Válasz5 é.
Gonda Julia
pozitiv változást tapasztaltam ott is ahol történt a tasakkal... pont a forditottját 🙂 meg is lepődtem...(pedig ugyanazzal a személlyel... ilyen is van - meg tán is toleránsabb lettem) (amúgy hol itt vásárlok hol ott)