Lányom még 2005-ben írt egy meghökkentő (parabolikus) tárcát a SzegeDI Egyetemben andy warhol(ok) szegeden Egyetemben: Andy Warhol Szegeden cimmel, minek az elején taglalta, hogy mindenféle "hétköznapi" témajavaslat ellenére csak erről írhat:..
(...)Mert mégse beszélhetek egy újságban arról, hogy szét van esve a világ hétköznapokra. Ehelyett össze kell illesztenem a darabokat, vagy megtalálni a megfelelő egyet. -És ekkor az történik, hogy meglátom Andy Warholt Szegeden. Komolyan. Fényes nappal van, mikor egy kisbusz bekanyarodik előttem a zebrán, és meglátom benne Warholt, aki nem vesz észre. Rágógumit rág, innen tudom, hogy jól látok, és nem tévedek. Fakír, fehér arccal figyeli az utat, na ez is rávall, nem énekelné, hogy "de jó" (mint Cseh Tamás ...), bár úgy sejtem, nem is tud magyarul* Mindezen csak az a, hm, fogalmazzunk így: tény változtat csöppet, hogy éppen Szegeden ül a volánnál. Ám mit keres itt? Mi okozhat szellemi felüdülést a szabványosított mindennapok ellentmondásos művészének? A Dóm? A Színház? Melyik? A Régi Zsinagóga? Netán Chagall? Esetleg a sétáló utca parfümériájába igyekszik, hogy a saját nevével fémjelzett, természetesen női parfűmöt vegye meg, esetleg lopja el? Egy tejivóba törekszik, hogy beletörje fogát a rakott krumpliba? A kulturális fesztivál programjaira igyekszik? Földbevájt szegedi kocsmába? Beiratkozni az egyetemre? Vagy tanítani benne? - Az úton nem a téma hever, hanem az Andy Warhol vezette kocsi halad. - Végigmegy a városon, hogy összefogja a hétköznapokat. (...) Egyébként pedig a TIK felé kanyarodott...
nos, most, a (jós)tárca megírása után 4 évvel, tényleg Szegeden van Andy Warhol, csak nem a TIK , hanem (az időközben modern összművészeti kultúrközponttá újjáalakított) REÖK palota felé tart, és nem piros kisbuszon, - amiben tárcaíró lányom látni vélte -, hanem a pirosló plakátok tanúsága szerint, lovon:
A plakátba már a makói buszról lelépve belebotlok. Lányommal mobilon még a buszon megbeszéltük, hogy - kihasználva az időt - a REÖKBEN találkozunk, a kiállitáson -e gy barátnői beszélgetés és egyetemi órái között - , annál is inkább , mert egy másik régi kedvencnek efZámbónak is kiállitása van ott - (róla meg épp az aktuális számba írt tárcát, egy képlopási fura eset kapcsán)
(szerénytelenség? vagy "csak "szellemes" jó tanítványisága képek vendéglátóinak. S még ha önreklám , akkor is megbocsátható, hiszen maga Warhol is reklászakemberként kezdte, s valahol az is maradt. A képei tulajdonképpen "csak" a képek képe...
Nem tudom, szabályos-e , de én meg a képek képeiről készitek képeket; teremőrt nem is látok (pedig nemrégiben emelték le -ideiglenesen- az első szinten levő egyik eZámbó képet) - igaz, az kisméretű volt, ezek a Warholok nem lennének könnyen elrejthetők; viccesen bele is mondom a telefonba - lányom a barátnőjénél van még, a barátnője babát vár; egy indián képet kérne, mondom, épp az előbb fotóztam le egy indián nőt a babájával, majd elküldöm a fotót, neki ajánlva...
lányom Monroet "rendel", őt is már le fotóztam, tele van vele a kiállítás, a sorozatával - de az egyik kis teremben, az egyik magányosan árválkodó képét kapom lencsevégre, s lám, milyen jótékony s izgalmas, új variáció jött létre a vaku segitségével, Monroe megértően kacsint vissza... (illik hozzá ez a változat valahogy... - mintha fényt kacsintana (?)
Meg Warholhoz is illik ...
nem kell olyan komolyan venni őt!
azt se , hogy némi csalódottságot okoznak a képei ( a képek képei - hát persze hogy, miért is ne, talán eleve ezt akarja mondani velük!)
meg a hírnévről is, hogy bárki... 15 percre... Órámra nézek, 15 perc se telt el, s máris a végére értem a "nagy" kiállításnak (még a 4 monitorról bejátszott - tudatosan unalmas - filmjeire is maradt benne idő)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése