a mai nap mindenből sok volt
mivel lyányom túl sok (és túl nehéz) pakkal készült Szegedre visszamenni dolgos , zsúfolt, tanulással-tanítással- tudósítással-(lapzártával)- felolvasással teli hetére, és mivel szerencsére- elmúlt a térdfájásom!- bekísértem - kivéve kezéből a sok közül egy csomagot: a laptopját.- De nehéz lett ez a laptop, hihetetlen!- mondom, neki, de pironkodva bevallja, hogy a táskarészbe berakott egy csomó jegyzetet újságíró kollégájának, hogy sikerülhessen már végre neki a húzódó szigorlata- Mondtam : üdvözlöm, és sok sikert neki... A buszon túl meleg volt , a fűtéstől is, de lehet, hogy a sok embertől, gombostű nem fért volna el köztünk, ráadásul a sofőr mindenkitől minden igazolást elkért, alaposan szemügyre vett (nekem se lett volna elég csak megmutatni magam a 65 felettiségem bizonyságául), s ráadásul nem volt hajlandó csak hátul kinyitni az ajtókat, úgyhogy egymáson jártak át a leszállni akarók - de akárhányan szálltak, a tömeg mégis maradt. Egy másik kellemetlen sofőr már Szegeden lepett meg bennünket, azzal, hogy az orrunk előtt csukta be az ajtót, s ment tovább, mi meg hoppon maradtunk. Amúgy Szegeden főleg túl sokan voltak, valahogy , ennyi embert még nem is láttam ebben a városban. Talán az egyetemi tényleges félévkezdés miatt volt mindenki az utcán? vagy - mint én - jöttek velük "kísérőik" is? Elkísértem lyányom az egyetem felé, mutattam, hogy L. P-ék annak idején Makóról ide költöztek az egyetemmel szembelevő épületbe, ami akkoriban épült ,amikor egyetemre jártam. Mondja lyányom, ő ugyan nem költözne ide. Dehát milyen más volt akkoriban ez a környék! Csendes, nyugalmas vidék. Volt. Alig szállingóztunk páran ez egyetemre. Valósággal kongott az a hatalmas épület is. Bezzeg most, mint a hangyaboly , olyan a nyüzsgés! (ma, itt is, különösképp.) Ebédnél is, alig lesz üres asztal. Délután a Somogyi könyvtárba megyek (lyányom a TIK-be, aztán tanítani - én a TIK-be nem iratkozhatok be, mert 20 km-nél messzebb lakom! -) Viszont a Somogyiban épphogy jut egy üres számítógép, miután a ruhatárban sűrű sorokba állva leadom csomagjaimat (az is elég sok lett, egy 4-es számot kapok így) A felhasznált óra letelvén, besétálok a folyóiratolvasóba. A Kalligramba belelapozva, ismerős név, lyányomé!, novellája A pillangó érintése - gyönyörű fényképes s grafikus illusztrációval. Gyorsan veszek a Citypress-ben két példányt, elviszem neki az egyetemre, több perces késéssel jön le az órájáról, sok volt a feladat is, meg az eszközök elrakására is sok idő kell. A novelláját megpillantva, látom , ő is örül! Meséli, hogy óra előtt összetalálkozott a folyosón professor- egykori csoporttársammal, sokat beszélgettek (világéletében nagyon kedves ember volt!) - s említette egyetértően, lyányom legutóbbi tárcáját - ami nagyon érdekes, mert a másik csoporttársam, akivel a diplomaosztó után találkoztunk, ugyancsak ezt tette...)- Aztán vásárlás a Coopban, sokminden, és nagyon sok ember közt - mondanom se kell.
Aztán hazabuszozás, most hideg buszban a változatosság kedvéért. Ember is kevesebb. (Lehet, hogy Szegeden maradtak a többiek? - mint ahogy lyányom is.)
Itthon visszacsavarom a radiátorszabályzókat, bekapcsolom a tévét, s özönlik rám a sok mai hir: megszavazták az egészségügyi törvényt, újra tüntetnek a Kossuth téren, meghalt Tom Lantos...
Zajlunk.
Este még sms lányommal, mondja kapott egy írásra felkérő levelet, már kezdi is írni a friss ötletét, de nem árulja el, mit , miről --- majd , ha teljesen kész lesz. Igaza van! (majd - úgyis - megtalálom, azt is.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése