egy időben - vagy egy évtizede - szinte minden (újonnan megjelent) Osho könyvet elolvastam. Aztán egyszerre csak abbamaradt, elég lett, mintha megcsömörlöttem volna tőle, illetve már eleve kiszámíthatónak, kitalálhatnak tűnt volna minden gondolata. Mostanában a kezembe akadt egy - igaz , már 2002-ben megjelent - könyve: a Nők könyve, s belekezdtem. Enyhítő körülmény, hogy tulajdonképpen eredetileg nem is a magam számára, hanem másnak számára... (egy jó ideje ui. egyáltalán nem állnak érdeklődésem középpontjában az u. n. női témák. De amikor eljutottam a 8. fejezethez, ami az "anyaságról" szól, egyre inkább éreztem, hogy ezt "magamnak" olvasom, és egy kicsit magamról is talán. Ideirok most ebből a fejezetből néhány hasznos és hasznositható gondolatot:
"anyává válni az egyik legnagyobb felelősséget jelenti a világon."
"anyának lenni óriási művészet; ezt meg kell tanulni "
"...sose tekintsd sajátodnak a gyereket, sose birtokold őt, nem a tulajdonod. (birtokolni csak tárgyakat lehet.) "
"úgy bánj a gyerekkel, ahogy egy felnőttel is bánnál...viseltess mély tisztelettel a gyerek iránt...Ha tiszteled, nem próbálod ráerőszakolni a te elképzeléseidet. Egyáltalán semmit ne próbálj ráerőszakolni a gyerekre. Egyszerűen adj neki szabadságot, hogy felfedezhesse a világot.Segítsd őt felfedező útján, támogasd, erősítsd őt, soha ne utasítsd. Adj neki energiát, adj neki biztonságot, védelmezd őt - add meg neki mindazt, amire szüksége van, és abban segítsd, hogy minél messzebb jusson tőled a világ felfedezése közben"
"hallgass a természetre. Minden, ami természetes, az jó(...) Hadd végezze a természet a maga dolgát, hadd tanítsa ő a gyereket. Te csak legyél ott, és támogasd őt, bármit is tár fel neki a természet."...
"Úgy gondolj az anyaságra, mint egy ünnepre. A gyerek ajándék Istentől. Légy tiszteletteljes vele szemben - ne csak szeresd, tiszteld is.Ha a tisztelet nincs ott, a szereteted birtoklássá válik. Ha ott van a tisztelet, hogyan is birtokolhatnád őt? "
"Egy igazi anya soha egyetlen szóval sem fogja felemlegetni, hogy mennyi mindent megtesz a gyerekéért, és nem csak, hogy nem mondja, de nem is érzi úgy, hogy tett valamit. Hiszen élvezetből csinál mindent, és lekötelezve érzi magát a gyerekkel szemben. Mert ez nem csak a gyermek születése - egyidejűleg te is megszületsz egy újfajta értelemben: anya lettél. (...) A gyerek mérhetetlen átalakulást hozott az életedbe. Adott neked valamit. Te már többé nem ugyanaz az ember vagy." "Amikor egy nő anyává válik,valami hihetetlenül jelentős dolog történik vele. A nő számára ez szinte olyan, mint egy újjászületés."
"Mindig szeretetet adj a gyereknek (...) Adj szeretetet, de úgy, hogy közben a szabadsága nem szenved csorbát."
"Az igazi anya olyan nagy szabadságot biztosít a gyermekének, hogy még saját meggyőződése ellenére is engedi a gyereket érvényesülni. (...) Oszd meg a szereteted és a tapasztalataidat a gyerekkel, de soha ne kényszeríts rá semmit. És akkor csodálatos felnőtt válik belőle."
"Legyen az anyaság a virágzásod a gyermeken keresztül."
"ha képes vagy kivirágozni az anyaság által, örökké hálát fogsz érezni a gyerek felé. - És persze, hogy áldozatokat is kell hoznod, de tedd ezt is örömmel. Mert csak akkor igazi az áldozat.(...) Az áldozat szó az áldás szóból ered. Ha örömmel hozod meg az áldozatot, akkor az egy áldott cselekedet lesz."
"A gyermeke előbb-utóbb független, különálló egyén lesz, de valahol mélyen a tudatalattiban mindig megmarad az anya és gyermeke közötti szoros kapocs. (...) a gyerek örökké kapcsolatban marad veled. Csak a fizikai kapcsolat szakad meg, de lélekben mindig együtt lesztek.
Adj hálát az égnek! Az anyaság egy isteni áldás."
aliz2. :: 2009. febr. 11. 23:49 :: 6 komment :: Címkék: anya, kapcsolatok, könyv
stali:
VálaszTörlés2009. 02. 13. 7:32
Sose tudtam magam elképzelni nem-anyának lenni.
Könyveket ez ügyben nem olvasgattam előre, valahogy természetes volt, mint ahogyan az is, hogy hamar megtanuljon a lehetséges mértékben önállóvá lenni, s ennek fejében bármikor jöhetett vissza segítségért.
Ahogy a lányához majomszeretettel ragaszkodó szomszédasszonyomnak mondtam: hamar kell elengednünk a kezét, hogy sokáig foghassuk.
Nagyon szeretek anya lenni. Nagyanyaként sem vagyok sokkal engedékenyebb, de az unokák nem haragszanak ezért.
2. aliz2.:
2009. 02. 13. 7:51
mielőtt nem voltál anya -sem voltál nem-anya?!
ha valaki "szigorú de kedves" - az mindig elfogadható (ezt is lányomtól tanultam,ezt egyébként a tanítónénijére mondta, annak idején! :)
3. stali:
2009. 02. 13. 17:52
Nem, ha jól emlékszem, sose voltam nem-anya, és sose voltam nem-tanító. Kisgyermekkorom játékainak emlékei.
De a legédesebb a kisebbik lányom, akinek újszülött gyermekét kellett nyáron felöltöztetnie: most sajnálom, hogy sose szerettem babával játszani. Hát ez engem bizony nem tudott hátrányba lökni.
Ja, és kisgyermekkori játékaim sokán gyakran voltam szigorú. Ám következetes, amit egyik tanítványom apjától hallottam viszont, emlékként, a közelmúltban. Pedig már borzasztó régóta nem tanítok.
4. aliz2.:
2009. 02. 13. 18:35
de gyerek azért voltál? vagy anyukádnak is te voltál az anyukája?! van ilyen... :)
5. stali:
2009. 02. 13. 19:46
Nem, szerencsére gyerek is voltam, sőt, sokáig lehettem. Csak azt mondtam, hogy pici koromtól anyuka-szerepet is játszottam. Meg tanárost. Meg orvosost. De valahogy minden játékomban szerepelt az általam felügyelendő, tanítandó, szeretendő GYEREK. Akiért én vagyok felelős.
6. aliz2.:
2009. 02. 13. 20:03
megnyugodtam!
persze, ismerem ezt a tipus(oda)t!mert nem vagy ám egyedül, teljesen! :)
(viszont nem magamra gondoltam)
engem igazán a gyerekem tett anyává, de az első pillanattól kezdve (persze jócskán beleértve a születés előtti 9 hónapot is)- és azóta egyfolytában az vagyok! :)
Mondj valamit