van egy dilemmám - írással kapcsolatban - amibe most , mivel itt írom le, bevonnám - lehetséges olvasóimat...
nem akarom, mert nem tudom abbahagyni a (rendszeres) írást, (nulla dies...) de lehet, hogy abbahagyom a blogírást, mert egyre jobban úgy érzem, nem ez a (blog)forma a legmegfelelőbb műfaj a mondandóimhoz illetve irandóimhoz. Vagy legalábbis nem publikusan. Egyre több személyesebb és mélyebb mondandómat rejtem véka alá, törlöm. De nem eleget még így se ahhoz, hogy ne érezzem azt, hogy nem teljesen "köz"érdekű, jellegű, s olykor magán(saját?)érdekeket is sértő, amit írok. Ha meg netán annak sikeredik, objektívnak, hivatalosnak, tárgyilagosnak és közre tartozónak, akkor nem is tetszik, mert túl hivatalosnak és objektívnak tűnik.. s annak nincs se sava - se borsa. Igy se jó, úgy se... a libikóka közepén kéne egyensúlyozni. De akkor meg olyan se hús se hal lehet, ami kijön belőle...
a lényeg, hogy nem akarok leírni valamit és utána visszavonni, vagy utólag kitörörölni (ez is valamiféle öncenzura is lenne - amire lehet, hogy más körülmény is rákényszerítene, különösen az "én nem fogom be pörös számat" attitűdöknél...)
szóval tanácstalan vagyok...
azt mégsem írom, hogy válságban, bár ennek is majd el kell vál-ni, hogy mi legyen , merre fordul(ok). Nem akarom se én korlátozni magam, se azt, hogy más körülmény korlátozzon.
azt hiszem, annak idején ezért nem foglalkoztam annyira komolyan az irással, akár hivatásnak választva valami írásfélét, illetve hagytam lebeszélni magamat róla. (persze magánnaplóimat, nagy örömmel és
iramban irogattam... magamnak.) (egyszer nyertem -részleteivel- vele valami páyázatot, pontosabban különdijat az "értelmiségi és alkotói lét problámáinak feltárásáért"... valami ilyesmi állt az indoklásban - de mikor írtam, meg se fordult a fejemben hogy valaha is "kiadom" a kezemból - ahhoz évtizedeknek kellett eltelni, amikor már magam is eltávolodtam akkori magamtól)
most bezárulna a kör?
pedig akkor nem lesznek kommentjeim, hozzászólóim, akikkel olyan jó (volt) el-elbeszélgetni, egy-egy téma kapcsán. Sokszor hozzátettek, ahhoz, amit írtam, vagy esetleges kérdéseikkel megvilágitották másfelől, és magam is (még) nagyobb elmélyülésre késztettek... (a tanitásban is ez a jó, ha kérdeznek..)
...
...közben 7 óra lett, és el is múlt pár perccel,
abbahagytam hát az írást, mert szólt lányom korábban, hogy a mai Társalgóban, a Bartók rádióban benne lesz az intjerúja Szajbély Mihállyal - Ágai Adolf: Az Örök zsidó c. könyvéről
és még eleinte elidőztem a személyesség és nyilvánosság/publikálás itt abbahagyott nyomasztó kérdésein, és arra a következtetésre jutottam, hogy minthogy nem tudok nem személyes lenni, ha írok, marad a blog, a személyességet is tolerálva, (vagy a nempublikált naplróforma, ugyancsak személyesen) - mikor egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy de hiszen a rádióban is hasonló - tehát nagyon is létező - dilemmáról van szó, (csak más vetületben persze), de kiderült hogy Ágainak ez a legszemélyesebb (leglíraibb) írása, és a keretben elárulja, már a kötet elején az írás történetét is, hogy apja is anyja is megírták egymás számára az élettörténetüket, és ő, a hivatásos író-fiú ezeket írta át, illetve reflektálta, kommmentálta, - így keletkezett az írása dokumentum és fikció határán. És tépelődött is azon, hogy mindez a nyilvánosság számára megjelenhet-e. (eredetileg felolvasásként az Izraeli Magyar Társaság szűkebb körében, majd megjelent évkönyveiben is (bár még mindig e szűkebb körön belül maradván) De az is lehet- mondja Sz., hogy ez csak mentőöv volt számára (a keretben megemlitve) - hogy felmenthesse magát az erkölcsi nyomás alól, hogy egy nem nyilvánosságnak szánt belső családi "iratot" kiteregetett... de ezt már nem fogjuk megtudni, hogy igy volt -e
szerintem jól tette, hogy "kiteregette"... el is fogom olvasni! de persze, az olvasó felől nem olyan nagy a morális nyomás, mint az iró felől
bár éreztem már - nyilvánosságra hozott, könyben kiadott levelek olvasásakor (Szabó Lőrinctől ) - hogy dehát mi közöm nekem ehhez!?! - és tettem le, hiszen nem nekem irták...
hát akkor most nekem is olvasóimhoz kellene fordulni, hogy ha nagyon személyesbe fordulnék, akkor inkább forduljanak ők el?!
de amúgy is egy nem-író (blog)író mit tehetne..... örüljön, hogy olvassák (hm...)
aliz2. ::
2011. febr. 9. 19:02 :: 30
komment
Kategóriák: naplószerűség, irodalom, kultúra ::
Címkék: blogiras, irodalom, lanyom, napló, radio
Kategóriák
naplószerűség , irodalom , kultúra
akimoto (Válasz erre):
VálaszTörlés2011. 02. 09. 22:53
Attól függ, miért írsz blogot. Ha akarod, ha nem, személyes minden közreadott közlésed. Ami nem tartozik másra, arról úgysem írsz, még a fiókban elrejtett naplódban sem. Úgy érzem, a jelenlét számodra is fontos, erre van kitalálva a blogírás.
2. aliz2. (Válasz erre):
2011. 02. 09. 23:11
@akimoto:
még nem tisztáztam magamban, hogy miért irok blogot, egyébként is , ez menetközben teljesen megváltozott, eredetileg kisérletként, egy évig akartam irni, minden nap (később találtam rá Nádas Évkönyvére)... aztán nem tudtam abbahagyni, és a koncepció féligmeddig átalakult,bár -némileg már értelmetlenül maradt a munden nap: a nulla dies...) Eleinte nem volt fontos, hogy kommenteljenek, illetve az olvasottság se érdekelt, de emlékszem mennyire örültem, amikor feltornáztam magam napi 30-ra... (hol van ez a mostani 500tól...!?) , most meg ha egy bejegyzéshetz nincs kommentem , máris rosszul érint. Tehát kommunikáció is lett a puszta közlésből. Visszacsatolást váró! Most is úgy örülök, hogy hozzá(m)szóltál!:)
3. aliz2. (Válasz erre):
2011. 02. 09. 23:16
@akimoto:
2. azt mondod, hogy a JELENLÉT...?
hát ezt nem is tudom. ez egy nagyon erős szó. a blog is kicsi ehhez azt hiszem... (bár lehet, hogy "valami"...)
talán a múló idő ellen irok ... minden mélyén az van... pedig ahhoz lehet, hogy "csak" élni kellene, (minél)teljesebben. de lehet, hogy már ez is beletartozik...?
csak gondolkodom..., nem tudom miért irok blogot. illetve tudom , miért kezdtem. Most meg már nem (csak) azért. De nem tudom abbahagyni. Azaz nemirni. (remélem nem grafomániából.)
4. akimoto (Válasz erre):
2011. 02. 09. 23:31
Örülök, hogy leírod, mi történik veled vagy körülötted, miről mit gondolsz, ha nem tennéd, hiányoznál, mert nem lennél jelen. Nem hiszem, hogy bármelyikünk is túlbecsülné vagy hibásan értékelné a blogírás jelentőségét.
A múló idő ellen, igen, ebben van valami.
5. aliz2. (Válasz erre):
2011. 02. 09. 23:36
5. aliz2. (Válasz erre):
Törlés2011. 02. 09. 23:36
@akimoto:
kösz:)...na látod, ezért érdemes! (önmagáért -önmagamért- nem volna az, ezért több, "hasznosabb"? a blog, mint az elzárt napló!)
de abban már nem vagyok biztos, hogy nem kap-e olykor nagyobb jelentőséget annál, mint ami..., mert miért kell nekem lázasan "bepótolni", ha objektiv akadályok miatt olykor kimarad egy-egy nap?!
6. aliz2. (Válasz erre):
2011. 02. 09. 23:41
@akimoto:
2. és hogy "a múló idő ellen"... a kiindulópont ez... de azt hiszem, az ellen nincs mit tenni... az irás kicsit megállitaná, de közben meg megy az élet (múlik) tovább, tehát lehet, hogy épp forditva sül el a dolog... és meglopjuk az időnket, (az életünket?) ...
7. akimoto (Válasz erre):
2011. 02. 09. 23:47
Jaj, Aliz, nem szalámi ez a blog, hogy lopásról legyen szó általa.
Megyek, behívom a macskát, nem engedem kinn éjszakázni. Aludj te is, túlzásba viszed a töprengést. :)
8. aliz2. (Válasz erre):
2011. 02. 09. 23:53
@akimoto:
félreértettél!:) a szalámilopás nagyon is konkrét -s kinos- ügy...
az időmúlás pedig elvont és élő ((Balzacféle "SZamárbőr" - ha már metafora... is)
az időnket csak elvette ez a pár szóváltás is, és addig se tudtad a macskád behozni!(egyéb mulasztásokról nem is beszélve)(pl. nekem mosogatni kellett volna inkább!)
nekem nincs mackám:) (jól van már a tied?)
töprengeni meg irás nélkül is tudok!:)
sajnos éjszakázni is...
9. akimoto (Válasz erre):
2011. 02. 10. 0:26
Szívesen töltök az időből nálad néhány percet, igaz, tényleg nem hasonlítható B.T. esetéhez.
Macs. annyira jól van, hogy nem jött föl, ilyenkor vadászik a szomszéd kukoricásában. Közben meg szépen elmosogattam, nem szeretem, ha reggelig szalad a konyha.
Az időhöz meg annyit még: az arcom olyan, mintha rászáradt volna az említett szamárbőr. Ehhez képest egy kis blog-időt kikérhetünk az örökkévalóságtól.
aliz2. (Válasz erre):
Törlés2011. 02. 10. 0:28
@aliz2.:
az én arcomról meg inkább ne is beszéljünk!:(
12. KapitányG (Válasz erre):
2011. 02. 10. 5:43
Hiányozna a blogod, Alíz!
Utólag nyilvánosságra hozott levelekkel kapcsolatosan én is nem egyszer éreztem hasonlóképpen, mint te. De hát az már nem az író felelőssége.
13. Hanna (Válasz erre):
2011. 02. 10. 6:46
aviva kedves,
Reszemrol borzasztoan hianyozna a blogod, hiszen, korabban is irtam, nagyon sokat jelentesz nekem es sokat adsz es sokat tanulok Toled.
Velemenyem szerint, annyit osztasz meg az olvasoval, amennyit jonak latsz, ugyanakkor tisztelem dontesed hiszen a privat szferat kevesen ismerhetik meg kivulallokent. (mas a habitus, erzelmi megnyilvanulas, etc..etc)
Szeretnek konyvet olvasni Toled.
p.s.: egyszer irtam, hogy Oseimrol irnek konyvet, de se tehetsegem se iraskeszsegem nincs. -olvastad Rubinstein Lea: Hajasbaba c. konyvet?
14. aliz2. (Válasz erre):
2011. 02. 10. 10:50
@KapitányG:
köszönöm... (ez mindig igy van velem, hogy csak akkor "hiányzom"..., persze ez mindenkivel igy lehet. De olyan sokszor éreztem már feleslegesnek magam, és csak utólag derült ki, tudhattam meg, és jöttek rá mások is,a mikor nem voltam "jelen", hogy - mégis csak - hiányoztam... ezt a "való életből" mondom:) persze te már most előre..., és ezt köszönöm:)
sajnos a "személyesség", amivel olykor átlépem a határt, blogban megjelent (régi) levelekre is vonatkozik... azt hiszem 50 évet "illik" hivatalból is várni ilyenek publikálásával, vagy 70-et? (persze a blogokban -azt hiszem - ez nincs szabályozva - hanem kinek-kinek a saját diszkréciójára, vagy éppen indiszkréciójára van bizva?)
15. aliz2. (Válasz erre):
VálaszTörlés2011. 02. 10. 10:58
@Hanna:
...nekem is hiányoznának a figyelmes, szeretetteli kommentjeid!:)
lehet, hogy a "könyviráshoz " tényleg úgy előbb hozzájutnék, mert nem forgácsolna szét... meg em áltatna ez a blogirás azzal, hogy mégis csak irok valamit... (mert ez nem áll össze, meg tulságosan az aktualitás foglya - jellegénél fogva)
az olvasók is sokfélék lehetnek, nem mindenki kommentel, nagyrészét nem ismerem, véletlenül vetődik ide - igaz, bizonyára csak akkor jön vissza , olvasni, ha van valami közös pont..., illetve, ha úgy érzi, talált valamit. De inkább az a problémám, hogy úgy érzem, újabban, hogy ami legjobban foglalkoztat, nem "megosztható"... és ugyanakkor csak arról (lenne) érdemes írni, ami legjobban foglalkoztat...
mondtam, hogy csak irj , az olyan is mint a beszéd, csak el kell kezdeni azt a történetet (a z történet már megvan, csak el kell mondani. És el is kell...
Ezt a könyvet nem ismerem, de a cim kicsit ismerősen - s szépen - hangzik... utána nézek.
16. aliz2. (Válasz erre):
2011. 02. 10. 11:33
ezt meg csak úgy, már 7-én rátaláltam, meg is jegyeztem, most ideirom, egyfajta elgondolkodtató (cáfoló-érvelő) summázanak is, mintegy:(a lterában, Szijj Ferenc netnaplójából):
"Ha naplót akarok írni, előbb ki kell találnom az életemet.
Ezt a jó kis mondatot találtam ki első mondatnak ehhez a naplóhoz. Mert azt gondolnám, egy naplóhoz elsősorban élet kell, olyan, ami lejegyzésre érdemes, legalább a naplóíró számára, egy azonnali nyilvánosságnak szánt naplóhoz pedig kifejezetten olyan élet kell, ami az olvasókat is érdekli. "
www.litera.hu/netnaplo/naplo-hetfo
17. Ági (Válasz erre):
2011. 02. 10. 21:03
Csatlakozom Akimoto első kommentjéhez: bármit írunk le ide, minden személyes. És vigyázz, mert megbánod, ha abbahagyod, azonnal hiányozni fog - én minden alkalommal így jártam, azóta nem is akarom abbahagyni. Igen, sokszor írok le én is olyasmit, amit törlök, vagy törölnék, ez egy ilyen műfaj, éppen mert nagyon nyilvános, nagyon kitesszük magunkat a publikum elé. Szűrni kell, mit írunk le és hogyan, ez hozzátartozik a műfajhoz és ez néha nehéz.
Személyesen én, a magam nevében pedig azt mondom, nehogy abbahagyd, mert nekünk (is) hiányozni fogsz.
aliz2. (Válasz erre):
Törlés2011. 02. 10. 21:47
@Ági:
ezt most találtam (anélkül, hogy kerestem volna) de mindannyiunkat megnyugtathat(volt egy ilyen cimű tévéjáték is?: "mindenki lelkiismerete megnyugodhat")
:„Ami a legszemélyesebb, az a legáltalánosabb.” (Carl Rogers) - ez egy elég jónevű és modern pszichológus. Hát, ha ő is ezt mondja...:) akkor minden rendben... a "személyességgel", ami nem is az!:)
de hát azért irok mégis-mégis, minden abba-ababahagyni akarásom ellenére, mert tudom, hogy nem tudom (abbahagyni)... olyan ez mint minden függőség: leszokni nem lehet róla! Azt kellett volna meggondololni, hogy egyáltalán elkezdjük-e irni....
és szégyellem, de jól esik a biztatás, hogy ne ... (és tényleg nem kiprovokálása miatt irtam, amit- de) ez egy nyomós ok arra, hogy ne hagyjam abba, és nem is hiúságból, hanem azért, mert ez azt jelenti, hogy hátha akkor van is értelme csinálni..., mert az irásnak mindig az olvasók adhatnak igazán értelmet (pláne egy blog esetében)
19. aliz2. (Válasz erre):
2011. 02. 11. 12:18
és még egy adalék. a napokban már irtam egy hasonló ill. ilyen c. bejegyzést: "személyes?" :
lineas.freeblog.hu/archives/2011/02/01/személyes/
az aktuális statisztika szerint most ez a "legolvasottabb":)
De a mostani ("személyesség és...")is dobogós)
ez is mutat/hat valamit (?!)
20. évi (Válasz erre):
2011. 02. 14. 16:48
Ne hagyd abba!Miért is tennéd, igaz...?:)
Blogolni jó dolog,élvezed Te is,mint általában a grafomán emberek, no meg az olvasók is.
És naná,hogy személyes, de nincs mit szégyellni ezen:)
21. aliz2. (Válasz erre):
2011. 02. 14. 20:19
@évi:
nahát ez, amitől féltem, hogy csak "grafománia"!?:(
22. Hanna (Válasz erre):
2011. 02. 14. 23:04
kinek mi.-a csend percei toltheto(k) ki gondolattal.
Hanna (Válasz erre):
Törlés2011. 02. 14. 23:06
pontosabban a 'belso' csend
24. aliz2. (Válasz erre):
2011. 02. 14. 23:21
:) a gondolataim mindenhova betörnek:) nem csak a (belső) csendbe... ezért nem tudok tartósan rendesen meditálni! :(
25. pi (Válasz erre):
2011. 02. 15. 9:16
Aliz: soha nem beszélhetünk másról, csak saját valóságunkról. Ha objektívek akarunk lenni, azzal épp az életeszenciát csaljuk el. Minden írásodban benne vagy, mindegy hanyadik szám, hanyadik személyben írsz, mind rólad szól, a különböző énjeidről. S hogy az életeszenciát meg akarod osztani: aki fiatalon meghalt, annak nem sok eszencia jutott.
Szerintem keveredik személyesség fogalma az intimitás fogalmával: has egy velem szoros kapcsolatban álló emberről közlök dolgokat, melyek kettőnk intim kapcsolatában tudhatók csak. És most leginkább a lelki intimitásra gondolok, ez viszont átvezet a szellemi, tudati fejlődés szakaszába, amikoris már nem intimitásról beszélünk, hanem az emberi természetről, vagy épp az emberi természetet nem figyelmen kívül hagyó ideákról. Ez nyilvánosan akkor nem sérti a másik ember valóságát, ha a másik ember személye kimarad, nem ismerhető fel az írásban. A művészetek erre találódtak ki, az absztrakció képességét kiaknázva.
26. aliz2. (Válasz erre):
2011. 02. 15. 9:29
@pi:
érdekes és elgondolkodtató , amit mondtál. egy nagyon fontos aspektusra világit rá. és valóban -bár erről nem irtam - ez zavarhat leginkább. (bár lehet, hogy én nem intimitásnak nevezném, de mindenképp itt már a, ill. egy másik emberről is szó lehet. - A probléma viszont marad. Mert a blog - nem művészi műfaj!!!(És mint már annyiszor hangsúlyoztam, és látszik is:), én sem vagy író hát még "szépíró":) Meg azért itt is újratermelődne a probléma, mert a művészet sem lehet puszta "absztrakció" (az a tudomány esetleg!)A valóság (érzékletesen) ott is kell legyen, igaz a fikció könnyithet a helyzeten. (csakhogy nekem ahhoz nincs érzékem... tehát megint csak marad a probléma) A blog azt hiszem csakis , nagyon is valóságos - hogy nem mondjam: dokumentativ műfaj!Nem "hazudhat" tehát. A "másik" emberről se.
Persze-persze jó az igazi szépiróknak! (az igazat mondhatják, nem csak a valódit.) (de azért a "valódi" megkerülhetetlen, nekik is! - az "igazra" meg én is, meg minden blogiró is törekedhet!)
27. pi (Válasz erre):
2011. 02. 15. 12:40
@aliz2.: próbáljunk meg elrugaszkodni a szépíró meg művészet fogalmaktól (amik amúgy is megegyezés eredményei) Pl a rémkirály című vers: vajon Goethe mely énrészeinek megszemélyesítései, illetve milyen valóságban megtörtént dologról szól, hogyan élte meg, hogyan változott át benne valamely érzés, érzelem valami mássá?
Vagy pl a görög mitológia az ovidiusi Metamorphoses cím alatt: miért ezt a címet adta? Hol érhetők nyomon az átváltozások egy-egy történetben?
Mindannyian ugyanarról beszélünk, mindegy, hogy a tudomány mely ága, vagy művészet, vagy vallás nyelvén, mind ugyanazt mondja, a létező valóságot, és így van ez rendben.
A blog pedig akkor lesz művészi műfaj, amikor elég sokan mondják, hogy az.
Gondolataid vannak, hogy nem kanti, bach-i bosch-i, seneca-i, einsteini-i képekben absztrachálod a valóságot, az annyit jelent, hogy nem vagy Kant, Bach, Bosch, Seneca, Einstein, hanem Aliz vagy. De attól az még éppannyira igaz, mint az előzőek. MErt a világ fraktálelvű, tehát minden valóság tartalmazza az igazságot, s az igazság valóságokban található meg. Tehát amit írsz, az nem kevésbé igaz, mint amit mások írnak, akik épp megkapták a szépíró címet.
Egyébként emlékeztetlek arra a bejegyzésedre, amiben a lubacsevi rebbétől idéztél, s ennek analógiájára, van az Alizságnak is Egyiptoma, éppúgy, mint a piségnek is.
aliz2. (Válasz erre):
Törlés2011. 02. 15. 12:53
@pi: :)
29. Hanna (Válasz erre):
2011. 02. 15. 22:39
Ez aztan gondolatok sora!(koszonom, szeretek tanulni!)
kedves pi, blogod megtalalhato? -ha igen, megosztod?
:)
30. pi (Válasz erre):
2011. 02. 16. 21:14
@Hanna: nevemre kattintva odatalálsz...:)
Mondj valamit