A lányom akkor 4 éves volt... Ilyeneket mondott...:
Én is gyászolom mamát. Én is sírhatok? (1989. február 12.)
1989.február 14. Megmondjam , mikor gondolok a mamára? Mikor kinyitom ezt a dobozt. Most kinyitottam, és rá emlékezem. Az ő doboza volt. Nyisd ki ezt a dobozt, és akkor a mamára emlékszel! Ne sirjál! Ha már becsukod, nem emlékszel rá. Ha én kinyitom, még a hangját is hallom. - Meg kell kérdezni a paptól és kántortól, hogy jól van-e a mama? ... Én majd megsimogatom a koporsót. ...
1989.február 16. Milyen kedves volt! Imádom. Úgy szeretem!
Ne félj! Ha sirsz, majd én megvigasztallak.
Mama Hófehérke lett!...
1989. február 21.: Ha kifestőzök mindig mamára gondolok.
Majd a legszebb rajzaimat odarakom mama koporsójára...
1989. február 27.:Találd ki, hogy miről álmodtam? )...arra ment egy tigris, és nem harapta meg a koporsót. Csak sirt. Sajnálta mamát. Odament sok állat, és mind sírt a koporsó mellett. Mert sajnálták mamát....
1989. március 8.: Ha kinyitod a dobozt, mama van benne. Fogd meg, akkor még érzed is. Hagyjátok nyitva , mert örökké emlékezni kell rá! Ne csukjátok be mert akkor nem fogtok emlékezni rá.
1989. március 8.:Én is sajnálom mamát. Csak én azért nem sirok, mert téged akarlak vigasztalni.
1989.április 12.: Anyu, gondoltam mamára, hogy kedves volt. Foto
1989.julius 3.:Már sok napig gyászoltál! Most már befejezhetnéd!
1989.szeptember 24.: Úgy szeretnék mamának írni. Azt irnám neki, hogy szeretem.
1989.október 28.:Hiába mondtam Hermannak, hogy azért szeretem az ő nagymamáját, mert nekem nincs. Nem tudja megérteni!
1989. november 23.:Ne sirj, emlékezni lehet mamára! Majd veled is ez történik, és téged is lehet sajnálni. Gyere , megvigasztallak! Nem kell bőgnöd! Én megvagyok még... Hidd el én nagyon szeretlek. Mától szót fogadok. Látod, milyen aranyos vagyok? Egy kicsit nehezemre esik a jóság. De azért próbálok jó lenni.
1990. ápr 13.: Az oviban imádkoztam mamáért.(A wécén. Hogy ne lássa meg az óvónéni.) Hogy áldjon meg az isten mindenkit. Mamát is. Nagyon! És a végére elmondtam az áment.- Isten nem az égben van. Hanem mindenütt. Kitaláltam.
1990.julius 16. Bárcsak élne még mama! Bárcsak Lilla lettem volna! Mert neki van nagymamája.
Hát az a "doboz" még mindig nyitva van...:
2011.február 11. péntek este, Zajin Adar. (most egybeesett a két naptári idő) a héber jahrzeit és a magyar naptár szerinti évforduló):
Imádkoztunk mamáért... Gyeryát is gyújtottunk. - mondta a telefonba lányom ;
mama kisunokája
- időközben felnőtt-
nagyanyja mikor csak látta, mindig mosolygott...
Látod, anyu?!
Valahogy,
valahonnan,
.... ugye...?....
most is....
aliz2. ::
2011. febr. 12. 21:59 :: 3
komment
Kategóriák: naplószerűség, ünnep, fotó ::
Címkék: anyu, emlekezes, kapcsolatok, lanyom, rokonok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése