SÉTA A NEMZETI SZÍNHÁZ KÖRÜL 2012 FEBR 11

 

elkísértem lányom a Boráros téri Hév állomásig (Csepelre "utazott", a Jedlik Ányos Gimáziumba rendhagyó magyar irodalomórát tartani a saját ("kortárs") műveiből.(.A Középiskolás fokon a József Attila Kör középiskolásoknak szóló rendezvénysorozata. A program keretében iskolákban tartunk olvasásnépszerűsítő 

irodalomórákat és órákon kívüli foglalkozásokat a 

magyar irodalom jeles szerzőinek részvételével)

A HÉV megállóban állva, mielőtt beállt volna a vonata, lányom rámutatott egy épületre: az ott az új Nemzeti Színház. No, akkor ha már itt van és én is itt, és az idő ugyis ragyogó, és a hely is az; süt a Nap, a jégtáblás Duna mellett, a havas de letaposott sétányon, elindultam hát a rakparton, megcélozva a szinházépületet, csakhogy az az épület egyre távolodott... optikai csalódás volt, hogy közel van, hiszen a Petőfi hid és a Lágymányosi- mint kiderült épp egy HÉV állomásnyi (mehettem volna azzal, igy viszont meg kellett kerülnöm a drótkeritést, de legalább   a (mögötte levő) Művészetek Palotájába bemehettem, mert az aztán élményszerű épület a javából: nagyszabású, letisztult  és mégis pompás.... (már amennyit láthattam belőle - a hangversenytermet nem...)

a Nemzeti Szinházra is ráláthattam innen

de az, különösen ez után az épület után, több volt, mint csalódás...a "korabeli" kritikák - pedig jócskán voltak- ellene, nagyon elnézőek voltak. Ekkora giccset épületben még nem láttam!

Lépésről lépésre izléstelenségekbe és funkciótlanságokba botlottam, s mindent bombasztikus méretekben az orrom elé, lábam elé dugva, kikerülhetetlenül. Fent és lent mindenütt....

ami megérintett, azt viszont jócskán eldugták, Kálmán Györgyék portréplasztikáit pl.,

de akikről "igazi" szobor készült, nem jártak jobban: Kiss Manyi, Ruttkai Éva felismerhetetlen pl, Timár József is csak az ismert Keleti Éva fotóról, a két nagy aktatáskával, s inkább csak hátulról.

FOTO   

FOTO

Talán Gobbi az egyetlen, aki önmaga, bár ebben a kisszerűségben ücsörögve meg nem illik a közegbe. Azám, vajon mit szólna mindehhez, aki annyi mindent tett szinházért (szinészekért) a régi Nemzeti Szinház rombadöntése után egy újért?! S itt a letaszított Nemzeti... (összetaposott hósirban) én még jártam benne, nem sokkal a lebontás előtt, a csapóajtónál épp annak a Sinkovits Imrének nekifutva (K.GY. jelenlétében), akit évekkel később az Izabella utcai Nemzeti Szinházban láthattam nagyszerű, nagyszabású Mózesként

FOTO
FOTO

és láthattam "életben" a történelmi formátumú Bessenyei Ferencet, és az örök clown (nem "bohóc"!),kedves Latabár Kálmánt (gyerekkorunk Latyiját).

FOTO FOTO

 

olyan nehéz látni őket itt, most szobrokká (szinte panoptikummá) merevitve, mikor épp ellenkezőleg: mennyi mozgás, szin, árnyalat és elevenség volt a lényük...

 

aliz2. :: 2012. febr. 11. 17:59 :: 4 komment :: Címkék: Budapest, épületek, lányom, színészek