in memoriam E. P.

 én már nem is tudok mire gondolni, 

újabb hir az osztályomból:

Ember Pail IS tegnap meghalt...

Ő volt Brutyó Margittal együtt az osztálytalálkozók szervezője, ő olvasta fel mindig egy tablóról a névsort, ő szólongatott bennünket beszámolóinkra, s ő közöte azt is, ha valaki meghalt

most már ki fogja, őt?!

jelzem nem festett valami jól legutóbb(?) furcsán lakonikus volt a beszámolója, szórakozott, egy kérdésemre elterelő, .

háziorvosom volt egy időben (csak később a Mávhoz szegődött, az állomás mellett nyitott rendelőt...elvárta volna, hogy én menjek utána? mert mikor mondtam , hogy elhagyott bennünket, mindig úgy válaszolt, hogy én őt... Hm

Rendes orvos volt, kicsit szégyenlősen és tapintatosan vizsgált külön szobában, lelkiismeretesen

De akkoriban nem is nagyon kellett engem vizsgálni, sose voltam igazán beteg (legfeljebb ha elkaptam valami könnyű  megfázást a tanítványoktól,) egyébként meg hipochonder voltam, a javából, igy én kértem beutalót laborba, semmi bajjal a hátam mögött (kivéve a vegetatív neurózist) hogy megnyugodjak egy időre... Ő meg megadta, ha már ez a heppem,(mondta fejcsóválva)  miért is ne... (ha elgondolom, hogy manapság bújkálok a labor elől, mindenféle "szúrás" elől...)

Jut még eszembe orvoslásából, ő szoktatott rá a kávéra, ugyanis akkoriban alacsony volt a vérnyomásom...s feltette az alternativát elém, vagy a keserű orvosság vagy 3-4 kávé... az utóbbit választottam (mig a kardiológusom később le nem tiltott róla  és minden coffeinről radikálisan a szivem túlhajszolt állapota, ritmusszavarai miatt...(lányom akkor már elsős volt, szót is fogadtam, kb férjhezmenéséig)...(de nem vittem túlzásba, s mostanában nem is kivánom (tudja a szervezet mi jó neki, s mig jól esett, szerintem nem is árthatott...)

Vajon saját magának milyen orvosa volt?!

Lánya hozta autón a találkozóra...

Van egy fia is, unokák, boldogan mondta egyszer, hogy közelebb költöztek hozzá...

Már mindegy....

A temető mindenhonnan messze van....