OSZTÁLYTÁRSAK 2011 febr 7

 2011. febr. 7.

egy osztálytárs - osztálytárs marad, fél évszázad után is

ez akkor tűnt fel először, amikor anyukám elvitt vagy 13 évesen (matrózblúzban, emlékszem) az ő érettségi találkozójára, ahogy utána számolok még csak a 30.-ra, de akkor ez nekem óriási számnak tűnt (a 18-hoz hozzáadva) és épp azon lepődtem meg, hogy egyből látni véltem - a "gyerekes" viselkedésükből, ahogy egymással felvették a régi kapcsolatot - az eredeti szinte "csintalan" diákokat. derűsek voltak. szinte önfeledtek, örültek egymásnak. régi -de egymás közt feltámadó -maguknak

Mi is . ha nem is annyira derűsen , de- ugyanolyan viszonylatban beszélünk, egykori osztálytársak, mint valaha

és jól ismerjük is egymást..., mert tudjuk, mi az ami állandó bennünk (hiszen az a lényegünk - ami fél évszázad alatt sem tud megváltozni...

tükrei vagyunk egymásnak, méghozzá olyan tükör, amiben megláthatjuk régi arcunkat is, régi magunkat is...

Ha igaz József Attilának ez a gondolata (márpedig az):

"Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy bennetek lakik, az bizonyos "

ez osztálytársakra vonatkoztatva biztos igaz!

aliz2. :: 2011. febr. 7. 23:02 :: még nincsenek kommentek